„Igazából nagyon gejl ez az egész” – TEJ-interjú
Jó hírünk van a laktózérzékenyek számára: a TEJ egy általuk is nyugodt szívvel fogyasztható dolog. Bemutatkozó számuk, az azóta VIVA Cometre jelölt Átlag Éjjel alaposan megosztotta a rajongókat: egyesek szerint Paller megtagadja mind őket, mind önmagát, mások szerint viszont zseniális húzás. Hogy mi az igazság? A zenekar két tagjával, az Isten Háta Mögöttből már ismert Pálinkás Tomival, alias Pallerrel és a Spaceshit!-es Póka Zalánnal, alias Zalcsival beszélgettünk.
Nemrég posztoltátok Facebook-oldalatokra, hogy Lovasi felkért titeket egy feldolgozásra.
Paller: Igaziból egy klasszikus, pécsi, Király utcai üldögélésben voltunk – illetve én csak csatlakoztam Egyedihez, Káloczhoz meg Lovihoz, amikor megbeszélték, hogy mi hogy legyen a Fishing on Orfű Fesztiválon. Felmerült, hogy kéne azzal a dallal valamit csinálni, és akkor rám néztek, hogy mégis kinek: nyilván a Zalcsinak meg nekem. Felvetettem, hogy jójójó, de csak és kizárólag rave stílusban tudjuk elképzelni ezt a dolgot – mert hogy ugye ti is tudjátok, hogy visszajön a rave?!
Zalcsi: Már az újságban is olvastuk, úgyhogy már elhisszük.
P: Szóval most, hogy visszajön a rave, szeretnénk megtámogatni úgy, hogy segítünk a magyar fiatalságnak felfedezni ezt a nagyon érdekes és egészséges szubkultúrát.
Z: Ennyire azért nem is volt összetett a koncepció szerintem. Simán csak annyi volt, hogy eldöntöttük, hogy ez rave lesz, és rave lett. Nagyon szórakoztató volt megcsinálni egyébként.
Már kész is van?
P: Igen, és ráadásul forgattak hozzá egy kisfilmet, bár Zalcsi sajnos nem tudott részt venni rajta, mert külföldre ment nyaralni a bevételekből. (nevetnek)
Z: Igen, de láttam tegnap az első nyers verziót belőle, és nagyon szórakoztató volt.
P: Jó, azért annyiban szerepelt benne a Zalcsi, hogy az azóta tőle megörökölt kosaras rövidnadrágban voltam, de mivel akkor még nem örököltem meg tőle, ezért az őt jelenti a videón.
Z: Ráhagyományoztam, innen nincs visszaút. Ha a nyilvánosság őt látja benne, akkor az övé kell legyen. (nevetnek)
P: Visszatérve a videóhoz: Kálocz elkezdett csinálni egy ilyen hülyeséget, hogy elfekszik földön, úgyhogy ne látszódjon az arca, és a keze így fenn van, de ezt a Tescóban vagy egy sorban…
Z: …mindenhol, bárhol!
P: Szóval most ha itt lenne, akkor most ide lefeküdne (földre mutatva), és itt lenne így fenn a keze. Ez az ő play dead című játéka. És az egész videó erre épül.
Akkor most ez lesz az új FOO-himnusz?
P: Hát reméljük!
Én egyébként tavaly ott voltam a Fishing on Orfűs TEJ koncerten, az ominózus gitártörésnél…
P: Ó, tényleg? O-ho-ho-ho-hó! Hát szerinted egy koncert elején szoktak gitárt törni? (nevet) A Zalcsi első koncertje volt egyébként.
Z: Neked meg a második!
P: Végül is az volt az a nap, amikor hétkor már aludtál, nem?
Z: Hát, igen, sikerült gyorsan elintéznem a Fishing on Orfű Fesztivált…
P: …és a Fishing on Orfű Fesztiválnak sikerült gyorsan elintéznie téged. (nevetnek)
Az első TEJ-koncertről azt olvastam, hogy a közönségnek háttal voltál, vagy ez csak valami városi legenda?
P: Az még a SanyiDanival volt, mert a Sándor Dániellel (IHM billentyűse) kezdtük el. Egyszer volt valami Metropol Stúdiós buli, és akkor a Blokk központi társalgó részben csináltunk egy koncertet. De tényleg rettentő érzés volt, hogy életemben nem álltam még kinn gitár nélkül, és akkor valóban elfordultam, és a Danit néztem. De amikor visszanéztem, akkor már páran álltak és mozogtak, az nagyon aranyos volt. Azért beletelelt egy kis időbe, amíg ezen túltettem magam.
