Nem mindenki mer annyira szembemenni a lemezkiadójával, mint mondjuk a Death Grips vagy Angel Haze.
Utóbbi pont nemrég unta meg a kiadójával való harcot és tette fel az internetre a debütalbumát (válaszul a kiadó előrehozta a Dirty Gold megjelenését), előbbi pedig a már kultikussá vált falloszos borítóval és egy szándékosan kiszivárogtatott második albummal tett azért, hogy minden nagy kiadó tiltólistájára felkerüljenek. Velük szemben áll például Clams Casino és a Giorgio Morodert is megszégyenítő bajusszal rendelkező Travis Stewart, azaz Machinedrum, akik egy-egy (szándékosan) ingyenes lemezt tettek le a fa alá.
Machinedrum a két évvel ezelőtti Room(s)-on úgy illesztette össze a juke és footwork témákat az európai elektronikus tánczene elemeivel úgy, hogy annak nem lehetett nem behódolni. Lélekkel teli, töredezett tánczenék sorakoztak rajta, amik pont annyira jól szóltak a legmenőbb klubokban, mint otthon, bakelitről. Az idei Vapor City pedig követte a „nyerő csapaton ne változtass” receptjét: a számok, bár sokkal poposabbak és dallamosabbak, mégis, sokadik hallgatásra is tartogatnak újdonságot, felfedeznivalót. Mintha Zomby egyszerre nyitna a rádiók és a juke/footwork világa felé. Ennek a képzeletbeli „városnak” a kiterjesztése a Vapor City Citizen program, aminek ezen az oldalon keresztül lehetünk részesei.
A program legnagyobb vonzereje az összetartozás-érzésen kívül a rendszeresen érkező, az album világát kibővítő ingyenes zenei pakk – hol a föld alá ereszkedhetünk le (Vapor City Metro), hol pedig Vizion körzetét fedezhetjük fel (Vizion Center District). Az új, ötszámos merítés Travis ambientesebb, befelé fordulóbb stílusában kalandozik – ha nincs még hangulatunk egy esetleges hóeséshez, mindenképp érdemes meghallgatni.
Clams Casino előző két, Instrumentals 1-2 című gyűjteménye a cloud rap beszívott hegyibeszéde, az egyszerű, elmosódott dobgépes ritmusok találkozása rétegzett, elnyújtott énekkel és szintetizátorokkal. A név mögött író Mike Volpe írt már beateket Soulja Boynak, The Weekndnek, A$AP Rocky-nak, Lil B-nek, közreműködött az új Blood Orange-album egyik legjobb dalában (No Right Thing), és nemrégiben kiadta a harmadik csokrot az általa gyártott alapokból, kiadatlan számokból és remixekből.
A recept itt sem változik: a Mikky Ekkónak, Mac Millernek, MF Doomnak és másoknak írt alapok fájdalmasan szépek, elkent hangokkal, kattogó dobokkal, pasztell színű melankóliával, furcsa zajokkal – ám továbbra is hatásos, és érdemes megfigyelni, mennyire más karaktert kapnak az egyes dalok az ének nélkül. Ha egyedül töltöd a karácsonyt, vagy csak a csendes ünnepeket szereted, az új Clams Casino-mixtape a te zenéd.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.