Temples
„Független kiadót választottunk, mert tudtuk, hogy csak így őrizhetjük meg a kreatív szabadságunkat” – Temples-interjú
A Reflektor Fesztivál jóvoltából a brit Temples tíz éves pályafutása során először került szorosabb kapcsolatba az itthoni közönséggel. A koncert a régi idők pszichedelikus extázisát idézte fel, modern indie-rock köntösbe bújtatva az életérzést. A színpadra lépés előtt beszélgettünk a bandatagokkal, majd a frontember James Bagshaw azt is elmesélte, hogy miként írta meg egy unalmas részmunkaidős irodai műszak alatt az együttes legnagyobb slágerét.
For the English version of this interview, please scroll down!
A hangzásvilágotokat leginkább neopszichedelikus elemek jellemzik, klasszikus Beatles-re emlékeztető dalszerkezetre épülve. Valamivel azonban kevesebbet tudunk arról, hogy szöveg szempontjából milyen jelentős hatások értek benneteket. Személyesen kit tartotok a zeneipar legnagyobb költőjének?
Adam Smith: Syd Barrett jó dalszövegíró volt, akárcsak Bob Dylan. Ők az abszolút kedvenceim. Bár nehéz kérdés, hiszen az írói folyamatokat a bandában legtöbbször külön végezzük, így erről valószínűleg csak a saját nevemben beszélhetek.
A Shelter Song köztudottan az első olyan szám, amit közösen írtatok és rögzítettetek. Egyértelműen ez volt az a szerzemény, ami beindította a karriereteket és közel 20 millió hallgatottsággal a mai napig a legnépszerűbb dalotok Spotify-on. Már a kezdetekben volt egy megérzésetek ezzel kapcsolatban, vagy titeket is őszintén meglepett az, hogy ennyire sikeressé vált?
James Bagshaw: Egyértelműen meglepetés volt. Még emlékszem milyen volt, amikor ezt a dalt írtam.
Egy varázslatos cégnél dolgoztam részmunkaidőben, táblázatokat töltöttem ki, adatbevitel meg ilyesmi. Ott volt oldalt a laptopom és akárhányszor volt egy pár pillanatnyi szünetem, előkaptam a fülhallgatóm és dolgoztam a zenén.
Az tényleg mindennél nagyobb meglepetés volt, hogy ennyire sikeres lett. Sejtésünk sem volt, hogy ez lesz belőle. Mármint, ha őszinte akarok lenni, nem is olyan jó szám. Az emberek ezt viszont máshogy gondolták, és lényegében ezzel töltjük meg a koncerttermeket.
Csak kitesszük a zenénket, ha mi személyesen meg vagyunk vele elégedve, és reménykedünk, hogy a többieknek is tetszeni fog. Teljesen értelmetlen tippelgetni, hogy mi lesz az, ami majd be fog jönni az embereknek.
Adam Smith: A Shelter Song-ot még 2012-ben tettük ki a Youtube-ra. Ennyi volt igazából, és aztán a Heavenly Recordings megtalálta valahogy.
James Bagshaw: Kapcsolatban voltunk pár kiadóval, valószínűleg körbeküldték a számot egymás között. Mint a régi szép időkben, amikor az emberek kazettákat és CD-ket passzoltak át egymásnak. Ugyanez történt, csak ezzel az online Youtube-videóval. Ezután fel kellett vennünk valakit, aki koncerteket intézett nekünk, még mielőtt meglett volna az első rendes próbánk.
Azon a ponton még egyszer sem játszottuk el ezeket a számokat közösen, élőben. Úgy ollóztük őket össze részletenként, külön-külön rögzített felvételekből. Gyorsan meg kellett tanulnunk, hogyan játszuk el őket koncerten, még a fellépések előtt.
A Heavenly úgy publikálta a demó felvételeket, ahogy mi azt sajátkezűleg megcsináltuk. A teljes albumot otthon vettük fel, a szüleim házában. De persze már nem ott élek, nyugi. (nevet)
Az első album többi számát még be sem fejeztétek, amikor már kikerült a Shelter Song?
