„Nem vagyunk ízlésrendőrök” – interjú a Neston rádió alapítóival, Nestával és Gensivel

2011 októberében alakult a Neston. Honnan jött az ötlet?

Gensi: A rádió harmadik alapítójának és jó barátomnak Bíró Attilának igen jó médiakapcsolatai vannak. Én korábban is a zenével foglalkoztam, inkább az elektronikus vonalon, aztán jött egy alkotói válság, és egyre több Radiocafét hallgattam, ami a korábbiaknál sokkal inkább szélesítette a zenei érdeklődésemet. Ez a rádió aztán egyik napról a másikra megszűnt, én pedig megijedtem, hogy mi lesz, honnan fogok hozzájutni a napi zenei betevőmhöz. Megkerestem az ötlettel Attilát, felvettük a kapcsolatot Nestával és elkezdtük folytatni online, egy még bátrabb, izgalmasabb zenei koncepcióval.

Nesta, te voltál a Rádiocafé egyik fő zenei stratégája. Milyen indíttatásból döntöttél úgy, hogy ezt újra elkezded?

Nesta: A két fiú lelkesedése volt az indok. Azt előre lehetett tudni, hogy a Rádiocafénak vége lesz, ezért én már nem gondolkoztam azon, hogy rádiózni fogok. De a fiúk nagyon hittek ebben a történetben. Szerintem ezt a hallgatók is érzik, ebbe a bűvkörbe kerülnek bele, mikor a Nestont hallgatják. A lelkesedés és a hit nagyon látszik egy kívülálló számára is.

Hangos zenei blogként definiáltátok a Nestont már a kezdetektől. Volt egy konkrét közönség, akinek ezt szántátok?

Nesta: Persze, az egész világnak. Annak, aki szereti a jó zenét. Az az előnye az online rádiónak, hogy szinte bárhol hallgathatod. Persze van sales értelemben vett célcsoportunk, akiknek megpróbáljuk értékesíteni a reklámidőt, de fogyasztói értelemben bárkinek szólhat, aki képes meghallgatni egy jó dalt.

Említetted, hogy az egész világnak szól a Neston. Vannak esetleg külföldi törekvéseitek is?

Nesta: Természetesen. Pár év múlva biztosan olyan lesz majd a reklám, hogy IP-cím alapján felismerhető, és egy nagy világi ügynökség fogja megvenni nálunk a reklámidőt azért, hogy azt mutálni tudja. Annyira népszerűek és egyediek leszünk, hogy érdemes lesz egy ilyen fejlesztést véghezvinni. Az összes ilyen kütyün, ami most van, meg ami lesz, majd lehetővé teszi azt, hogy bármilyen nyelven ugyanazt a reklámot el lehessen juttatni. Elvileg ezt most is lehetne, csak sok pénzbe kerül. Ezeket a dolgokat folyamatosan tanuljuk.

Mikor elindították a Nestont, annak egy kritikai éle is volt. A szempontok közt volt-e például a magyar zenei életet kritizálni?

Nesta: Én ezt bő nyállal teszem több mint 15 éve, elég sarkalatos vagyok a magyar zenei élettel kapcsolatban.

Gensi: De ezt a Nesta is megtartja magának. Az alap hozzáállás az az, hogy sosem beszélünk olyan dologról, ami nekünk nem tetszik. A másfél éves működés alatt senkiről egy rossz szót nem szóltunk, ami nem tetszik azt egyszerűen nem játszuk. Az a fajta, kommunikáció, hogy „Nem! Nincs semmink David Guettáttól”, inkább ars poetica, nem hinném, hogy éles kritikaként kellene felfogni.

Beszéljünk kicsit az elmúlt egy év tapasztalatáról! Az eredeti elképzelésekhez képest kellett változtatnotok?

Nesta: Minden nap kell változtatni, ugyanakkor a fundamentumok maradtak ugyanazok. Jó az a stratégia, amit elképzeltünk, amit közösen kialakítottunk, erős lábakon áll. Persze minden pillanatban kell változtatni, hiszen ha nem teszed, akkor csak visszafejlődsz. Egyszerű megoldás a folyamatos tanulás, mi is figyeljük a világot, de alapvetően jól gondolkodtunk akkor, mikor ezt az egészet létrehoztuk.

Az interneten ma már szinte minden zene hozzáférhető, miben láttátok mégis szükségét egy internetes rádiónak?

Gensi: Épp ezzel egy időben értek el hozzánk a különböző zenei start-up szolgáltatások is, például a Spotify (bár itthon még nincsen) vagy a Deezer, ahol azt reklámozzák, hogy 14 millió dal közül választhatsz. De hogyan? Naponta 3 ezer új dal jelenik meg a zenepiacon a legkülönbözőbb stílusokban. Egy hétköznapi ember számára képtelenség ezeket végighallgatni és kiválasztani a kedvére valót. Nekünk ez az életünk szerves része, napi tíz órát töltünk azzal, hogy az online blogokat, mp3 áruházakat böngésszük régi-új zenék után kutatva, és nagyon szeretnénk ezt a fajta tudást tovább adni, eljuttatni minél több emberhez. Persze ez egy abszolút szubjektív szűrő, nem akarjuk megmondani, hogy mi a rossz és mi a jó. Nekünk nem csak a többi rádióval kell versenyeznünk, hanem a soundclouddal és minden egyéb zenei platformmal. Ezért frissül minden nap a neston playlistje.

Nagyon szabad döntésetek van abban, milyen zene szól a rádióban.

