„Többé nem zenekari stílusokban gondolkodunk” – Mando Diao-interjú
A Mando Diao két évvel ezelőtt élte meg a zenekar legnehezebb időszakát, tagcsere és balhék sorozata vette őket körül, 2014-ben azonban egy teljesen újragondolt Mando Diao ült előttünk a svédek első számú zenei fesztiválján, a Norrköpingben rendezett Bråvallán. Az idén megjelent ÆLITA című albumuk (melynek kapcsán áttekintettük a zenei karrierjüket) új dimenziókat nyitott meg a borlänge-i suhancokból családapákká érett stockholmi neohippik előtt.
A magyar közönség utoljára a 2012-es Sziget Fesztiválon láthatott titeket egy totálisan más Mando Diaóként. Csodálatos változás ez a jelenlegi, minden előadóművész a belső békét keresi, és úgy tűnik, ezt megtaláltátok az utazásotok során…
Gustaf Norén: Igen, vagy legalábbis szeretnénk ezt hinni, de tudod, ez rengeteg dolog kombinációja. A változás nem csak a külsőnkön látszódik, sőt, nem ez a lényeg. Ez a változás a fejünkben, az elménkben ment keresztül. Többé nem zenekari stílusokban gondolkodunk, az nem számít. Tudod, mi számít? Hogy ki vagy, és mit tudsz kezdeni vele. A zene változik, a trendek változnak, de én magam leszek, amíg meg nem halok, és addig mindent (tagolva, szinte betűzve mondja – szerk.) kihozok belőle. 15 évesen kezdtem a Mandót, de Gustafként létezem, mióta megszülettem, és ezt folytatom, valószínűleg Björn oldalán, amíg meg nem halok. Ha ezt megtalálod magadban, és megérted, sokkal magabiztosabb leszel, nyugodtabb. Nem akarsz többé kemény és cool lenni. Ez a belső önkép meglágyít, kinyitja az elmédet a világra és a művészetre, sokkal jobb emberré válsz. Mindenkivel szeretnénk kedvesek lenni, az egész világgal, erről szól az Aelita, egy nagy zenei ölelés, egy édes album.
(a válasz közben érkezik Björn Dixgård, aki csatlakozik a beszélgetéshez – szerk.)
Gustaf Norén és Björn Dixgård a svéd Bravalla fesztiválon
Az Aelita stílusa nagyon újszerű és friss, egy lenyűgöző metamorfózis. A fekete bőrdzseki a múlté, egyszerű, főleg világos színeket használtok, a testetek pedig vászonként funkcionál, egy teljes művészeti koncepciót láthatunk. Ez az oka annak is, hogy Gustaf szőkére festette a haját, ugye?
Gustaf: Igen, és ezért viselünk saját magunk által megálmodott ruhákat. De emlékezz vissza, a Beatles például ugyanúgy változásokon ment keresztül, legyen szó frizuráról vagy a bőrdzseki elhagyásáról.
Björn: Mindig is voltak fura ötleteink, és itt a „fura” jelzőt a lehető legjobb értelemben gondolom, de nem mertük megvalósítani őket! Ez kőkemény frusztrációhoz vezetett, keményen és agresszíven viselkedtünk.
Gustaf: Tudod, a férfiak nagyon bizonytalan lények, ezért háborúznak, harcolnak. Sokkal nehezebb számukra a békés utat választani.
Björn: A harc és az agresszió a legegyszerűbb útja a bizonytalanság kezelésének. Mi is átestünk ezen.
Gustaf: Igen, bumm, bumm, bumm (pisztolylövéseket imitál – szerk.). Ezek a férfiak nem érzik a női energiát, legyen az szeretői, anyai vagy nagyanyai. Ők borzalmas helyzeteket oldanak meg, és a mindennapok hősei, semmi agresszió, rettenetesen erősek vagytok! Ha megnézed a ruhámat, furának tűnhet, de csak azért, mert férfi vagyok, és a társadalmi konvenció ezt akarja láttatni veled. (Gustaf outfitje: csillogós leggings, rajta fehér rövid susinaci, hosszú ujjú fekete futófelső, iPad-tartóval a karján, a fején koronára emlékeztető, csillogó hajpánt – a szerk.) Ha elmész egy fesztiválra, mit látsz? Zenekar zenekar után, és mindig öt srác fekete pólóban és farmerban, és csak tolják, hogy whadadadadaadawáwáwwáwáááá (üvölt és nevet egyszerre – a szerk.), aztán jön a következő banda, whadadadadaadawáwáwwáwáááá, és a következő meg a következő meg a következő, és sosincs vége.
