„Keressük a befogadó országot” – The Carbonfools interjú
Néhány hónapja jelent meg a The Carbonfools legutolsó, Carbonsweet című lemeze, ám a zenekar azóta is töretlen népszerűséggel menetel előre. A srácok kissé szétszórtak voltak, de kedvesen és készségesen válaszoltak a kérdéseinkre: a dalokon kívül arról is beszéltek, hogy miért nem adják elő a Dzsingisz kánt, és hogy milyen jövőbeli törekvéseik vannak Jamaicában.
Hogy érzitek, eddig milyen a Carbonsweet fogadtatása a közönség körében?
Milán: Szerintem abszolút pozitív, szeretik az emberek. Nyilván, ha valaki megszeret egy stílust vagy hozzászokik egy zenekarhoz, és hirtelen változást tapasztal, azt nem mindig fogadja könnyen. Ez a lemez kicsit funkysabb lett, és emiatt hallottunk negatív visszhangokat is, de ez természetes.
Melyik dal a kedvencetek az albumról, és miért?
Steve: Nekem a Clublights, és ezen a múltkor gondolkoztam, mert egy lány megkérdezte tőlem… Viszont az övé nem ez volt, úgyhogy nem lettünk egymáséi. (nevet)
Kelo: Nem tudom, hogy ilyen ellentéteket fel lehet-e oldani… Nekem mondjuk minden hónapban más a kedvencem.
Milán: Az én kedvencem a Like kids, amit Borbálának hívtunk egy ideig.
Borbálának?
Milán: Ez volt a munkacíme, ne kérdezd, miért. (nevet)
Titusz: Van még egy speckó dal az új lemezen, ami a zenekar belső életéről szól: a Busdriver, ez is nagy kedvencünk.
A szövegeitek angolul szólalnak meg. Mi a véleményetek a médiatörvény azon részéről, hogy csak az számít magyar műnek, amelynek előadási nyelve legalább többnyire magyar?
Steve: Erre van egy nagyon jó válaszunk: azt szoktuk mondani, hogy keressük a befogadó országot, mert ezek szerint innentől kezdve nem vagyunk magyar zenekar. Úgyhogy ki tudja, lehet, hogy nemsokára például jamaikai szupercsapat leszünk. (nevet)
Kelo: Ez a törvény elsősorban a kezdő zenekarokat érinti nagyon rosszul, akiket könnyen félretehetnek emiatt.
Titeket mennyiben befolyásol ez a jövőben? Lesz-e olyan törekvésetek, hogy magyarul írjatok dalszöveget?
Milán: Nem.
Steve: Nem, ezt mindig elvetjük.
Hogy álltok a külföld-projekttel?
Kelo: Nagyon hivatalosan: „tárgyalások folynak” (nevet). Konkrétumot egyelőre nem merünk mondani, van érdeklődés és kereslet, de még biztosan beletelik pár hónapba, hogy előrelépjünk.
Az Eurovíziós Dalverseny körüli felhajtások közepette rengeteg olyan véleményt lehetett olvasni, hogy a közönség titeket küldene ki az ország képviseletében. Megfordult a fejetekben, hogy elinduljatok a versenyen?
Titusz: De hát mi nem is vagyunk magyar zenekar. (nevetés)
Milán: Nem, mi sosem akartunk indulni.
Steve: Egyébként sem értünk egyet az egész műsorral és az ott megforduló zenekarokkal, nem akartunk ebbe belekerülni…
Kelo: Az ott induló, tehetségkutatókból érkező előadóknak például eleve van egy szavazótáboruk, tehát tök egyenlőtlen a harc.
Titusz: Tavaly egyébként felkértek minket, hogy játsszunk mint vendég, viszont az volt a feltétel, hogy olyan számot kell játszani, ami kötődik a dalfesztiválhoz. A szervezők a Dzsingisz kánt ajánlották, úgyhogy ezt inkább kihagytuk.
Mi a 2013-as év legjobban várt eseménye számotokra, illetve mit kívánnátok magatoknak erre az évre?
Kelo: Én szeretném, ha külföldön elindulnánk.
Milán: Szerintem mindegyikünk.
Kelo: Ez mindenképpen továbblépés lenne.
Interjú: Németi Noémi
Fotó: Horváth Rea