Igen, a legtöbb dal még csak akkor készült, a Mesmerise már biztosan a felvételek közben született. Volt körülbelül kilenc dalunk amikor a kiadó megkérdezte, hogy nem akarunk-e írni még néhány pörgősebb dalt.
Nem azt mondták, hogy írjuk slágert, de ha nem mondtak volna egyáltalán semmit, akkor valószínűleg sohasem írtuk volna meg a Mesmerise-t. Olyan érzés volt, mintha lenne egy mentorunk, aki azt mondja, hogy próbáljunk ki valamit és megnézzük, hogy sül el. Szeretjük ezt a dalt játszani és a közönség is értékelni szokta.
A Volcano című második lemezen szintetizátor-hangsúlyos electro-pop hangzással kísérleteztetek, aminek köszönhetően valamilyen szinten a rajongótáborotok is növekedett. Az ezt követő Hot Motion címre keresztelt albummal pedig zeneileg egyértelműen visszakanyarodtatok a gyökerekhez.
Adam Smith: Nem volt könnyű továbblépni az első album után, mert még véletlenül sem akartuk megismételni, megírni a Sun Structures kettőt. Megpróbáltunk valami mást csinálni.
Amint befejezted a második albumot, már van némi perspektívád és valószínűleg könnyebb dolgod lesz a harmadikkal. Micsoda közhely, nem? A komplikált második album. De igaz.
Manapság egyre több információ kerül nyílvánosságra a feltörekvő és már befutott zenészek kihasználásáról. Ti kifejezetten olyan bandának tűntök, amelynek van lehetősége a saját feltételei alapján létezni. Hogyan küzditek le a zeneipar által rátok nehezedő nyomást?
Adam Smith: A Heavenly elég nyugalmas kiadó. Nem igazán szólnak bele a dolgainkba. Ami teljesen jó, mi így szeretjük. Ebben az értelemben nincsen közvetlen nyomás, inkább a zeneipar által. Nem egyszerű bandaként túlélni a szakma jelenlegi állapotában.
James Bagshaw: Szerintem eléggé kiváltságos szituációban vagyunk. Sokat olvashatsz arról, hogy nem bánnak jól az emberekkel, a kiadók és a menedzserek kihasználják a művészeket, megmondják nekik mit és hogyan csináljanak, hogy nincs más választásuk, máskülönben elbuknak.
Folyamatosan ezt látjuk a zenei dokumentumfilmekben, különösen női előadóknál, és ez iszonyatosan igazságtalan. Valójában ez az egyik fő oka annak, hogy független kiadót választottunk, mert tudtuk, hogy csak így őrizhetjük meg a kreatív szabadságunkat.
A nagy kiadóknak mindig is az volt a lényeg, hogy üzleti szempontból sikeres legyen az, amit publikálnak. Csak független kiadókkal dolgoztunk együtt, mert ők azok, akik művészként értékelnek. Igazán szerencsés helyzet, hogy jelenleg is egy olyan kiadóval vagyunk, ami nagyrészt kimarad a kreatív dolgokból. Néha csak annyit mondanak, hogy „zseniális ez a dal, nem akarod megjelentetni?”, amire mi csak úgy reagálunk, hogy „tényleg? hát, akkor lehet, hogy meg kéne próbálni.” Borzalmasak vagyunk a saját dalaink kiválasztásában. Jól összerakjuk a zenét, de az, hogy miből lesz jó kislemez, arról fogalmunk sincs.
Volt mostanában olyan kedvenc zenészetek, aki több figyelmet érdemelne szerintetek?
Rens Ottink: Igen, ott van például ez a belga srác. A többieknek is átküldtem már. Nagyon jó, Warhaus a neve. Ő egy szóló előadó, aki a saját zenéjét írja. Igazán gyönyörű, hallgassatok bele.
Your sound is mostly described as experimental neo-psychedelic elements combined with classic Beatlesque craftsmanship. We know slightly less about your most formative influences lyrics-wise. Who do you personally think are the best poets of the music industry?
Adam Smith: I think Syd Barrett was a great lyricist, and Bob Dylan. My absolute favourites. It’s a tough question tho, because we write separately. I could probably only speak on my own behalf.
