Diploma ON
Diploma ON – Interjú a friss diplomás tervezőgrafikussal, Virág Mónikával
Az álmatlanság mostanra jóformán népbetegséggé nőtte ki magát. Van, aki a stressz, van aki a káros szokások, megint más a kedvezőtlen körülmények miatt tapasztal elalvási nehézséget. A Metropolitan Egyetem frissen végzett mesterdiplomás tervezőgrafikusa silent book formájában közelített a témához. A műfajnak egyelőre nincs egységes magyar elnevezése, de azok a könyvek sorolhatók bele, amelyek kizárólag képekkel mesélnek el történeteket. Virág Mónika Inszomnia című szerzői silent bookjában különböző alvászavaros történeteket fűz össze, egyszerre kísérletezve a műfaj és a téma korlátaival, lehetőségeivel.
A műfaj választás szokatlannak tűnik. Miért döntöttél mellette?
A silent book a magyar könyvpiaci közegben nagyon ritka műfaj. Rengeteg felhasználási módja és kiaknázatlan lehetősége van. A műfaj egzotikussága és számtalan lehetősége kísérletezésre buzdított, a továbbiakban azon gondolkoztam, hogyan lehetne még kibővíteni jelentéstartalommal és funkcióval.
Nehéz ugyanakkor megtalálni azt a középutat, hogy ne legyünk túl absztraktak, de ne is legyünk túl szájbarágósak, mert valami misztikumot kell hagyni az olvasónak, ami egy kis fejtörést, egy kis továbbgondolást tud előidézni.
Hogyan jutottál el a témádhoz? Miért volt fontos, hogy ilyen személyes jellegű történet legyen a fókuszban?
Szerintem a személyes témák azért jobbak, ha belevágunk egy ismertetős könyvbe, feldolgozásba, mert azokat már ismerjük, otthonosan mozgunk az egész közegben, jobban tudunk az eszközeihez is nyúlni. Emellett, hogyha valaki szenved egy problémától, és látjuk, hogy többen vagyunk így, egyfajta sorsközösség alakul ki, amitől könnyebb megbirkózni az adott szituációval.
Nem tartottál attól, hogy nehéz lesz hitelesen megfogni a témát? Hogy határoztad meg a könyv célját?
A konzulensemmel, Gallusz Gyöngyivel, nagyon sokat vitatkoztunk, és beszélgettünk, hogy melyik irányba vigyük el ezt az egész folyamatot, mi is legyen a célja. A kutatás során sokat segített, amikor rábukkantam Kathryn Nicolai Álmodj szépeket (Nothing much happens) című podcastjére. Nagyon szimpatikusnak találtam, hogy kis laza, levezető meséket mond el a hallgatóinak, és ez sokuknak segített. Innen jött az ötlet, hogy mi lenne, ha egy esti mesés relax könyvként funkcionálna a munkám. Én is szerettem volna egy kedves, barátságos, nyugodt hangvételű dolgot, aminek funkciója is van, nem pedig egy öncélú művészkönyv. Ennek a határmezsgyéjét nehéz volt behatárolni.
Te vagy a szerzője is a történetnek. Milyen tapasztalat volt, hogy az alkotói folyamat minden eleme hozzád kötődik? Hogy bontakozott ki a történeti szál?
Nem volt egy konkrét scriptem, hogy ez alapján akarok dolgozni és ezt viszem végig. Ehelyett egyfolytában kinyitottam magamnak egy-egy ajtót, aztán újra becsuktam, ezért nem volt egy biztonságos és zárt folyamat, adott kerettel, amiben mozoghatok.
Zavaró, de felszabadító is volt arra gondolni, hogy vajon jól alakítom-e, vagy rosszul. Kicsit kaotikus volt a munkafolyamat, rengetegszer nyúltam még utólag hozzá.
Ez hogyan kapcsolódott össze a vizualitás megalkotásával a gyakorlatban?
Először az archetípusokat, a karaktereket és a környezetet szerettem volna tisztázni. A karakterek létrehozásánál megalkottam a hozzájuk tartozó textúrákat és mintázatokat is, hogy még beszédesebbek legyenek a képek. Ezekkel a folyamatokkal párhuzamosan zajlott a storyboardok, képek komponálása és a színvilág megalkotása.
Felmerült, hogy az egyes történetek összekapcsolódjanak?
Kezdetben gondoltam rá, hogy az egyik karakter láthatná a másikat az ablakon keresztül… Nálam is így indult az egész, hogy kinéztem az ablakon, és láttam a többi kivilágított ablakban az álmatlan társaimat. Végül mégsem tartottam fontosnak, hogy szorosabban összekapcsoljam őket, úgyhogy ezt elhagytam.
Gyakran tekintünk az illusztrációra mindenkori kiegészítőként a szöveghez viszonyítva. Nem volt nehéz ez a nagy szabadság?
A folyamat elején úgy voltam, hogy tök jó, hogy nem kell tipográfiával foglalkozni, ez óriási szabadságot fog adni, nem határol be, hova helyezzem a szöveget, de a mondandóban való üzenetátvitelben is szabadabb teret hagy a nézőnek, szemlélőnek. Majd amikor elkezdtem a munkát, rá kellett jönnöm, hogy fontos olyan elemeket, motívumokat behozni, amikkel jobban át tudom vinni az üzeneteket. Ennek a rendszernek a kitalálása volt az igazi fejtörés.
Minden karakterednek megvannak a sajátos színei, motívumai. Miért volt lényeges, hogy így elkülönüljenek egymástól a fejezetek?
Mindegyik alvásprobléma, álmatlan szituáció teljesen más okokból adódik, és ezeket a karakterjegyeket szerettem volna jobban felnagyítani, például, a telefonfüggő srácnak világoskékes a bőre, ezzel is utalva korunk talán leggyakoribb alvást zavaró tényezőjére, a kékfényre.
Ami a vizualitást illeti, egy dinamikus, színkontrasztokat bátran alkalmazó összképet látunk.
A kezdeti fázisokban nem igazán mertem a noktürn színeken (a noktürnfestészet olyan stílus, melynek elsődleges témái az éjszakai jelenetek szürkületben vagy közvetlen fény hiányában – a szerk.) kívül mást alkalmazni, emiatt az illusztrációk nem voltak túl izgalmasak. Végső elkeseredésemben filctollaimhoz nyúltam, és elkezdtem kombinálni a hideg, sötét árnyalatokat rikító színekkel. Az eredmény meglepően jól működött, ezért amikor a manuális skicceimtől visszatértem a rajztáblámhoz, a sketchbook rajzaihoz hasonló palettákat hoztam létre. Az élénk színek az ébrenlétet, az álmatlanságot jelzik. A fejezetekben való fokozatos halványodásuk egyben jelenti az álmosság fokozatait és a készülődést az elalvásra.
Kimondottan rajzos jellegű eszköztárral dolgoztál. Ez hogy alakult ki?
Illusztrátorként nincs egy külön stílusom. Vannak dolgok, amiket szeretek, például, hogy kedves, humoros legyen, de hogy milyen az eszköztáram, az nincs kőbe vésve. Ahogy kialakult a sztori, próbáltam megtalálni a legmegfelelőbb stílust.
Nagyon sok próbálkozás, sok tévút volt, de aztán ahogy rajzoltam, úgy éreztem, hogy na, ez lesz az. Kísérletezés során derül ki, hogy mit érzek, intuíció alapján megyek tovább, hogy mi az, ami passzol ehhez és tud működni.
Készült egy animáció is a könyvhöz. Mesélnél róla, ez hogy született meg?
Ez egy, a könyvet promotáló kis trailer. Így akartam megnézni, hogy ez az egész világ mennyire van koherens kapcsolatban, mennyire működik. Nagyon jó volt a végén látni, hogy mozognak, úgy éreztem, életre kelt az egész. Egyébként is van egy nagyon erős vonzalmam az animáció iránt és mindenféleképpen ki szerettem volna egészíteni, hogy ne csak egy kézzel fogható könyvet kapjunk, hanem egy digitális kiegészítés is legyen hozzá.
Hogyan látod az Inszomnia utóéletét?
Mindenképp szeretnék még a silent book műfajával kísérletezni, több témát és történetet létrehozni a szövegnélküli könyvek világában. Az Inszomniát szerettem volna kiadni, ennek még keresem az útjait. Felmerült az is – mivel az animációs világ jól működött –, hogy interaktív könyvvé bővíteném, de ez még csak hipotézis, hiszen ha interaktív lesz, akkor a silent book mint műfaj teljesen más értelmet kap.
CV
TAPASZTALAT
2019-2020 – grafikus munkatárs, Hemigrafija grafikai műhely, Topolya (Szerbia)
TANULMÁNYOK
2020-2022 – Budapesti Metropolitan Egyetem, Tervezőgrafika MA
2016-2019 – Szegedi Tudományegyetem, Képi Ábrázolás BA
SZAKMAI SIKER
2022 – Ilustro festival, kiállított pályamunka
Virág Mónika: Behance | Instagram
