Benoit és Sergio számok helyett inkább sztorikban gondolkodik: a house, a techno és a diszkó csak eszköz számukra, hogy elmeséljék a fejükben pergő film egy-egy jelenetét, kamera helyett viszont kütyükhöz nyúltak. A Talking Heads és a Pavement számukra legalább akkora inspiráció volt, mint a Daft Punk és Ricardo Villalobos. Sok szintetizátor, popzenei érzékenység, tökéletes dallamvezetés, züllött, dekadens romanticizmus, francia nők, kokain és az afterpartik magánya. Nem volt kérdés, hogy leülünk-e interjúzni velük.
Zenétek sokat merít a klasszikus chicago houseból. Mit jelentett nektek Frankie Knuckles? Mi a mindenkori kedvenc house-számotok?
Benoit & Sergio: Frankie Knuckles fantasztikus zenét csinált, ami rengeteg ember számára összefonódott életük legfontosabb vagy legboldogabb pillanataival: hajnalig táncolni a barátokkal, vagy éppen magányosan, buliból hazafelé tartva a világ dolgain gondolkodni. Hatalmas inspiráció számunkra a munkássága. Ha mindenkori kedvenc house-számot kell mondani, akkor a Hercules & Love Affair-féle Blind átirata mindenképpen dobogós lenne. Meg persze a The Whistle Song. Nehéz elhinni, hogy utóbbi majdnem huszonöt éves. A Your Love is máig frissnek és aktuálisnak hat.
Mit gondoltok a mostani house-színtérről? Vannak új és izgalmas előadók?
Benoit & Sergio: Manapság annyi ember készít zenét annyiféle stílusban és szubstílusban, hogy nehéz konkrét állításokat megfogalmazni egy-egy színtérről. Mindenesetre, még mindig vannak jó bulik, de valahogy hiányzik az újdonság varázsa, nincs meg az a frissesség, ami pár éve még jellemezte ezt a stílust az olyan előadóknak köszönhetően, mint az Art Department, a Tale Of Us, Maceo Plex, Nicolas Jaar, a Wolf+Lamb vagy Visionquest. Ami az újoncokat illeti: Highwater legújabb EP-je, ami Nicolas Jaar kiadójánál, az Other People-nél jelent meg, zseniális. Dave Harrington (neki Nicolas Jaarral közös zenekara is van, a Darkside – szerk.) hamarosan megjelenő EP-jét is nagyon bírjuk.
Feldolgoztátok már az Around The Worldöt a Daft Punktól és a Corinne-t a Metronomytól, de kit kérnétek fel egy Benoit & Sergio-feldolgozásra?
Benoit & Sergio: Az új The War On Drugs album, a Lost In The Dream az idei tavasz állandó háttérzenéje számunkra, rengeteget pörög. A banda epikus, vibráló rock ’n’ rollt játszik, a nyolcvanas évek bűvöletében. Imádnánk, ha feldolgoznák egy számunkat, például az Adjustments-et.
Minden számotok történet- és nőközpontú: a szövegek egy komplex sztorit mesélnek el általában nőkkel kapcsolatban, vagy velük a főszerepben. Van ennek valami speciális oka?
Benoit & Sergio: Jó kérdés! Van egy mondás, ami körülbelül úgy szól, hogy “a számok kilencven százaléka a szerelemről (és nőkről) szól, az újságírók pedig a zene maradék tíz százalékáról írnak”. A zenészek nőkről (meg férfiakról, a szerelemről és az útjába kerülő bonyodalmakról, valamint ezeknek a kombinációiról) szeretnek mesélni, a zenei újságírók pedig pont ezeket a dalokat kerülik. Érdekes kérdés ez. Mindenesetre az emberek arról szeretnek írni, amit ismernek, amit már tapasztaltak. Mindenki volt már kapcsolatban, de nem mindenki ismeri az Amerikai Egyesült Államok és Brazília huszadik században kötött kereskedelmi paktumait. Utóbbi témában nem is írtak túl sok dalt – szerencsére.
Hogyhogy nem szoktatok DJ-zni?
Benoit & Sergio: Nem tudjuk, hogyan kell, sosem foglalkoztatott minket a DJ-zés. De szoktunk podcastokat csinálni. Szóval lehet, hogy mégiscsak meg kellene tanulnunk. Érdekes egy új narratívát adni, úgymond “átértelmezni” mások zenéit.
Szinte minden interjúban kitértek arra, hogy szeretnétek albumot készíteni, de még mindig nem jelent meg. Hogy álltok vele?
Benoit & Sergio: Továbbra is szeretnénk albumot készíteni, dolgozunk rajta, csak épp a magunk tempójában. Kritikusak vagyunk a saját zenénkkel szemben, ami miatt viszont lassan haladunk. Néha azt kívánjuk, bár gyorsabban menne.
Lassan három éve annak, hogy Seth Troxler lejátszotta két, akkor még kiadatlan számotokat (Let Me Count The Ways és Everybody) a BBC One-nak készített Essential Mixében, ezzel pedig lényegében elindította a pályafutásotokat. Milyen érzés visszatekinteni az elmúlt három évre?
Benoit & Sergio: Nehéz elhinni, hogy három év telt el a mix óta… Rengeteg felemelő estén vagyunk túl. De addig nem igazán tudod, mennyire felvillanyozóak, mennyire nagyszerűek ezek az esték ameddig át nem éled őket – utána már megvannak az emlékeid, a tapasztalatod hozzá, hogy azt mond, “igen, azok az esték voltak életem csúcspontjai”. Egy idő után kiépül egyfajta belső értékrend.
Mindketten zenéltetek már korábban, a Benoit & Sergio előtt is – némi tapasztalattal a hátatok mögött könnyebb vagy nehezebb volt a közös munka?
Benoit & Sergio: Számunkra könnyebb zenét írni úgy, hogy két ember, két agy dolgozik ugyanazon a dolgon. Kiegyensúlyozzuk és inspiráljuk egymást, van egyfajta kontroll a minőségen – csak azt adjuk ki, ami mindkettőnknek tetszik.
Először jártok majd Budapesten? Mit üzennétek a magyar rajongóknak, mire számíthatnak?
Benoit & Sergio: Igen, először lépünk majd föl Magyarországon. A jelenlévők pedig arra a fajta misztikus extázisra számíthatnak, mint amikor a sok kis dologból egyetlen hatalmas, vibráló egész lesz!
Benoit & Sergio a Budapest Essentials fesztivál keretein belül, május 30-án érkezik az Urimuriba.
Interjú: Kollár Bálint
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.