Most már megszoktad?
P: Hm, annyira azért nem játszunk gyakran, hogy azt tudjam mondani, hogy simán megy, de most már el tudom magam engedni annyira, hogy táncikáljak.
Z: Koncertről koncertre fejlődsz.
P: Köszi, köszi, de te is, komolyan mondom Zalcsi! Meg ezek a szoftverek is nagyon fejlődnek. (nevet)
Hogy jött a közös munka ötlete?
P: A Spaceshit! meg az Isten Háta Mögött utolsó lemezét is a SanyiDani csinálta. Született egy olyan akusztikus dal, ami bár nem fért bele az IHM-be, de még IHM néven adtuk ki, viszont azt a Zalcsival csináltuk hárman – a Zalcsi, a SanyiDani meg én. Akkor még nem volt róla szó, hogy nekünk együtt kéne nyomulni, de a SanyiDani azt mondta, hogy neki ez túl populáris.
Z: Nekem meg épp kapóra jött, mert már régóta akartam csinálni elektronikus tánczenét, szóval ez egy szerencsés alkalom volt arra, hogy nekiálljunk.
P: Igazából nagyon gejl ez az egész. Annyira gejl, amennyire lehetséges. Bocs Zalcsi, de ezt még egyszer utoljára elmondom, jó?
(Zalcsi bólint)
P: Szóval, amikor átmentem a Zalcsihoz életemben először, nálam otthon egy darab DVD volt kinn, amit éppen néztem, és az a Közönséges bűnözők volt, és nála egy darab DVD volt kinn, a Közönséges bűnözők. Majd odanézek a polcára, és ott van az a vastagkiadásos Gyűrűk Ura, ami nekem is otthon úgy van meg, és a teljes Asimov-gyűjtemény, ami nekem akkor még egy új dolog volt, de azonnal gondoltam, hogy össze kéne jönni a csávóval, mert akkor kölcsönadja valószínűleg.
Z: És kölcsönadtam.
P: Úgyhogy annyira sok együttállás van, hogy egyelőre nem tudok rá komolyan gondolni, hogy ez valóban megtörténik. Zalcsi, nagyon szeretlek!
Mennyire írjátok a közönségnek a számokat, és mennyire magatoknak?
P: Hú, hú ez basszus, k*** jó kérdés! Zalcsi?
Z: Is-is. Kifejezetten tánczenét akarunk csinálni, és ott csak két dolog fontos: hogy többnyire elektronikus eszközökkel készüljön, és hogy táncoljanak rá, ezért próbálunk megfelelni a táncolási igényeknek is. De hozzáteszem, hogy nagyon könnyen megy, mert iszonyúan élvezzük. Engem például felszabadít, hogy ilyen zenét csinálunk.
Ezt hogy érted?
Z: Úgy, hogy ha célzottan szórakoztató zenét csinálsz, akkor egy csomó akadály vagy gát, amit az ember maga elé állít, amikor k***ára önmegvalósít, lehullik. Tök szórakoztató számunkra is a dolog, persze ugyanúgy benne van az, hogy komolyan csináljuk meg nagyon komolyan vesszük, de a végeredmény azt hiszem másoknak is szórakoztató dolog lesz, és szerintem ez jó.
Hogy állnak a többiek, akikkel eddig zenéltetek, ehhez a dologhoz? Arra gondolok, hogy Palcsi, te például egy alternatív rockközösségből jössz, most a TEJ pedig határozottan tánczene…
P: A közönség egy része teljesen kivan, mert azt gondolják, hogy ezzel megtagadom nemcsak magam, hanem őket is. Azok az emberek, akik most sértve érzik magukat, nyilván úgy álltak ehhez az egészhez, hogy az IHM valamilyenfajta nagyon kívülálló dolog, és szóvivője az ő életüknek, és ők ehhez csatlakozhatnak. A Petiéknek meg semmi gondja nincs ezzel. Egyrészt mindenki csinál mindent, a SanyiDaninak ott a Volkova, a Laci játszik három jazz-zenekarban meg big bandben, a Petinek ott az Óriás, és mindemellett nagyon támogatók.
Z: Meg hát ők is jól szórakoznak általában. Én azt veszem észre, hogy az őszinte öröm, ami bennünk van a TEJ miatt, az átragad másra is.
