sinco
„Ragadj meg érzéseket, kapj el hangulatokat, örökíts meg monumentális pillanatokat” – sinco-interjú
Sinco évek óta fáradhatatlanul járja a hazai könnyűzene összes szegletét, és dokumentálja annak minden történését. Legyen szó underground klubkoncertekről vagy fesztiválok nagyszínpadáról, már biztos mindenki találkozott a képeivel, melyeken rendszerint felbukkannak kedvenc itthoni bandáink és néha a hazánkba látogató világsztárok is. A fotós immáron negyedik alkalommal gyűjti kötetbe az elmúlt év legemlékezetesebb zenei momentumait, és a könyvet lapozgatva mindenki újraélheti 2019 legszebb koncertpillanatait vagy tekinthet be a kulisszák mögé. Sincóval a hamarosan megjelenő sincology 2019 apropóján beszélgettünk.
Hogyan értékeled 2019-et hazai koncertek szempontjából? Eléggé evidens a kérdés, de számodra mi volt az év legjobb koncertje akár fotósként és/vagy mezei nézőként?
Nagyon sűrű volt a tavalyi év, emiatt kicsit összefolynak a történések. Sajnos gyakran fordul elő, hogy összecsúsznak koncertek, főleg fesztiválokon, emiatt rohanni kell A-ból B-be, ilyenkor nehéz elveszni a koncertek varázsában, de persze azért nem csak nettó frusztráció a munkám! Számomra a legemlékezetesebb koncert 2019-ből a Budapest Parkos Supernem–buli, amelyet követően összejöttem a csajommal! (nevet) Nagyon szerettem még az Esti Kornél müpás fellépését is, amelynek a vizuálanyagát Beck Zolival közösen raktuk össze, vagy például az év végi trafós The Qualitons-szeánszt. Összességében azt hiszem, jobban szeretem az ültetett koncerteket, ahol kicsit jobban előtérbe kerül a zene, és odafigyelősebbek emiatt. Persze azért egy Fishinges 30Y-buli is tud ugyanúgy emlékezetes lenni!
Ebből jön a következő kérdés: szoktál egyáltalán rekreációsan koncertekre járni? Ha igen, tudod egyáltalán nem fotós szemmel követni az eseményeket?
Nem igazán szoktam nézőként koncertekre elmenni. Nem is tudok ilyenkor mit kezdeni magammal. Hiányzik a kamera a kezemből, főleg, amikor látok valami jó történést, és arra gondolok, hogy hú, ez milyen jó kép lett volna!
Persze így sem igazán maradok le jó koncertekről, hiszen vagyok olyan szerencsés, hogy a kedvenc zenekaraimmal dolgozhatok együtt.
Szerinted látszik-e bármennyire a képeiden, ha egy olyan zenekart fotózol, amelyeknek a zenéjét személy szerint te is szereted és/vagy akik a barátaid?
Azt gondolom, hogy látszik. Szokták kérdezni tőlem, hogy nem unom-e meg, hogy mindig ugyanazokat az előadókat fotózom, miközben ugyanazokat a dalokat játsszák.
Ha olyan emberek állnak a színpadon, akiket szeretsz, akkor máshogy szól a zenéjük is. Közelebb kerülsz hozzájuk, és jobban hatnak rád. Ez elkerülhetetlenül befolyásolja a végeredményt is.
Mi az igazán ütős koncertfotó receptje?
Jókor kell lenni jó helyen, és persze észnél kell lenni, plusz kell hozzá egy adag szerencse is. Mindig törekszem arra, hogy könnyen értelmezhető képeket lőjek. Ha meglátod a fotót, azonnal értsd, hogy mi történik, és ne kelljen bogarásznod. Ha bemegy a főhős a tömegbe, akkor is ő legyen az első, akit észreveszel a képen.
Mit tudnál tanácsolni induló fotósoknak, mivel lehet kitűnni koncertdokumentáció terén?
Érdemes kísérletezgetni. Elsőre szerintem senki sem találja meg a saját stílusát.
Emellett nyilván a legfontosabb, hogy a lehető legelőnyösebben prezentáld a zenészeket, ragadj meg érzéseket, kapj el hangulatokat, örökíts meg monumentális pillanatokat.
Egy csávót gitárral a nyakában bárki le tud fotózni, de azt hitelesen megmutatni, ahogy az illető épp a lelkét rakja ki a színpadra, már nagyobb kihívás. És húzz fekete pólót! (nevet)
Sinco negyedik kötetét, a sincology 2019-et február 26-án, az Akvárium Klub Volt Lokáljában mutatják be egy kötetlen buli keretében – Facebook-esemény itt!
