mius
„Az eredmény egy visszafogottabb, de kortalan album lett, sok megfejtős ütemmel” – mïus-interjú
Tavaly áprilisban jelent meg a mïus legutóbbi albuma, az Études de Battements, amely a járványhelyzet miatti szigorítások okán végül sosem debütálhatott élőben a közönség előtt. Nemrég viszont a Toldi Klub terében egy élő session videó felvétele valósulhatott meg, amelynek során a lemez néhány darabja Attaray Visual különleges vizuáljával együtt szólalhatott meg úgy, ahogy a mïus koncertkörnyezetben elképzelte. Az Études de Battements zenei hátteréről, az album alternatív népszerűsítési módjairól és az elmúlt év történéseiről a projekt mögött álló Álmos Gergely mesélt a Phenom’ Plán fotós interjúsorozatunk keretében.
Három évvel vagyunk a legutóbbi, Twentytwo 22 című lemez után, amely egy albumtrilógia lezárását jelentette. Akkori beszélgetésünkkor egy nagy váltást vizionáltál, ugyanakkor az Études de Battements zeneileg nem tér el radikálisan az eddig képviseltektől. Te hogy látod az előző trilógia és az új album kapcsolatát, az átmenetet ezek között?
Lehet, hogy hangzásban és alapvető stílusjegyekben óriási különbség tényleg nincs, hiszen ez is hordozza a mïus-jegyeket, valószínű, hogy magamat nem tudom irányítani ilyen szempontból. Az alapvető zeneírási koncepcióban viszont teljesen más.
Míg az előző trilógia az aktuális érzelmi állapotokból merített, így jobban is hordozta az adott korszellem hatásait, hívjuk őket trendeknek, az etűdök a kortalan zsigeri ösztönökre épülnek, jobban visszatérve az alapokhoz.
Az Études de Battements jelentése „ütemtanulmányok”, amelyekkel a mïus zeneiségének alapjaihoz szerettél volna visszatérni. A lemezcím egyúttal Pierre Schaeffer francia zeneszerző, az elektronikus zene egyik úttörőjének munkásságára is utal. Eddig is koncepciókban gondolkoztál az albumaidnál; ennél a lemeznél hogyan jutottál el a gyökerekhez való visszatérés ötletéig? Hogyan alakult ki benned az Études de Battements képe?
Sztojánovits Andival tartottunk előadást Exploring the moment in binary címmel a Római Magyar Akadémián, ahol zene és vizualitás kapcsolatáról beszéltünk. Mikor ehhez végeztem kutatómunkát, ahol Schaeffer munkássága is bekapcsolódott, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy csinálni kéne egy lemezt, ami feldolgozza a kedvenc „beatjeimet”.
Egyfajta ütemtanulmány-válogatás, de a mai gondolatisággal átitatva, és korántsem egy nosztalgialemez készítése. Így az eredmény egy visszafogottabb, de kortalan album lett, sok megfejtős ütemmel.
Ezúttal is főbb szerephez jutnak a klasszikus hangszerek a dallamstruktúrákban, sokszor kiemelkedik a zongora, de fúvósokkal is találkozhatunk a háttérben. Amikor a hangszerek beépítéséhez érsz a zeneszerzési folyamatban, mindig konkrét víziód van arról, hogy hol melyiket használnád, vagy a hangszínekkel való kísérletezéssel találsz rá a megfelelő hangszerre?
Változó amúgy, mert van, hogy konkrétan egy hangszer az alapkoncepció, például a Torso című dal tubája, de ennél az albumnál ugye az ütemektől indult mindig az építkezés, egy erős koncepció mellett. Így született érdekes keveréke 5/4-es jazznek és technónak, jazz zongorának és house-nak, szambának és technónak, és így tovább. Alapjaiban egy igazi stílus mash-up a lemez, és még így is lemaradt róla pár darab, mint a 7/8-os drum and bass, ami már nagyon kilógott volna a kicsit zongoracentrikus lemezről.
És ha már zongora: a sajnálatos módon elmaradó lemezbemutatón mutatkozott volna be a zongorista Várnai Szilvia (Mayberian Sanskülotts, Nunki Bay Starship), mint a mïus legújabb tagja. Ő hogyan került be a projektbe? Vele vettétek fel a zongorarészeket már, vagy azokat továbbra is te játszottad fel?
Félúton, szerencsére még időben kapcsolódott be Szilo. A menedzserünk, Horváth Orsi kötött össze minket. Már rég hiányzott a csapatból egy billentyűs, aki élőben is hozza a zongoratémákat, hiszen nekem ehhez annyi kezem nincs az elektronika mellett, de nem is vagyok zongorista. Úgyhogy abban a csodás szerencsében volt részünk, hogy Szilóval rögtön megtaláltuk a közös hangot, és ahol közösen úgy éreztük, rengeteg ötletet hozott a billentyűs témákba, vagy gyökeresen újat is komponált. Akusztikus zongorán ő hallható már a lemezen, jól kitűnik például az Étude Piano in the House őrült zongoramenetén.
Több szerzeményben kihallhatóak szokatlannak mondható hangminták, mint például a visszhangzó jég az Étude Cédrusban, vagy a ledöntött tekebábuk hangjára emlékeztető zajok az Étude Disposable-ben. Hogyan kerülnek a dalokba ilyen háttérhangok? Egy adott hang adja az inspirációt, és építed be azt egy szerzeménybe, vagy a már kész számba tudod utólag elképzelni a háttérbe?
Ez régebbi dalokban is fellelhető, például a Before the Rain az eső hangjára komponált fehér zaj szinti, vagy a Silver vonatfékcsikorgása, ezért is fogott meg jobban Schaeffer munkássága.
