Megszállottan melodikus, „széles képernyős melankóliával” tért vissza a Manic Street Preachers
Tizenharmadik stúdióalbumával jelentkezett nemrég a Manic Street Preachers. A Resistance Is Futile mind a rajongók, mind a kritikusok körében remek fogadtatásnak örvend, az új lemez pedig már most a brit lemezeladási listák második helyéig jutott.
Négy év kihagyás után a walesi rockzenekar visszatért a klasszikus Manics-hangzáshoz, amit ők személy szerint „széles képernyős melankóliaként” írnak le. Elmondásuk alapján debütáló, Generation Terrorists című és negyedik, Everything Must Go című lemezük hangzása elevenedik meg az új kiadványon, a 2013-as Rewind the Film akusztikus irányvonala és a 2014-es Futurology elektronikája ezúttal háttérbe szorult.
Fotó: Alex Lake
Az új album dalai az elsők, amelyeket a Manic Street Preachers új, Door to the River stúdiójában rögzítettek. A produceri munkálatokat és a keverést régi ismerőseik, Dave Eringa és Chris Lord-Alge végezték. A kiadvány deluxe formában is testet öltött, amelyen a demók és két bónuszdal is helyet kapott.
A megjelenést megelőzően négy intenzív és empatikusan keserédes beharangozó szerzemény érkezett – az International Blue, a Distant Colours, a Dylan & Caitlin és a Liverpool Revisited. Az International Blue dalszövegét öt éven keresztül csiszolgatták, megkapó tartalmát Nizza városa, a Földközi-tenger hatalmas, nyílt kéksége és az új realizmus francia képzőművészének, Yves Kleinnek a munkássága inspirálták.
„Szerettem volna megjeleníteni egy Springsteen/War on Drugs-féle érzékenységet, de mindezt egy európai szűrőn keresztül. Néha az, ha vágyakozol egy érzés után, elég ahhoz, hogy életre is keltsd” – magyarázta James Dean Bradfield frontember.
A Resistance Is Futile egyébként váratlanul nyílt és közvetlen. Dalszövegvilágát tekintve a banda olyan érzelmi palettából merítkezett, ami eddig nem volt feltétlenül hozzájuk kapcsolható. A végeredmény egy olyan dalcsokor, amely színpadra született; szerzemények, melyeket naplementékben fürdőző tömegek teli torokból énekelhetnek.
„A Resistance Is Futile fő témái az emlékek és a veszteség, az elfelejtett történelem, a zavaros valóság és a művészet, mint rejtekhely és inspiráció. Megszállottan melodikus – sokféleképpen visszacsatolva a Generation Terrorists naiv energiájára és az Everything Must Go zenekari áradására. A kezdeti késés és nehézségek dacára ez a lemez nagyon gyorsan összeállt, hála az elmúlt hónapok kreatív hullámának és a megszokott, régimódi kemény munkának” – nyilatkozta a banda az új felvételekről.