Minden egy hetvenes évekbeli használt szintetizátorral kezdődött, ami Tolsztoj női karakteréről kapta az Aelita nevét, rajta kísérleteztetek. Aelita a változás szimbóluma, filozófia, egy élő szerkezet, Aelita egyszerre nyitott a technológiára, és organikus, sodró és dallamos, akár a csodálatos svéd nyelv. Mit jelent a számotokra az Aelita filozófiája?
(egymásra néznek és nagyon mosolyognak)
Gustaf: Aelita egy név a változásra, menekülés és az új megtalálása, amitől eddig féltünk. Aelita a segítség, a technika és az ember összemosódása. Már nem félünk többé ezt alkalmazni a színpadon. Mindenben a zenét látjuk, egy tévében, videojátékban, a pohár vízben, amit éppen iszol. Az idő 100%-ában körül vagyunk véve technológiával. Régebben a Mando munkafolyamata a következő volt: „Menjünk gyakorolni, aztán stúdióba, bedugjuk a gitárt, aztán hadd szóljon!”. Most ez egy alkotói folyamat, megéljük a zenét.
Björn: Igen, és sokkal megnyugtatóbb és termékenyebb ez az út.
Gustaf Norén
Az indie rocksztár imidzs helyett városi hippiket látok…
Björn: Pontosan! Hippik vagyunk, mindig is hippik voltunk, de inkább neohippinek nevezném magunkat. Az új, letisztult outfit, a színek, az experimentális, lebegő zene két totálisan különböző dolgot juttat az eszembe: videojátékokat és vallást…
Gustaf: A vallás megtalált minket, a videojátékokat pedig imádjuk. A Mando Diao változása hatalmas, politikai is, nem a szó szerinti értelemben, de az, ahogyan az emberek bánnak egymással, az politika. Próbálunk segíteni más embereken, már semminek sem vagyunk ellene, és a rajongóinkkal is teljesen máshogy kommunikálunk. Sokkal nyitottabbak vagyunk, és ez sokban összefügg a technológiával. Az internet feloldotta a határokat, beszélünk emberekkel Oroszországból, Kínából, Malajziából, minden kultúra inspirál minket. Hallgatunk afrikai, ázsiai, latin zenét, nem úgy, mint amikor fiatalok voltunk. Mert akkor mi ment a rádióban? Brit zene, amerikai zene, brit zene, amerikai zene, Beatles, Oasis, Beatles – és ez nem a mi igazi énünket vagy ízlésünket mutatta, hanem a programszervezőkét, az újságírókét. Most ez sokkal demokratikusabb és nyitottabb.
Björn Dixgård
Meg kell említenünk egy nagyon fontos mellékprojektet, ami az Aelitával kapcsolatban fontosabb, mint valaha. A Caligula olyan, mint a Mando sötét kisöccse. Hogyan hatottak egymásra?
Björn: Rengeteget tanultunk a Caligulától, sokkal több elképzelésünket tudjuk megvalósítani, mert a Caligula segítségével kiléptünk a komfortzónánkból. Más munkafolyamatot ismertünk meg. Megtanultuk, hogy a laptop egyenértékű egy gitárral, a végeredmény a lényeg.
Ha jól tudom, a következő albumotok már készen is van. Minden Mando Diao-album más, egy természetes fejlődés része, és ahogy említettétek, a Mando nem egy zenekar többé, hanem az eszköze az önkifejezésnek. De az Infruset és az Aelita után fogalmunk sincs, mi következhet… Tudtok nekünk egy kis célzást adni?
Gustaf: A következő album különbözősége az előadásból is fog fakadni, a zene részei vagyunk, ami nyílt forrása az életnek. De szeretnénk az alkotói folyamatba bevonni a rajongókat, és ez nagyon érdekes lesz! A természetből is rengeteg inspirációt szereztünk, voltunk az Északi-sarkon is! Túlélni, megtapasztalni a természet erejét és az ember halandóságát – az utazás lelki részéből sokat merítettünk. De a Disney mesefilmje, a Jégvarázs is nagyon inspiráló volt.
Miért pont a Jégvarázs?
Björn: Viccelsz? Az elmúlt évek legjobb filmje volt, azért!
Interjú és fotók: Mészáros Zsófia
