iamyank
„Nem hiszek a fényben és a sötétben, ennél a valóság sokkal összetettebb” – iamyank-interjú
Hat évvel első nagylemeze, a Hiraeth megjelenése után, de korántsem tétlen és zenementes időszakot követően október 31-én jelent meg iamyank második albuma, a Láttam a jövőt meghalni névre keresztelt anyag, melyet november 16-án, különleges felállással és vizuális élménnyel fűszerezve mutat be az Akvárium Klubban. Az alkotói újjászületésről, a közös alkotásról és a sötét gondolatok és történések elfogadásának feloldozó erejéről beszélgettünk a zenésszel.
Fotó: Sinco
Milyen utat jártál be egyrészt zeneileg, másrészt fejben, ami ehhez a második nagylemezhez vezetett el?
Mint sok más alkotót, az első nagyobb megjelenés után engem is elért az öndefiniálás kényszere/csapdája: féltem attól, hogy mostantól ilyen zenéket kell csinálnom, de attól is, hogy nem tudok még egyszer ilyet csinálni. Ellenkező irányba menekültem és elkezdtem ignorálni azokat, amik jellemezték a 2016-os Hiraeth LP-t: dobok, ritmusok, catchy dallammenetek. Így a modulár szintis kísérleti ambienten át a vonós, modern klasszikus univerzumban kötöttem ki, ahol rengeteg tapasztalat és tanulnivaló várt rám.
Utólag visszatekintve ez nagyon sokat segített, elvonta a figyelmem és levette a vállamról a második lemez terhét. Gyakorlatilag el is engedtem a gondolatot, hogy valaha lesz és elkezdtem úgy tekinteni magamra, mint egy homokozóban játszó gyerek, aki pont annyi ideig foglalkozik valamivel, amíg érdekli, de azonnal eldobja, ha lát helyette érdekesebbet.
Végül aztán a Fekete Zajra írt Dystopia-projekt és az All Machines Will Fail impulzusai visszahatottak a szóló munkásságomra, és újra szerkezetek, ritmusok és dallamok kezdtek formálódni, ennek a ciklusnak a vége a Láttam a jövőt meghalni.
Az albumcím és a második single címe is egy mélységesen borús világképet sejtet, de a lemez kapcsán mégis feloldozásról és a megváltó saját magaddal szembenézésről beszélsz. Te hogy látod, hogyan lehet (vagy csak így lehet?) megtalálni ebben a sötétségben a fényt, legyen az belső sötétség, vagy a külvilág/jelenünk viharai?
Nehéz úgy ezekről beszélni, hogy az ember közben ne kezdjen pulpitusról, önjelölt guruként tetszelegni, de megpróbálom. Nem tudom, hogy ki, hogyan, mit és hol találhat meg, én bizonyossággal csak arról tudok mesélni amit én tapasztaltam. Jó érzés volt, amikor először leírtam azt a mondatot, hogy „Láttam a jövőt meghalni”.
Ennek pontos okát még én sem értem, de az érzet nyugtató és biztató volt, így arra gondoltam, hátha másokra is így hat. Biztosan lesznek akikre nem, de ez már nem az én hatásköröm. Én jelenleg abban találom meg a nyugalmat, hogy a végtelen variációjú lelkiállapotok és érzések létezését, érkezését igyekszem elfogadni, ami néha könnyű, néha nem. Nem hiszek a fényben és a sötétben, ennél a valóság sokkal összetettebb szerintem. A vágy arra, hogy mindent egy ilyen A -vagy B-halmazra próbáljak befeszíteni, rengeteg feszültséget keltett bennem, úgyhogy kerülöm az ilyen gondolatokat.
Az aktívan zenélésen túl vannak olyan zenék, amiket terápiás céllal hallgatsz/hallgattál nehéz időszakokban?
Ahogy gyerekkoromban, hallgatok az ösztöneimre: ami először eszembe jut, azt hallgatom, volt így már kedvező hatással rám a Spice Girls és a Meshuggah is.
Ha a Láttam a jövőt meghalni egy fotó vagy festmény lenne, hogy nézne ki?
Pár hónapja „lefestettem” Midjourney-vel:
Az elmúlt években több side-projektben, több zenei világban is alkottál, mennyire más kollaborálni, és másokkal közösen zenét írni, mint egyedül? A koncertezés is más élmény, amikor többen vagytok a színpadon?
Ha a zenésztársaid ismernek, tudják, értik mi mögött mi van, mi miért történik, akkor valójában olyan érzés, mintha egyedül lennék: egy egység vagyunk. Ezért választom gondosan a társaimat és igyekszem bevonni őket az adott világba.
Ha szerencsénk van, megtalálják a saját történetüket benne, amivel azonosulnak, de ezek törékeny együttállások, kikényszeríteni nem lehet, csak optimális körülményeket teremteni, erre törekszem. Talán ezt szeretem a legjobban bennük, hogy azt amit igazán szeretnék, hogy megtörténjen, erővel nem tudom felépíteni, nincs az irányításom alatt.
Van bármi bölcs tanács, amit elmondanál fiatalabb önmagadnak, vagy bárkinek, aki most kezd el zenélni?
Nem alkot mindenki maradandót, nem áll mindenki tízezrek előtt vagy vesz át díjakat. Az elégedettség érzése viszont millió más úton is elérhető, csak hallgass a zsigerekre, intuícióra.
Minden káosz, kétely, impulzív vágy mögött ott van valami elemi, amire szívesen áldozol időt, energiát, amivel a magad és a környezeted épülését szolgálhatod, arra érdemes türelemmel lépdelni talán.
Milyen érzéssel szeretnéd, hogy távozzon a közönség a november 16-i lemezbemutató után?
Nincs ilyen vágyam. Ha éreztek bármit, vagy egyáltalán nem, ugyanannyira helyénvaló, bárhogy is van, jól van.
Időpont: 2022. november 16., szerda, 19:30
Helyszín: Akvárium Klub, Kishall
Vendég: Onakom