The Shelter Song is famously the first song you ever wrote and recorded together. It clearly catapulted your career, and with nearly 20 million streams it’s still your most listened to song on Spotify to this day. Did you just have a gut feeling about it the moment it was born or was it more of a surprise that it became so successful?
James Bagshaw: Definitely a surprise. I remember working on parts of the song.
I was working part-time at a magical company and I was just doing spreadsheets, you know, data entry, and I had my laptop to the side. When I had a few moments of break I’d put my headphones on and work on the song. It’s as much as a surprise more than anything. We had no idea. I mean, it’s not even that good, to be honest. But people thought it was and that’s kind of what makes you get gigs.
We put our music out if we like it and hope that other people will like it too. There’s no point in second guessing and trying to think about what people are gonna like, it’s basically impossible.
Adam Smith: We put the Shelter Song on Youtube in 2012. That was it and then Heavenly Recordings somehow found it.
James Bagshaw: We had a few record labels in touch, it must’ve been passed around. Like old-fashioned times, people would pass around mixtapes and CDs. It was just happening with this online Youtube video. We actually had to book an agent who booked our first gig before we even had a rehearsal as a band playing live.
We never played these songs all together. They were sort of pieced together, I record this bit, you record that bit. So we had to learn how to play it live and then we had our first gigs. Heavenly put out our first demo, as it was.
That first whole album was all recorded at home at my parents house. I mean, I don’t live there now. (laughs)
And the other songs for Sun Structures were written later on, after the Shelter Song was already released, right?
James Bagshaw: Yeah, I mean probably lot of the songs were already in the making but certainly, Mesmerise definitely came trough recording the album. At one point we had probably like nine tracks and actually Heavenly did get a little involved there. They said „we maybe need a few up-tempo sort of songs”.
It wasn’t like we need to have a hit, but if they hadn’t said that, the song would never have been written. It felt very much like having a mentor who’s not telling what it should sound like, but saying maybe you should have a go and let’s see what you guys come up with and then Mesmerise came out like that. It’s a fun track to play and people like it, I think.
On the second album, Volcano, you experimented with a keyboard-heavy electropop sound, which happened to widen your audience, I believe. The following record Hot Motion took us right back to the roots, in the most clear and honest way. How difficult is it to overcome the expectations set by fans in order to achieve artistic freedom?
Adam Smith: It was difficult moving on from the first album, because we didn’t want to sort of repeat it, to do the Sun Structures 2. So you move away and do something different.
Once you’ve done the second album you’ve got perspective. It’s probably easier to do the third album. That’s the cliché, isn’t it? The difficult second album. But it’s true.
More and more information is surfacing every day about the exploitation of musical artists. You particularly strike me as a band that gets to do things on their own terms. Were there any big compromises happening behind the scenes we don’t know about? How do you escape the pressure of the music trade?
Adam Smith: Heavenly‘s quite relaxed. They don’t have that much to say at all. Which is good, we like it that way. There’s no pressure in that sense but in the music business, yeah. There’s a lot of pressure there, it’s difficult to survive as a band in the current state of the industry.
James Bagshaw: I think we are in a quite privileged situation, because you read about people being mistreated, the record labels or the management taking advantage of their artist and say no, you will do this, you need to do that. If you don’t, you’ll fail.
We see it in music documentaries all the time, especially with female artists and it’s incredibly unfair. It’s actually one of the reasons why we saw into an independent label, because we knew that this way the creative control would still sit with us.
I think major labels have always wanted to make sure that whatever they put out is going to do really well commercially. We’ve always been on independent record labels, they are more relaxed about it and they just respect you as artists which really is a good thing. We’re really fortunate to still have a record label who stay out of the way when you’re doing the creative bit, but then come in and say „that song’s brilliant, you should put that out” and then you’re like „oh, is it brilliant? Okay, let’s try that, then”. We’re terrible at choosing our own songs. We’re good at putting a record together, but then what the singles is going to be, we have no idea.
Have you recently been hooked on any artists who deserve more recognition in your opinion?
Rens Ottink: Yeah, I got this Belgian musician. I sent it to the rest of the guys. It’s called Warhaus. It’s really good. He’s a solo artist writing his own music. Really beautiful, so check it out.
