Megállt az idő Orfűn: nagy visszatérések és rekkenő hőség a 18. Fishingen
Idén is bebizonyosodott, hogy az orfűi dombok között megállt az idő. A Fishing on Orfű hiába lépett a felnőttkorba a maga tizennyolc évével, semmit nem vesztett a családias bájából. A 2026-os fesztivál leginkább a nagy visszatérések és a kíméletlen kánikula jegyében telt – mi pedig ott voltunk, hogy beszámoljunk a legfontosabb pillanatokról.
Az idén június 24-én, harmadfokú hőségriasztással induló fesztiválra ismét nagyon hamar elfogytak a bérletek. Aki ennél később kapott észbe, annak is résen kellett lennie, hiszen hamarosan a másodpiacon is őrült licitálás indult: A TicketSwapon egy-egy napijegyért akár 32 ezer forintot, míg a négynapos bérletekért 70, sőt esetenként 80 ezer forintot is elkértek az utolsó pillanatban érdeklődőktől.
Hasonlóan lehetetlen küldetés volt szállást találni a környéken, sőt még Pécsen is, hiszen a hotelek és apartmanok már hetekkel, hónapokkal a kezdés előtt teljesen beteltek – így sokaknak maradt a késő éjszakai ingázás vagy a taxi. A kempingekben is pillanatok alatt elkapkodták a sátorhelyeket, ahol a megszokott módon idén is személyre szóló, előre kijelölt parcellák várták a fesztiválozókat, így a szerencsésebbek fix, biztos bázis birtokában vághattak neki a rekkenő hőségnek.
Az idei Fishing fókuszába a talán emlékezés, és a 2000-res évek legendás zenekarainak újbóli színre lépése került: olyan kultikus zenekarok adtak itt újra koncertet, akik hosszú évek óta nem léptek fel Orfűn – elég csak a Heaven Street Seven, az Isten Háta Mögött, vagy éppen a Kistehén visszatérésére gondolnunk. Szép gesztus volt a szervezők részéről, hogy a fesztivál fő nagyszínpadát az év elején elhunyt Kispál-dobos tiszteletére Bräutigam „Ricsi” után nevezték el.
Az off-programok idén is remek kikapcsolódást nyújtottak a hőségből menekülőknek: a hagyományos fröccstúrák és a komolyzenei erdei séták mellett idén olyan újdonságok is pörögtek, mint a Hagymakerti Vigadalom táncháza. A fesztiválközösség a tikkasztó meleg dacára (vagy pont azért) elképesztő összefogásról tett tanúbizonyságot a folyamatos tűzoltóautós locsolások és vízosztások közepette.
Mint az országban mindenhol, a Fishingen is érezhető volt az áremelkedés az elmúlt évekhez képest: egy teljes étkezést már nehezen lehetett 5-6 ezer forint alatt megúszni. Pénztárcabarát megoldásként a klasszikus lángos, pizzaszelet vagy hot-dog maradt, ezek ára 1500-2500 forint körül mozgott. Pozitívumként mondható el, hogy az italok árát a drágulás idén is kevésbé érintette: a sörök átlagára 1300-1500 forint körül alakult, a borokért pedig átlagosan 600 forintot fizettünk decinként.
Zenei programok
szerdán a 10 plusz 1 év után újra összeálló Heaven Street Seven indította be az estét a Bräutigam Ricsi Nagyszínpadon. Bár a koncert amolyan hullámvasút volt – a kevésbé ismert daloknál némileg leült a hangulat –, amikor felcsendült a Hol van az a krézi srác?, a Dél-Amerika vagy a Sajnálom, óriási buli alakult ki a domboldalon. Szintén itt lépett fel a fél év szünet után orfűi koncerttel visszatérő 30Y, akik katartikus és energikus bulit adtak. A napot a mi részünkről az Extázis nagysátorban a PASO zárta, akik feszes ska-ritmusokkal táncoltatták át a közönséget az éjszakába – a buli végén még egy rögtönzött ráadásra is jutott idő.
Csütörtökön kora este a Csészényi tér nagyszínpadon 6363 okos, odamondós szövegeire és bólogatós ütemeire indult be a tömeg. Ezt követte a fesztivál egyik fő headlinere: a Kispál és a Borz koncertje az egykori zenésztársukról elnevezett nagyszínpadon. Lovasiék hazai pályán, óriási embertömeg előtt bizonyították, hogy a színpadi kémiájuk továbbra is szuper, a koncert legmeghatóbb pillanata a dobos kedvenc Kispál-dalának, A rétek halványak felidézése volt. A csütörtöki nap (és talán a fesztivál) legkeményebb katarzisát azonban az Isten Háta Mögött szállította: 11 év kihagyás után olyan letaglózó erővel zúztak a Csészényi tér nagyszínpadon, mintha egyetlen perc szünetet sem tartottak volna.
A fesztivál második fele is bőven tartogatott felejthetetlen koncerteket. Az Ivan & The Parazol a tőlük megszokott vintage, karcos rock ‘n’ roll energiával perzselte fel a színpadot, frontemberük ezúttal is maximális lángon égett. Bár az évek után ismét összeálló Kistehén bulijára már nem gyűlt össze akkora tömeg, akik a késő éjszakai sávban, 23:30-tól velük tartottak, azoknak hamisítatlan, önfeledt fesztiválhangulatban volt részük. Akik pedig a nap végén még sötétebb és keményebb levezetésre vágytak, azok a Lazarvs tökéletesen és falbontó erővel megszólaló zúzdájában találhatták meg a számításukat.
A Carson Coma idén is megmutatta, hogy generációjuk megkerülhetetlen éllovasai: a nagyszínpad előtti hegyoldal ismét csurig telt, a közönség pedig egy emberként üvöltötte a legnagyobb slágereket. A zenekar előző héten hétfőn megjelent Pesti Bárdok című single-je vicces és színpadias lezárása volt úgy a koncertnek, mint az elmúlt 16 évnek. Szintén a Bräutigam nagyszínpadon varázsolt a Quimby, akik egy mélyebb, hipnotikus atmoszférájú fesztiválkoncerttel repítették egy másik dimenzióba az orfűi közönséget – a Quimbys-köntösbe rejtett Metallicás kiszólásukért külön plusz pont jár.
Fontos megemlitenünk Sisi produkcióját is, aki nemcsak szombat délután, a legdurvább kánikula közepette csapott oda a Víziszínpadon – felpörgetve a hűsölő, vízben csobbanó fesztiválozókat –, de később az Extázis sátorban is hatalmas, fülledt bulit csinált a technikai problémák ellenére.
Összességében a 2026-os Fishing on Orfű bebizonyította: hiába nőtt nagyra az évek során, a nagy visszatérőkkel és az összetartó közönséggel a kánikula dacára is simán képes megőrizni azt a felszabadult, fesztelen hangulatot, ami miatt immár tizennyolcadik éve visszajárunk.
Vendégszerző: Rózsa Ádám