Ezek a minták mindig koncepcionálisan kerülnek be, és tudatosan vissza is térnek.
A leszakadó jégtömbök hangja a How.to.Leave.a.Ship (HTLAS)-ből ismerős lehet a szemfüleseknek. Már akkor belekerültek olyan témák, melyek aktuálisan hatnak rajtam keresztül a zenére. De lehet, ki kéne próbálni hangmintára zenét írni, biztos érdekes eredménye lenne annak is (nevet).
A mïus-projekt elengedhetetlen eleme a vizualitás, amely régóta Attaray Visual (Sztojánovits Andrea) által kapcsolódik a zenéhez akár koncerteken, akár különböző videókban. Mivel az Études de Battements anyagát sajnos nem tudtátok élő koncerten előadni, egyéb alternatívák útján igyekeztetek közelebb hozni a közönséghez. Még tavaly májusban jött ki a Ludwig Múzeum egyik kiállítása ihletett, az otthonotokban rögzített, majd egy audiovizuális kompozícióvá formált videó az Étude Golden Silence-hez. Mi volt a koncepció a kisfilm mögött, és milyen visszhangja volt ennek a különleges performansznak?
Ugye az első hullám bezárkózása alatt a zenekar el volt szakítva egymástól, és egy közös produkcióval akartunk bejelentkezni Londonból és Budapestről, pótolva az el nem játszott fények és hangok okozta űrt.
Erre találtuk ki, hogy úgy vesszük fel magunkat otthon, hogy a végeredményben egy kompozícióba komponáljuk a képeket, egyesítve a zenekart. Mintha „egy test, egy lélek” lennénk.
Mindezt Sztojánovits Andi készítette el a zenére reagáló vágással.
Nemrég debütált a Toldi Klubban rögzített élő session videótok, amely öt dalt kelt életre látványos vizuállal (ezúttal is Attaray Visualtól) és emlékezetes képi világgal (köszönhetően Szőke Dániel operatőrnek). Hogyan állt össze ennek a felvételnek az alapötlete, kik vettek még részt a megvalósításában?
Ennek a kisfilmnek a megvalósulásában elég sok szál ért össze. Ligosztájeva Annamarival már rég szerettünk volna egy ütős élő videót forgatni a Théque-nek (Théque Records, Gergő és Annamari közös kiadója – a szerk.). Sztojánovits Andival már öt éve alkotunk együtt élő audiovizuális tartalmakat, mely sosem volt megfilmesítve profi körülmények között. Szőke Danival is évek óta szerettük volna a triptichonos sorozatát mozgóképbe átültetni. A mïus-tagokkal nem játszhattuk el az új lemezt élőben, a Toldi tánctere pedig kihasználatlanul áll már egy ideje. A fent említett embereken kívül a legnagyobb köszönet Holtai Gábornak a vágásért és Vári Gábornak a felvételért, keverésért jár, nélkülük fele ilyen jó nem lenne ez a produkció.
Debrecenben Fészek címmel nyílt kirakatkiállításotok, amely egy újabb, Attaray Visuallal közös kollaboráció. Mi vár az arra járókra, mi is ez a kiállítás? Más városokban is lehet majd találkozni ezzel?
Andi Fészek című installációjához írtam zenét, melyet a pandémiára válaszul kirakatkiállításként hívott meg a Lighthouse csapata. Egy mobiltelefonnal applikáción keresztül életre kel 3D-ben a fényinstalláció, élőben lüktetve vadonatúj mïus-zenére. Andival egyéb más installációkon kívül a jövőben is tervezzük ennek a folytatását picit más formában, többek között majd Budapesten is.
Még a vizualitás témájánál maradva: az Études de Battements fizikai formában csak vinylen vált elérhetővé, de ez a bakelitlemez nemcsak a holografikus borító miatt különleges. Tervezésénél és gyártásánál is a környezettudatosságra törekedtetek. Mesélnél erről részletesebben?
A kiadónál régóta foglalkoztat minket, hogyan lehetne az amúgy kifejezetten nem környezettudatos lemezgyártáson javítani. A hanglemezek már 80 éve ugyanabból a PVC-kopolimerből készülnek, mivel nincs hangminőségromlás nélkül más észszerű alternatíva. Sajnos magára a hanglemez gyártására ráhatásunk kis kiadóként nincs, de a csomagolás az, amiben tudunk javítani.
Kifejlesztettünk egy saját csomagolási technikát, amellyel sima lemeznél háromszor, dupla lemeznél hatszor kevesebb papírhulladék keletkezik, nem használunk ragasztót, és az újrahasznosított papír is ellenőrzött tud lenni. Ez az Envelope Sleeve, melyet nagyszüleinktől tanult hajtogatós csomagolás inspirált.
Az Études de Battements lassan egyéves lesz, és bár nem tudtátok rendesen bemutatni, felmerül a kérdés, hogy ennyi idő után esetleg dolgozol-e már új szerzeményeken? Most, hogy lementél az alapokig, van előtted már valamiféle irány, ami a következő lemezt keretezheti?
Készül az új anyag, még gyerekcipőben jár, de a Fészeknél már titokban hallható innen kis részlet. Az biztos, hogy most már korai stádiumban együtt gondolkodunk Sztojánovits Andival a fény és a hang kapcsolatán.
Kicsit át fogjuk értékelni a koncertezési szokásainkat, és valószínű nem annyira klasszikus helyszíneken lesz élőben elérhető az új zene.
A Toldi Klubban rögzített élő session felvétel hanganyaga mától elérhető az ismert streamingfelületeken is:
