A Goat Girl talpraesett, fiatal, londoni amazonjai megreformálják az Egyesült Királyság indie szcénáját; okos politikai utalásokkal átszőtt badass punkot és western hangzást adnak hozzá.
A Dan Carey (Kate Tempest/Franz Ferdinand) produceri felügyelete mellett készült debütáló albumuk 2018. április 6-án jelenik meg a Rough Trade Records kiadó gondozásában: 19 dalon és 40 percen keresztül a Goat Girl debütáló albuma egy félig-meddig fantáziavilágba kalauzol, kiemelve a csúnya, mocskos városi valóságból. A banda szavaival élve:
„Egyszerűen szólva ez az album abból inspirálódik, hogy mivel Londonban nőttünk fel, első kézből tapasztalhattuk meg a város valóságát, decentralizációját. Nem feltétlenül a saját szemünkön keresztül szerettük volna ábrázolni, sokkal inkább egy olyan személyként, aki nem tud túllépni a város abnormális és furcsa történésein. Úgy érezzük, hogy ez mind a zenét, mind a dalszövegeket illetően szabadságot adott nekünk arra, hogy felfedjünk kimondatlan igazságokat és érzelmeket, amiket mi emberek mind érzünk.”
Ebben a világban őrültek, hazudozók, szeretők, álmodozók és csodálatos holdkóros elmék laknak. Ez egy nagyon angol album – a The Kinks-hez hasonló éles szemű megfigyelésekkel, a The Slits-hez hasonló dühösséggel – ugyanakkor tele mocsaras, zúzós gitárokkal és Lottie badass énekével.
„Az elvetemült country hangzás nem volt szándékos, de azt hiszem alapvetően valamennyien ehhez a lo-fi, disszonáns, karcos környezethez húzunk és ebből inspirálódunk.”
A Goat Girl a virágzó és szorosan összefonódó dél-londoni szcéna része, olyan bandák mellett, mint a Shame, a Good a Bad Happy Sad, a Warmducher, a Horsey, vagy a Sorry, és akik a The Fall, a Fat White Family és a Parquet Courts társaságában koncerteznek.
Most egy vadonatúj daluk is érkezett, a The Man, egy briliáns és csattanós videó kíséretében, melyben a The Beatles ikonikus filmjének, az A Hard Day’s Night-nak a forgatókönyvét reprodukálják, némi csavarral. Ezúttal négy lány játssza el zajos, lo-fi szerzeményüket, miközben rajongó fiúk törnek ki heves és megállíthatatlan hisztériában.
Ellie így kommentálta a videós dalt a The FADER-nek, ahol a premier helyet kapott: „A videó koncepciója a rendező, CC Wade ötlete volt. Érdekes ezt a széles körben bevésődött nemi szerepkört ennyire nyíltan felcserélni. Mikor először leültünk velük beszélgetni, azt mondták a The Man bizonyos részei a The Beatles Help-jére emlékezteti őket, és azon filóztunk, hogy hogyan tudnánk a főleg női személyiségjegynek bélyegzett hisztérikusság kliséjét a feje tetejére állítani. Láss bele, amit szeretnél, remélem megnevetteti majd az embereket.”
Goat Girl-album dallista:
Salty Sounds (interlude)
Burn the Stake
Creep
Viper Fish
A Swamp Dogs Tale (interlude)
Cracker Drool
Slowly Reactions
The Man with No Heart & Brain
Moonlight Monkey (interlude)
The Man
Lay Down
Don’t Care Part 1
Hanks Theme (interlude)
I Don’t Care Part 2
Throw Me A bone
Dance on Dirty Leftovers (interlude)
Little Liar
Country Sleaze
Tomorrow
A banda tavasszal egy szelet Amerika mellett Európában turnézik.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.