”Teli vagyok komplexusokkal, irigységgel, önzőséggel és rosszindulattal” – Úrfi-interjú
Az Amikor kezdődik a borzalom című számához készült videoklipje már 2014-ben az egyik legnagyobb hazai hírportál címlapján debütált, mégis két évig halogatta második kislemezének megjelenését. Száraz Bence, azaz Úrfi hitvallása szerint jobb sokáig tökéletesíteni egy szerzeményt, mint folyamatosan köztudatban lenni. A Sáskák című dalának és az ahhoz tartozó, általa rendezett és vágott videoklipnek sikerét sem vette kézenfekvőnek, csak önmagának akar megfelelni, és egyre magasabbra teszi a lécet. A zenéjét viccesen az Anti Fitness Club és a Quimby közti átmenetnek tituláló 24 éves budapesti srác még ismerkedik a koncertezés világával. Interjúnkban mesélt családjához fűződő különleges viszonyáról, a kibontakozóban lévő ”Úrfis” hangzásról és a sokat emlegetett ”panaszkodós pop” születéséről is.
Nem egy interjú készült már veled, mégsem kérdezte még meg senki, hogy honnan is ered a neved…
Haha… Igen, szerintem már ezt konkrétan oktatják a zenei újságírók közt, hogy nem szabad megkérdezni, pedig ez pont sztoris. Gyerekkoromban volt egy elég tartós és kellemetlen betegségem, ami miatt naponta gyógyszert kellett szednem. Ennek az egyik mellékhatása az az volt, hogy nem nagyon tudtam tőle aludni. Akkoriban még nem volt kész a házunknak a felső szintje, és mindenki egy légtérben aludt. Hogy ne zavarjam a többieket, de unatkozni se unatkozzak, mindig olvastam. Emiatt édesanyám Bagoly Úrfinak becézett. Ez konkrétan nem sokszor hangzott el, de bennem nagyon megmaradt. A baglyokat is emiatt imádom.
A MOME-n Média Design szakon tanulsz, videózol, és grafikusként is dolgozol. Hogyan jött képbe a zene?
A zene mindig is képben volt. Emlékszem, amikor ovis koromban a bátyám Hobót hallgatott, akkor kartonból kivágtam valami gitárra hasonlító izét, és egyből beálltam vergődni mellé…
Azt hiszem, mindenki rocksztár akar lenni gyerekként, csak van, aki nem tudja kinőni.
De a film és a grafika tényezővé vált még ovis koromban, a következő 10 évet meg arra szántam, hogy rájöjjek, hogy lehet összekötni a hármat. Ezért dolgozom leginkább videoklipeken és albumborítókon.
A Sáskák című dalod videoklipje a diplomamunkád volt. Bármilyen populáris zenét megfilmesíthettél volna, mégis – egy akkor még félkész – saját szerzeményed választottad.
Igazából nem egészen én választottam. A videoklipes kurzusunkra még az érdemi munka előtt vinni kellett zenéket, hogy mire dolgoznánk szívesen. Én vittem is pár általam kedvelt hazai előadó szerzeményét, meg olyasmiket, amiről úgy éreztem, hogy kiszolgálnák a közízlést. Meg hát így ilyen „hááááát jó, végül is itt van ez is” alapon elvittem a Sáskák félkész demóját. A kurzus egyik konzulense dr. Veres Bálint volt, aki zenével és esztétikával is foglalkozik. (Ő volt a Arcus Temporum Művészeti Fesztivál zenei tanácsadója is.) Látott benne fantáziát, és azt tanácsolta, hogy foglalkozzak ezzel. Ez így elmesélve nem tükrözi azt, amit belőlem kiváltott, de az, hogy egy ilyen magasan képzett, zenével foglalkozó és amúgy roppant inspiráló személy érdemesnek tartja a zenémet arra, hogy foglalkozzak vele… Nekem ez akkor nagyon sokat jelentett. Ezzel párhuzamosan történt, hogy közben Nóniusz Gábornak (zenei producer) mutogattam a kis demóim, és ő is a Sáskákat szúrta ki.
Gyakorlatilag még el se kezdtünk beszélgetni, amikor már kijelentetted, hogy te bizony nem tudsz énekelni. Azért ilyet ritkán mond egy épp befutófélben lévő előadó…
Erről komolyan le kéne már szoknom… Azt hiszem, ez kicsit ilyen magyarázkodás. Mert még nem azon a szinten érzem magam, amin lenni szeretnék, és jelezni akarom, hogy nem azért csinálom ezt, mert nincs önkritikám, hanem mert elképesztően boldoggá tesz, ha ezt csinálhatom. Amúgy pont emiatt nem is érzem cinknek, hogy nincs kiművelt torkom. A kedvenc előadóim nagy része is úgy kezdett bele, hogy alig volt hangja. Persze ettől függetlenül február óta énektanárhoz járok, mert énekelni nagyon jó érzés, de helyesen énekelni még jobb.
Beszéljünk a szövegeidről. Korábban azt mondtad, hogy olyan dolgokat írsz ki magadból, amiről nem szeretsz beszélni. Milyen témákat dolgozol fel legszívesebben? Van konkrét dalszerzési folyamatod?
Erre a kérdésre Karinthy már jóval előbb tökéletes választ adott: „Nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek”.
Én is, mint mindenki, teli vagyok komplexusokkal, irigységgel, önzőséggel, rosszindulattal.Mivel ezekre nem akarom elpazarolni a hétköznapokban az energiám, inkább elzenélgetem őket.