P: Ezzel teljesen egyetértek. Mi ezt semmivel sem gondoljuk komolyabban és semmivel sem komolytalanabbul, mint az IHM-et vagy a Spaceshit!-et. Nincs különbség aközött, hogy hogy született a Közelítő távolító anno, meg most az Átlag éjjel. Ugyanúgy a gitár mellet ültem az ágyam szélén.
Nemrég azt nyilatkoztad, hogy a TEJ tanított meg úgy igazán számokat írni.
P: Igen, mert vissza kell utalnom arra, amit a Zalcsi mondott, hogy az egy valódi kerítés, hogy azt mondtam még tíz éve meg öt éve is magamnak, hogy olyan zenét kell csinálni, amit még nem csináltak. És ez lehullott mostanra. Most már jó érzést okozhat az, hogy a refrén egy percnél bejön. A rockban mindenki azt mondja, hogy „fúj popzene, mert ott kötelező, hogy a refrén egy percnél bejöjjön”. Nem, nem kötelező, hanem egyszerűen k*** jól esik, hogy ott már bejön, mert ha annyira jó a refrén, minek húzzuk?!
http://www.youtube.com/watch?v=QrI-aW3n-pw&feature=youtu.be
Ugye jelöltek titeket VIVA Cometen a Legjobb klip kategóriában. Örültök ennek, vagy nem örültök?
P: Persze, hát ez mekkora!
Z: Hát hogyne, sohasem voltam még VIVA-jelölt.
És milyen érzés az, hogy mondjuk odakapcsoltok a VIVA-ra, és minimum 20 perc után biztos, hogy szembejön veletek a számotok?
Z: Erre nagyon egyszerű válaszunk lesz: egyikünknek sincs VIVA tévéje otthon. (nevetnek)
P: A múltkor beteg voltam, és hazamentem anyukámékhoz három napra, és akkor szembesültem a ténnyel. De mi egy őszinte zenekar vagyunk; emlékeztek arra, amikor a Tom és Jerry-ben Tomnak felcsillan a dollárjel a szemében? Nahát, nem mondom, hogy nekünk nem csillant fel a dollárjel. (nevetnek)
Z: De egyébként rádiót se hallgatunk nagyon. Amikor korábban is mentek dalaink, általában mások szóltak, hogy hallották.
A jelölés nem hozta meg esetleg a kedveteket egy új klip készítéséhez?
P: Igazából nem ez, mert szeretnénk még klipeket csinálni, csak hát nyilván ez anyagi kérdés. A Holaléhez tervezünk egyébként klipet.
Z: Mindenképpen, mert 2013-ban a videónak meg az audiónak együtt kell történnie. Egyrészt sokaknak van rá igénye, másrészt nekünk is van így egy plusz eszköz a kezünkben. Először az Ilyen a valóságban nincsen klipjét akarjuk megcsinálni, az megint olyan lesz, hogy játszhassa a tévé, a Holalét meg inkább ilyen YouTube-osra tervezzük. Aki volt koncerten, és hallotta a Holalé című dalt, az nagyjából vágja, hogy milyen – erre akarunk majd reagálni a videóban is. Azért az egy balkán mulatós konkrétan, és a városban itt számos olyan hely van, ami odavág ehhez a fajta zenéhez.
P: Meg mondjuk én szeretném elkerülni azt a klasszikus rossz magyar popzenei kultúrát, hogy a TEJ-et csak az én arcommal azonosítsák.
Merthogy koncerteken már négyen vagytok a színpadon.
P: Igen. A zenekar amúgy kéttagú, de az Ádi és a Benő az élő fellépéseink elengedhetetlen részei.
Z: A koncertben az a jó, hogy élő. Amit lehetett, azt megpróbáltuk élővé tenni, így a basszusgitár, a dob meg amit én játszok, az élő, de hát nyilván van, ami programról megy.
P: Nem hiszem, hogy elindulunk azon az úton, hogy egy hétvégén négy koncertet lenyomunk különböző városok diszkóiban, húsz perc playbacckel, de még eljöhet az a kor is, Zalcsi!
Z: Én mindig csodáltam azokat az arcokat, akik elindulnak valamikor Budapestről, és sorban lenyomnak négy koncertet. Azért kipróbálnám.
Interjú: Mohai Fanni
Fotó: Hegedűs Zita
