Íme öt legendás Jefferson Airplane-dal az acid rock királya, Marty Balin emlékére
Marty Balin a hard- és folk-rock hibátlan ötvözetéből alkotta meg a Jefferson Airplane-t, a hatvanas évek LSD-pszichózisának dedikálva. Alig pár napja érkezett a hír, amely világossá tette, hogy az acid rock legnagyobb forradalmára nincs közöttünk többé. Ennek emlékére öt dallal szeretnénk feleleveníteni a pszichedelikus rock revolúciójának kimagasló együttesét.
San Francisco a hatvanas években tagadhatatlanul az amerikai rockzene epicentruma volt. A város olyan művészek pályafutásának szolgált kiindulópontjául, mint Carlos Santana vagy a Big Brother & the Holding Company. Éppenséggel pont egy San Franciscó-i klubban találkozott Marty Balin a gitáros-dalszerző Paul Kantnerrel. Kettejük szerelemgyermeke végül a Jefferson Airplane lett. A folk komponensű formáció a The Byrds és a Simon and Garfunkel dalaiból inspirálódva kezdte el kialakítani személyes stílusát, ami olyan jól sikerült, hogy néhány évvel később Woodstockban már az egyik legnagyobb szenzációként virított a fellépők névsorában.
A Jefferson Airplane 1967-ben | Fotó: Jim Marshall
Volunteers (1969)
A Jefferson Airplane a hatvanas évek végén blues-os irányokba terelte hangzásvilágát, amelynek ékes bizonyítéka az 1969-ben kiadott Volunteers album. A címadó dal a lemez legenergikusabb száma, amely gyönyörűen előrevetíti, illetve utat mutat a hetvenes évek feltörekvő zenei szcénájának. A korai anarchista felhanggal megírt szöveg a hippikultúra himnuszává nőtte ki magát.
https://www.youtube.com/watch?v=OzHBr0ndKus
No Secret (1966)
A Marty Balin által szerzett dal a zenekar első stúdióalbuma, a Jefferson Airplane Takes Off felvételei között kapott helyet. A banda hangzásvilágát ekkor még egészen eltérő alappillérek tartották, hiszen mindez még Grace Slick felbukkanása előtt volt. Az ikonok és példaképek viszont már nagyon is adottak voltak, jelen esetben például maga Otis Redding. A hatvanas évek fekete blues istene nagy hatással volt Balinra, amelynek a No Secret állít tükröt. Szomorú tény azonban, hogy a dal megjelenése után egy évvel Redding repülőgép-balesetet szenvedett, és mindössze 26 évesen életét veszítette.
Good Shepherd (1969)
Visszatérve a nagy sikerű Volunteers című lemezhez, muszáj néhány szót ejtenünk a banda szólógitárosa által írt és énekelt Good Shepherdről. Jorma Kaukonen, utat engedve kifinomult pszichedelikus folkzenei vénájának, visszanyúlt egészen a gyökerekhez. A dal gospel jellege annak köszönhető, hogy Kaukonen egy 19. századi metodista himnusz ihletéséből írta.
Somebody to Love (1967)
A Somebody to Love Darby Slick egyik legikonikusabb szerzeménye, amely a Jefferson Airplane előadásában vált világhírűvé. Grace Slick csatlakozásával számos új elemmel gazdagodott az együttes, beleértve a szóban forgó melódiát. Az énekesnő a The Great Society számára szerzett költeményt a bandából való kiválásakor vitte magával, amely ezáltal vált az egyik leghíresebb Jefferson Airplane-dallá.
Won’t You Try/Saturday Afternoon (1967)
A banda harmadik albumán (After Bathing at Baxter’s) helyet foglaló szám már a hippiideál árnyoldalait tárja fel, hangot adva Paul Kantner belső vívódásainak. A gitáros megfogalmazza a tipikus hozzáállást, amely a könnyed harmónia mögötti káoszt rejtegeti. A torzított gitár melankóliába ejti az érzékeinket, valamilyen furcsa módon mégis színtiszta megnyugvást lelhetünk a Jefferson Airplane egyedülálló atmoszférájában.
