Hackney Studios
Londoni művészpecók, amik felfedik a kreatív alkotók legintimebb környezetét
Jenny Lewis fotós már húsz éve a kelet-londoni Hackney városnegyedben él, mely főként művészközösségéről és kreatív atmoszférájáról ismert. Az elmúlt négy évben lakásról lakásra járt, és az alkotások születésének helyszínén, azaz a saját otthonukban fotózta a környék művészeit.
Festők, illusztrátorok, filmesek, ékszertervezők, keramikusok, designerek tárták fel legintimebb szférájukat Lewis kamerájának.
A sorozat egy véletlen találkozásnak köszönhetően indult, majd organikusan fejlődött tovább, mindig az épp aktuális alany ajánlja a következő személyt fotózásra. A portrék végeredmény bepillantást nyújt London egy kevésbé ismert rétegébe, maradandó lenyomatként rögzítve a kultúrát alakító helyekről és emberekről.
„Szeretem az embereket a saját környezetükben fotózni, így a háttér ugyanolyan jól kidomborodik, mint az illető arckifejezése vagy testbeszéde. Az apró jelek a munkájukról és az életükről sokkal könnyebben leolvashatók ezáltal, mint pusztán az arcukról. Megismerheted az alkotási szokásaikat: milyen eszközöket használnak, mi zajlik a fejükben közben. Elkezded kapizsgálni, hogy mit gondolnak a világról. A stúdióportrénál nagy a nyomás az alanyon, a saját környezetükben viszont el tudnak lazulni, mert a tér önmagában sokat elárul. Az igazságot nem tudják elrejteni, bármennyit is takarítanak.”
Miért is fontos annyira a művész számára a stúdió? Mit jelent számukra ez a kívülről kaotikus univerzum, ami gyakran úgy fest, mintha egy óvodás csoportot költöztettek volna be egy múzeumba?
„Többször felmerült ez a kérdés a fotózások során, és arra jutottam, hogy szükségük van arra, hogy vizualizálhassák az ötleteiket, és távol legyenek az életük más területeitől. Hogy az ötletek vegyék körül őket, belélegezhessék és megélhessék azokat, miközben szabadon fejlődhetnek, és nem kell nap végén egy dobozba eltenni őket. Ez a tér főként arra szolgál, hogy fizikai valójában jelenjen meg, hogy mi megy végbe a fejükben.”
Hackney egyre felkapottabbá válik, ezzel egyidejűleg pedig az ingatlanárak és bérleti díjak is az ég felé kúsznak, amit sok művész már nem tud magának megengedni. Lewis is gyakran találkozott olyanokkal, akik a saját lakásuk egyik zugát sajátították ki alkotásra, de voltak a fotózottak között olyanok is, akik tíz másik társukkal osztoztak egy aprócska stúdión. A megfizethetetlen árak folyamatosan szorítják ki a művészeket, lassan egyre többen szivárognak el innen, de hiába változik a helyszín, a művészi életmód sosem fog.
