Kedvencek kedvencei: Odett
Egy dal képi világa épp olyan hangsúlyos, mint maga szerzemény, hiszen a dallamok elsőként a fejünkben állnak össze képekké, vagy történetté, amit csak a legzseniálisabb rendezők fantáziája képes még tökéletesebben megálmodni. Odett kedvenc videóinak összeállításakor kiemelt figyelmet kaptak a dalokhoz tartozó klipek alkotói, akiket egytől egyig a popkultúra legkiemelkedőbb rendezői között tartunk számon.
„Saját koncepcióm szerint, olyan videóklipeket gyűjtöttem össze, amelyeknek rendezői egyébként olyan filmrendezők, akiknek különösen kedvelem a munkásságát. – összegzi Odett a válogatását. „Túlmagyarázni nem érdemes, de a klipek mellett, mind a négy dalt magában is nagyon szeretem. Zenéről és képről elég nehezen lehet beszélni, talán felesleges is, tehát beszéljenek a zenék és a videók magukért.”
Justice – Stress (Romain Gavras, 2008.)
Romain Gavras francia klip- és filmrendező nevével elsőként a párizsi elektró-label, az Ed Banger Records istállójában születő kisfilmek kapcsán találkozhattunk, hiszen 2007-ben már DJ Mehdi Signatune videóját álmodta meg a tehetséges, görög származású rendező. Persze első munkái mozivászonra születtek (La barbichette, Traitement de substitution n°4), hírnevet és elismerést mégis a Justice Stress, a Simian Mobile Disco I Believe, vagy M.I.A. Born Free-jéhez képre vitt dalok hozták meg számára. A nagy port kavaró és botrányos klipjeiről neves Gavras a Justice Stress-jével elérte, hogy a külvárosi bevándorló kölykök céltalan agresszivitását és vandálkodását kommentár nélkül feldolgozó klipet a premier után rögtön feketelistára tegyék a zenetévék, Franciaországban pedig hónapokig cikkeztek a francia banlieu-k és a kelet-londoni fiatalok világát bemutató videóról.
SebastiAn – Love in Motion (Gaspar Noé, 2011.)
Még mindig az Ed Banger, és egy újabb botrányfilmrendező, aki szintén örömmel kollaborált Busy P kiadójával. Az Egy mindenki ellen (1998), a Visszafordíthatatlan (2002), és az Enter The Void (2011) rendezője, Gaspar Noé azonnal felismerhető stílusjegyei a merészség, az agresszió, vagy például a vörös szín iránti vonzalom SebastiAn Love in Motion című szerzeményéhez leforgatott klipjében is hamar szembetűnik, de a videó megjelenését követően mégis a pedofília fogalmának feszegetése miatt húzták le/kapták fel a videót. A közönség pedig „vagy nagyon utálja, vagy nagyon szereti”, amivel Noé persze ügyesen eléri a célját: a klipben szereplő tizenéves kislány táncára például több ezren kattintottak a videómegosztókon.
A videóklip ide kattintva tekinthető meg a Youtube oldalán (18+)
Kylie Minogue – Come Into My World (Michel Gondry 2002)
A Björk Human Behaviour című dalának klipjét is megálmodó francia forgatókönyvíró, film-, reklámfilm- és kliprendező munkáit kétség kívül az izlandi énekesnő kisfilmjei kapcsán ismerte meg a világ. Michel Gondry kisfilmjei persze ezután a kortárs popkultúra számos zenekarának lettek abszolút kedvencei, így olyan nevek bízták már meg dalaik filmrevitelével, mint a Daft Punk, a White Stripes, a Chemical Brothers, a The Vines, a Steriogram, a Radiohead, vagy Beck. Kylie Come Into My World-jében a rendező megsokszorozza az ausztrál énekesnőt, aki London utcáin sétálva fut bele visszatérő helyszínekbe, később pedig tucat önmagába. A dal egyébként 2004-ben jelölést kapott a Grammy-n a legjobb discofelvétel kategóriában.
Dead Weather – Treat Me Like Your Mother (Jonathan Glazer 2009)
A 2009-ben Alison Mosshart (The Kills), Jack White (The White Stripes és The Raconteurs), Dean Fertita (Queens of the Stone Age) és Jack Lawrence (The Raconteurs és The Greenhornes) által alapított amerikai ’supergroup’ azt a londoni klip,- és filmrendezőt bízta meg Treat Me Like Your Mother-jének képiesítésével, aki korábban már a Massive Attack, a Blur, a Radiohead, vagy Jamiroquai ügyletes kliprendezője is volt. A gépfegyverekkel egymás ellen tartó Mosshart és White egymást szitává lövő kalandjának képi világa a legprecízebben illeszkedik a blues-rock és garage rock revivalt megszólaltató zenekarhoz, akik a Jack White társrendezésében készített, Full Flash Blank című dokumentumfilmben az égig magasztalták Jonathan Glazer munkáját.
Összeállította és írta: Odett és Hering András