Tök felemelő egy átdolgozott hét után egy gitár mellett elkiabálni, hogy amúgy „jó ég, de marha irigy vagyok mindenkire, aki sikeresebb nálam„. Még akkor is, ha ez nem feltétlenül jogos.
Két dal után még nem érzem kibontakozottnak az Úrfi-hangzást. Mi inspirált, hogyan jellemeznéd a saját zenei világodat?
Na hát ezzel még én is így vagyok. Illetve a fejemben minden dalnak van formája, de pont annyit merítek a metálból, mint az alterből, folkból vagy a punkból, vagy hát ezt is ki kell mondani: a szintipopból. A közös nevező minden tekintetben a dalszöveg. De például nemrégiben felvettem a kapcsolatot egy ízig vérig underground hiphop formációval is, mert a zenéjüket hallgatva úgy éreztem, hogy ők is olyan nyitottsággal és szellemiséggel zenélnek mint én. Tök izgi.
Már másfél hónapja, hogy elkészült a lemezed címadó dala, a Koszorúk 1, mégsem osztottad még meg a közönséggel. Mi az oka annak, hogy ilyen hosszú idő telik el a megjelenések között? Mesélj egy kicsit a dalról!
Tudom, hogy ez manapság nem annyira kifizetődő stratégia, de én inkább szeretnék jót, mint gyorsat. Vagy hát, hogy a végeredmény jó-e, az midig csak utólag derül ki, de azt akarom érezni, hogy mindent elkövettem azért, hogy a legjobb legyen. A Koszorúk 1 olyan szám, ami nagyon közel áll a szívemhez, mert a szüleimnek való megfelelési kényszerről szól. Már az első kérdésből kiderülhetett, hogy nekem nagyon fontos az a kép, ahogy a családom lát engem. Ők a legrégebbi és legstabilabb tényezői az életemnek, érthető, hogy ez a zenémben is megjelenik. Ehhez a dalhoz készülni fog klip is, de úgy akarom feldolgozni ezt a témát, hogy a végeredményt hitelesnek érezhessem, ehhez meg idő kell. Amúgy a bemutatkozó koncerten is játszottam ezt a dalt, amit a családom akkor hallott először. Eléggé intenzív pillanat volt, kicsit vallomás jellegű.
Az első koncerteden elektromos gitárral kísértek, május 25-én a Közgardenben viszont egyedül játszol, de közben már szervezed a zenekari felállást. Ennek a káosznak a fényében, hogyan áll össze egy Úrfi-koncert, hangzásilag, dalválasztásilag egyaránt? Hogy állsz a feldolgozásokkal?
A koncerteken egyelőre a korai, most már 3-4 éves dalaimat játszom, mert az első album is javarészt ezeket fogja összefogni. Ekkor még nem volt tervben, hogy az Úrfi esetleg zenekarrá bővülhet, ezért ezek javarészt akusztikus alapú dolgok, a kíséret pedig laptopról fog szólni. Volt egy hosszú időszak, amikor csak a közeli barátaimnak mutogattam ezeket a dalokat, az ágyon ülve, és figyelhettem, amikor egy-egy sor esetleg betalál náluk. Ezek tök kedves emlékek, és ezekkel a kezdeti koncertekkel ugyanezt próbálom elérni.
Személyessé akarom tenni a dalokat. Ilyesformán feldolgozásoknak helye nincs.
Ha nem tudok vele újat mutatni, csak maximum gyengébben előadni, mint az eredetit, akkor nem akarok más tollaival ékeskedni.
Mire számíthatunk a Közgardenben? Készülsz meglepetéssel, vagy egyelőre még az egész koncertezés meglepetésnek számít?
Hát igen. A bemutatkozó koncerten hosszan felkonferáltam egy számot, és elindítottam a laptopról egy teljesen másikat… Na az eléggé meglepetés volt (nevet). Még megpróbáltam azért ráénekelni, ami nyilván veszett ügy volt, szóval eléggé viccesre sikerült. Amúgy a mostani repertoár egy kivonat a készülő albumból. De azon gondolkodtam, hogy mivel ez most amúgy is egyszemélyes megfejtés lesz, lehet eljátszok valami frissebb, még koncerten sem játszott dalt is.
Az aktuális fellépésed után hol láthatunk legközelebb? Milyen projekteket tervezel a nyárra és az év másik felére?
Kaptam egy nagyon izgalmas és megtisztelő felkérést Gyarmati Dezső legújabb projektjébe, ami egy igazi kortárs, összművészeti darab lesz. Egy opera részletét dolgozzuk fel, új hangszerelést kap, és a díszlet is eléggé rendhagyó lesz. Dezsőnek nagyon erős vizuális érzéke van, ami már a korábbi munkáiból is kiderült, de azt hiszem, ezzel egy új szintre lép. És nagyon izgalmas olyan emberekkel együtt dolgozni, mint Kertész Mónika operaénekes, Mitter Róza textiltervező vagy Papp Tímea, aki hárfán fogja kísérni a darabot. Ezen kívül pedig Tarr Kálmán VJ-ként fog közreműködni. Na, én egy ilyen társaság mellett fogok gitáron játszani, nagyon várom már! És persze, folyamatosan zajlanak az album munkálatai, amiről két dalhoz is szeretnék klipet még a nyáron. Nem fogok unatkozni, az tuti.