Gensi: A Neston alappillére, hogy amíg létezik, olyan zenéket fogunk játszani, ami kettőnknek tetszik.

És a nagyobb hallgatottság mennyire befolyásolja a zenei szabadságot?

Nesta: A saját uraink vagyunk, ezért nem gondolom, hogy ez megváltozhat. Az egy szép nap lenne, ha mondjuk egy millióan hallgatnák azt, amit mi szerkesztünk, de nem gondolom, hogy ez bekövetkezik. Egyébként szívesen fogadunk zenéket például a Facebook-on, hiszen nem gondoljuk, hogy mindent ismerünk, sőt. Annak pedig külön örülünk, ha létezik olyan magyar zenekar, akit mi tudunk játszani.

Ezen kívül hogy kerestek új zenéket, előadókat?

Gensi: Nincs titok, egyszerűen befektetett idő és energia, meg talán a jó ízlés kérdése. Persze nem vagyunk ízlésrendőrök, itt a mi ízlésünkről van csak szó.

Azért célotok ízlést formálni?

Gensi: Nem mondhatnám. Persze, tök jó lenne ízlést formálni, és nagyon jók a visszajelzések is, de inkább az a cél, hogy minél többféle jó zenét megmutassunk az embereknek. Aztán hogy befogadják-e vagy sem, az már nem rajtunk múlik. Nem is tudom, lehet-e egyáltalán ízlést formálni.

Nesta: Ezt én sem tudom, az ízlését szerintem mindenki maga formálja.

De az sem mindegy, kinek mit mutatsz.

Nesta: Igen, de mi vagyunk a választás. Végigzongorázhatod az összes netes platformot, és eldöntöd, hogy neked mi tetszik és mi nem. Nálunk is fogsz olyat találni, ami nem tetszik. Nem írható le valaki egyetlen színnel, könyvvel, zenével.

És sikerült divatot teremteni, vannak visszajelzések?

Gensi: A visszajelzések nagyon sokat segítenek, nemrég készítettünk egy felmérést a hallgatók között, ami csak megerősített minket abban, hogy nem nagyon kell változtatni azon, amit csinálunk. Inkább az emberek hétköznapjainak szeretnénk részévé válni, sem mint múló divattá.

És mi volt a legdurvább negatív kritika?

Nesta: Kell kapnunk negatív kritikát is, nem lenne jó, ha mindenki csak pozitív dolgokat mondana, mert nem vagyunk hibátlanok.

Gensi: Hogy nem szólunk kocsiban :)

És magánemberként milyen zenét hallgattok? Ez mennyire van összhangban a Nestonnal?

Nesta: Én sok klasszikust hallgatok. Rengeteg lemezem van otthon, de van mondjuk 20 olyan, amit előveszek, ha kifejezetten zenét akarok hallgatni. Különben meg annyi mást hallgatok, hogy szoktam telítődni. Van, hogy csendben vagyok, és nagyon tudom élvezni. Van, hogy klasszikus zenét hallgatok, mert az tisztít.

Gensi: Sokat hallgatom a Nestont, mert akkor végre az elejétől a végéig meg tudom hallgatni a zenéket, amik beválogatásra kerültek :) És van a be nem került zenék listája, ami megérne egy külön zenei csatornát. Nálam otthon ritkán van csend.

És hangulatilag hogyan gondolkoztok? Van olyan, hogy egy dal hangulata határozza meg a következőt, és így tovább, az egész válogatást?

Nesta: Persze, figyelembe kell vennünk a napszakot, elképzeljük, épp milyen élethelyzetben hallgathatnak minket, és ahhoz alkalmazkodunk, ugyanakkor nem gondoljuk, hogy végig csapatni kell 200 bpm-en. Egyik nap ilyen, a másik olyan, ki hogy kel fel, vagy például ki-hogyan anticipálja a dalt. Valaki meg se hallotta, valaki elsírta magát, valaki kiugrott tőle a bőréből örömében, sok minden elképzelhető. Próbálunk valamilyen ívet rajzolni, de itt is persze magunkból indulunk ki.

Főként külföldi zene hallható a Nestonon. Ez egy koncepció, vagy van benne némi kritika?

Nesta: Mindenki tud abból olvasni, hogy mennyi magyar zene van nálunk. Ránk nem vonatkoznak kvóták. Terveink szerint bővülni fog azoknak a magyar zenekaroknak a köre, akiket játszunk a Nestonon, de az a baj, hogy a világ bármely zenéjével összehasonlítasz egy magyar zenét, kiderül, hogy bárhol máshol elő tudják állítani a hangzást. És itt nem arról beszélek, hogy milyen stílus vagy hogyan énekel, hanem van egy hangzás, van egy tere annak, és ez Magyarországon néhány kivételt leszámítva nem sikerül valamiért.

Gensi: Nincsenek hangmérnökök, sőt, hangmérnökképzés sincs már Magyarországon.

Nesta: Nem hallgat a magyar zenét, nem próbál eleget, nem tölt elég időt a stúdióban, nincs felkészülve, az jön ki, amit hallasz.

Gensi: És rocksztárnak érzi magát mindenki.

Az utolsó kérdésem: ha pár évre előre tekintetek, mit láttok magatok előtt?

Nesta: Magyarországon már piacvezetők vagyunk, ez a pozíciónk meg fog erősödni az év végére, és aztán a nemzetközi vonalra koncentrálunk.

Gensi: Nestonizáljuk az egész világot :)

Interjú: Fekete Viktória / Biczó Andrea

Címkék: neston, gensi, nesta, interjú