„Kényszeresen kontrollált káosz és csomó új dal, mert megújulni mindig jó” – Dope Calypso-interjú
A Dope Calypso év végére dobta be az év egyik legütősebb klipjét, ami a tavaly megjelent Tears To Freswater album Killdozer című számához készült Szabó Áron rendezésével. A megjelenést megelőző mesteri marketingkampány részeként ráadásul többek közt Puzsér Róbert, Tilla és Lovasi András is dicsőítették a videót. A következő album felvételével és a szokásos fesztivál -és klubkoncert körökkel, dolgosan töltött évet pedig a már hagyományossá vált anti-szilveszteri bulival zárják december 30-án az Akvárium Klubban az Abigél társaságában. A Killdozer és a szokásos évzáró buli kapcsán beszélgettünk a zenekar tagjaival.
A Killdozer klipje nem az első (és remélhetőleg nem az utolsó) monumentális videótok – mi lehet a tökéletes videoklip receptje?
Kelemen László: Sok pénz, egy rendező ötlettel és erős kézzel, hogy a zenekar azt csinálja, amit ő mond. Nem rinyáló zenekartagok, akik ráérnek forgatni ha esik, ha fúj, ha 43 fok van, ha -13.
Sarkadi Miklós: Szabó Áron foglalkoztatása rendezőként – minden az ő érdeme, és Vasalóé, aki fáradhatatlanul cipelte őt mindenhová.
Szerintetek van bármi, amiből nem szabad viccet csinálni?
K.L.: Szerintem ha megnézi bárki a videós anyagainkat, akkor rájön a válaszra magától is.
S.M.: Ami nem görbe tükröt nyújt, hanem primér fájdalmat okoz, az tabu.
A Sziget évadnyitó kisfilmjének Miklós a főhőse, ezen kívül is van kiemelkedő Szigetes emléketek?
K.L.: Szerintem a Miklós semmire nem emlékszik általában. Nekem vannak legendás Szigetes emlékeim, és valahogy mindegyik egy Bezzegh Levente nevű úriemberhez köthető, meg elég sok whisky elfogyasztásához.
Remek ötlet volt például a születésnapját megünnepelni a Szigetes egyik koncertünk előestéjén, sikerült 0 óra alvással kiérni a Szigetre. Meg is lett amúgy az eredménye, hogy már este 10-kor ágyban voltam otthon.
S.M.: Laci megválaszolta, ha kiemelkedő kategóriába kerülhetne egy emlékem, azonnal törlődik sajnos, emiatt mások bemondására kell elhinnem, milyen is az életem valójában.
Vasaló: Egyszer odaértem valami koncertre kezdésre, az például elég kiemelkedő emlék.
Az idei évetek erős volt koncertezés terén, és úgy tűnik, mintha élveznétek is ezt a részét a zenélésnek, de például az online jelenlétetekben is láthatóan ott van ugyanez a lelkület – a zenekarozáshoz kapcsolódó feladatkörök közül melyikeket szeretitek leginkább/legkevésbé?
K.L.: Nos, 10 koncertet én nem neveznék erősnek, sőt igazából nagyon gyengének nevezném. A koncertezést én szeretem, meg a lemezírást, felvevést is. A social media kezelést nem szeretem, viszont a tartalmak körüli kreatív koncepció kitalálást azt imádom, meg az ilyen sztori kreálást, koncertek kreatív anyagaira ötletelni, az mind ilyen jópofa dolog.
S.M.: Én leginkább Olaszországban stúdiózni szeretek, minden mást azért csinálok, hogy még egyszer összejöhessen a dolog, amire minden évben egyre kevesebb a reális esély.
V.: A zenekari buszba általában szeretek beülni, és nagyon utálok kiszállni. Különösen kegyetlen formája utóbbinak, a próbateremhez érkezés erősebb vidéki afterek után, hajnalhasadáskor.
Fotó: Varga Csaba
Rajtatok kívül ki volt még a 2022-es év nyertese a hazai zenei színtéren?
K.L: Fúha, hát ha mi nyertesek voltunk, akkor őszintén nem tudom mi történik itthon.
S.M.: Egyre jobban úgy érzem, hogy a Beton.Hofi kérdéseit kaptuk meg véletlenül.
V: Szerintem sem mentünk olyan eszelősen nagyot idén, bár a háttérben azért lett egy iszonyat erős új album, és az előtérben pedig a Killdozer klip.
Mik a kedvenc idei megjelenéseitek (hazai/nemhazai)?
K.L.: Nekem volt pár, de ha most egyetlen egyet kell kiemelni, akkor Fred Again – Actual Life 3, de közben persze eszembe jutott a Rival Consoles, meg a Kevin Morby, sőt még az Orville Peck lemez is, szóval volt pár jó cucc. Ja meg a Sisi – Rappelj jobbant is lepörgettem párszor.
S.M.: Mindenkit el kell keserítenem, mert szinte soha nem hallgatok kortárs zenéket, nekem idén továbbra is a Tubes első lemeze az év megjelenése 1975-ből, majd Laci szól, ha valami azt túlszárnyalta, de eddigi ismeretségünk alatt egyszer sem szólt.
V.: Hogy még egy hazait is mondjunk, Deep Glaze – Arcadia, bár az igazából tavaly év végén jelent meg.
Mi a haditervetek 2023-ra?
K.L: Életben maradás.
S.M.: Próbálok reális és örömteli célokat valamint bármi értelmet belelátni a szűkülő zenei mikro- és makrokörnyezetünkbe.
Vannak újévi fogadalmaitok?
K.L.: Nekem nincsenek.
S.M.: Megpróbálok nem írni feleslegesen egy lemezanyagot, ezzel belökve a zenekart a saját hülyeségem tengermély örvényébe.
Mire lehet számítani a szokásos évbúcsúztató anti-szilveszteri Dope Calypso koncerten?
K.L.: Őrület, tánc, emberek színpadon és azon kívül. Soha nem látott VJ parádé.
S.M.: Kényszeresen kontrollált káoszra és csomó új dalra, mert megújulni mindig jó, bár senki nem örül neki magunkon kívül, viszont ez meg pont nem túlságosan érdekel minket.
V.: Csak magunkra számíthatunk!
Fotó: Sinco
Koncert időpont: 2022. december 30., péntek 19:00
Helyszín: Akvárium Klub, KisHall
