Middlemist Red
„Mindenkinek meg kellett állnia kicsit, és fókuszt váltani” – Middlemist Red-interjú
Négy év után, december 15-én új albummal jelentkezett a Middlemist Red. A sorban harmadik, The Other Side of Nowhere címre keresztelt anyag a feje tetejére borult 2020-as év gyümölcse és egyben a banda eddigi legizgalmasabb lemeze, melyet ez alkalommal a spagettiwesternek inspirálta koncepció köré építettek fel. A zenekar két tagjával, Deli Somával és Nóvé Somával beszélgettünk az idei év kellemetlen és kellemes mellékhatásairól, illetve az új album születéséről.
Ez az év rendesen megborította sokak életét, a zenészek, zenekarok munkáját és lehetőségeit is limitálta, így különösen nagy teljesítmény és sikerélmény lehet ilyen nehezített körülmények között albumot megjelentetni. Van még bármi pozitívum akár zenekari, akár egyéni szinten, amit ez a feje tetejére borított 2020 hozott nektek?
Deli Soma: Akármennyire furcsán is hangzik, ez az év minden viszontagságával együtt elengedhetetlen volt ahhoz, hogy ez az album létrejöhessen. Mindenkinek meg kellett állnia kicsit, és fókuszt váltani. Sok minden történt velünk az elmúlt években, amiket azt gondolom, hogy idő kell, mire fel tudja dolgozni az ember, ez az év pedig pontosan ezt az időt adta meg nekünk.
Az elmúlt egy-két évben kicsit eltávolodtunk emberileg, nehéz volt megtalálni az összhangot, most viszont azt érzem, hogy ismét nagyon közel vagyunk egymáshoz minden szempontból. Ez pedig számomra a legnagyobb pozitívum, amit ez az év adhatott.
Vannak tuti túlélési tippjeitek azoknak, akik már nagyon szenvednek (és még előreláthatólag egy darabig szenvedniük is kell) az élőzene-megvonástól és az ingerszegény mindennapoktól?
D. S.: Attól függ igazából, hogy mit nevezünk ingerszegény mindennapoknak. Sokan szerintem hajlamosak azt gondolni, hogyha zárva vannak a helyek, nem lehet sehova beülni egy sörre, vagy elmenni szórakozni, akkor ki is fújt a szocializálás, mint olyan. Én például kifejezetten szeretem ebben az időszakban, hogy sokkal mélyebb beszélgetéseim vannak a barátaimmal, mint előtte.
Nem azon van a hangsúly, hogy hová megyünk egy adott nap, hanem hogy miről beszélgetünk. Emiatt pedig sokkal értékesebbé váltak az emberi kapcsolataim, ez pedig képes elfeledtetni a péntek-szombat esti rohanás hiányát.
2020 egyik szomorú velejárója volt az is, hogy idén Vanishing Point sem lehetett, ami a Dürer jelenlegi formájában történő megszűnésével együtt különösen szomorú. Tervben van, hogy visszahozzátok a fesztivált, ha újra normál üzemmódban működik a világ?
D. S.: Idén a lemez és az akörüli munkálatok miatt amúgy sem lett volna lehetőségünk megrendezni a Vanishing Pointot. Még tavaly év végén úgy döntöttünk, parkolópályára helyezzük a fesztivált. A Dürerrel közösen hoztuk meg ezt a döntést, a dolgok alakulása pedig csak megerősített bennünket, hogy jól döntöttünk. Nagyon nehéz előre látni, hogy miként és hogyan tudjuk majd visszahozni és rentábilissá tenni a rendezvényt. Az biztos, hogy az eddigi formájában nem fognak már találkozni vele az emberek, annyit viszont elmondhatok, hogy semmiképp sem engedjük el örökre.
A népzenei és világzenei hatások régóta jelen vannak a zenétekben, és ezáltal ti is aktívan hozzájárultok ahhoz, hogy egy sokáig szigorúan konzervatív, akár nacionalizmusba hajló értékrenddel azonosított műfaj újra elérjen a fiatalokhoz is, és ismét szélesebb körben népszerű legyen. Milyen népzenei/világzenei vagy ezeket a műfajokat feldolgozó előadókat tudtok ajánlani azoknak, akik most ismerkednek ezzel az univerzummal?
Nóvé Soma: Ezen az albumon található egy népdal alapú szám, de ezt leszámítva nem érzem, hogy sok ilyen jellegű hatás felfedezhető lett volna az eddigi albumokban. Ha mégis, annak nagyon örülök, de semmiképp sem mondanám tudatosnak. A másik zenekarommal (a 2021-es Eurosonicon is fellépő MORDÁI – a szerk.) népdalokat dolgozunk fel, úgyhogy elképzelhető, hogy így folyt át a Middlemist Redbe is némi népzenei áthallás.
Az utóbbi időkben nagyon sok népzenét hallgattam, melyekből ezek a mostani kedvenc előadóim: Buda Folk Band, Dresch Quartet, Téka, Barbaro és a Muzsikás. Ezenkívül ha valaki szeretne elmélyülni a témában, az Új Pátria sorozatot tudom ajánlani, ami egy nagyon részletes és gondosan összeállított népzenei gyűjtemény.
A The Other Side Of Nowhere saját bevallás szerint a western műfaj hangulatát idézi meg, és vizuálisan egy tűző napon, magányosan sétáló cowboy formájában jelenne meg. Ha az előző két albumotokra gondoltok, azokhoz milyen képi világot társítanátok?
N. S.: Az előző albumoknál nem volt egy specifikus átfogó koncepció. Egy periódust lezáró hangulatok és stílusok összegzése volt mindkét korábbi lemezünk. Korábban inkább különálló számokként foglaltuk össze, és próbáltuk bemutatni, hogy zeneileg mi mozgat és mi jellemez minket. Az első lemezünknél kezdtünk elmerülni a pszichedelikus rockzenébe, amit egy szintiorientáltabb, new-wave-es album követett.
Vannak kedvenc western (vagy bármilyen más) filmjeitek, amelyek inspirálták az új album dalait?
N. S.: A vizualitás mindig nagyon fontos volt a zenekar számára. Engem nagyon inspiráltak film noir filmek, valamint a mostani albumra jellemző western hangulat. Bár a westernmotívum végigjárja a harmadik albumunkat, ez inkább egy eszköz volt arra, hogy a lemez egy koherens, filmzenés hangulatot kövessen. Nem voltak pontos filmes referenciapontok.
Az érdekelt, hogy tudok játszani a dinamikával, tempóval és feszültséggel. A westernfilmekben éreztem ezt a legerősebbnek, így a lemez koncepciójának megfelelően próbáltam lekövetni ezt a fajta dramaturgiát.
Hogyan végződik az albumon keresztül végigkövetett történet? Mi lesz a főhős sorsa?
N. S.: Zeneileg sokszor visszaköszön a spagettiwesternekre jellemző hangulat, de dalszöveg és narratíva szempontból nem követi le azt. A saját életemről és tapasztalataimról írtam, így az albumon hallható sorok nem egy fiktív karakter történetéről szólnak. Ilyen szempontból a főhős sorsa megnyugvás abban, hogy létrejött egy olyan alkotás, ami pontosan bemutathatja azt az elképzelést, amit megálmodott a lemez megírása előtt.
Fotók: Wanda Martin
