Az ír származású Ian O’Sullivan a pécsi Orvosi Egyetem elvégzése közben talált rá a zenélés örömére. Sok belső harc után az orvosi pályát maga mögött hagyva választotta ezt az utat, 2020-ban pedig szólóprodukciójával is bemutatkozott. Most megjelenő első nagylemeze ezt az utat, pontosabban a nehéz döntés mögött álló érzelmi hullámvasutat és legbensőbb érzéseit tárja a hallgatók elé. A these are not songs, they are stories című anyagot április 1-jén a Turbinában mutatja be.
O’SULLIVAN az elmúlt bő két évben hosszú utat járt be, de kislemezről kislemezre egyre nagyobb hazai és nemzetközi rajongótábort tudhatott magáénak. 2021-es Born in the Rain című dalát például már több mint egymilliószor pörgették Spotify-on. Az eddig megjelent single-ökön túl azonban még bőven tartogat meglepetést debütáló lemeze. Az anyag alapvető eleme a kendőzetlen őszinteség, O’Sullivan ugyanis nem is tudná elképzelni azt, hogy nem az érzelmek legmélyebb rétegéig hatolva, saját életéből nyerjen inspirációt. A roppant kifejező these are not songs, they are stories (ezek nem dalok, hanem történetek) cím arra utal, hogy a dalok mind-mind megtörtént eseteket mesélnek el, amellyel Ian akkor találkozott, amikor egyszer csak hátat fordított orvosi karrierjének azért, hogy zenész lehessen. Ebben az időszakban találta meg élete szerelmét is, illetve egy nagyon komolyan fülbetegségben is szenvedett, ami nem csak a karrierjét veszélyeztette, de egy ideig az sem volt biztos, hogy valaha újra képes lesz zenélni.
Hogy miért a saját életének legféltettebb érzéseit tárja a hallgatók elé, arról a következőképp mesél:
„Nem tudom, hogyan kell úgy szeretetről vagy szomorúságról dalt írni, hogy az valójában nem is létezik. Pont ezt hiányolom a mai popzenében, hogy az emberek állandóan kitalált karakterekről énekelnek. Számomra így kiveszik az egészből a legfontosabb dolog, az őszinteség. Csak akkor láthatjuk egymást olyannak, amilyenek valójában vagyunk, ha megnyílunk, és megmutatjuk sebezhetőségünket. Végső soron mindannyian egyformák vagyunk. Viseld a gyengeségedet úgy, mint egy páncélt!”
A műfajilag leginkább az indie alt-pop műfajába sorolható, elektronikus megoldásokkal tűzdelt korong a komolyabb témák és melankolikus merengések ellenére árasztja magából a pozitív vibe-okat. A különleges atmoszférához nagyban hozzájárul a Grammy-jelölt Matt Colton személye, aki a keverésért felelt, és olyan előadókkal dolgozott korábban, mint az Arctic Monkeys, a Jungle vagy Michael Kiwanuka.
Az albummal szinte egyidőben pedig megjelent a Love & Death című dal videoklipje is Vadas Géza rendezésében. O’Sullivan erről így mesél:
„Ez a dal egyszerre szól egy kapcsolat kezdetéről és végéről. A sebezhetőségünkről, amikor megismerünk valaki újat, és átadjuk magunkat az ismeretlennek annak ellenére. Illetve szól a tanulságokról és megbánásról is, amit tovább viszünk magunkkal, amikor az egész véget ér.”
O’Sullivan tehát hosszú utat járt be az elmúlt két évben, őszinte dalai pedig több millió emberhez jutottak el, sőt, még német, portugál és román rádiók is játszották őket. Most egy hatalmas mérföldkőhöz ért, amit közönségével együtt április 1-jén a nemrég újranyitott Turbinában ünnepel meg lemezbemutató koncertjén.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.