PHENOM’ TOP 2018: A modern klasszikusok

Luca D’Alberto
Exile

2017-ben adta ki debütáló albumát Luca D’Alberto, az Endless pedig tavaly kapott egy más zeneszerzők által újragondolt változatokkal telepakolt kiadást. De még ezen túl is érkezett egy friss lemez az olasz multi-instrumentalista művésztől, az Exile pedig egy számos hangszert felvonultató és azokat többször több oldalról megcsavaró hanganyag lett. A középpontban alapvetően a hegedű, illetve összességében különböző vonósok állnak, de kiemelt szerephez jut a zongora is, a háttérben pedig keleti ütőshangszereket és tibeti harangot is hallhatunk, miközben az effektezés és az egyéb, elektronikusabb körítések sem maradnak el. D’Alberto mindent egymaga szerzett és játszott is fel egyben, hiszen számára fontos az egyéni és személyes kapcsolat a kreatív ötlet, annak implementálása és felvétele között. Az egyszemélyes szerzői munka ellenére is olyan, mintha egy nagyobb zenekart hallanánk, grandiózus hangképekkel, sodró, erőteljes játékkal, komplex szólamokkal. Hihetetlennek hat, hogy egyetlen ember áll az Exile mögött, amely megindító zenei témáival kitörölhetetlen elemévé vált a legjobb 2018-as modern klasszikus lemezeknek.

Kulcsdal: Consequences