„Átjutni egyik pontból a másikba Kanadában egy örökkévalóság!” – Walk off the Earth-interjú
Nehezen találni olyat, aki ne hallott volna még a Walk off the Earth legalább egy feldolgozásáról, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy az A38-on tartott koncertjükre pillanatok alatt elkapkodták a jegyeket. A zenekar két oszlopos tagjával, Ryan Marshallal és Mike Taylorral a nemrég megjelent új nagylemezről, feldolgozásaikról és Kanadáról beszélgettünk.
Taylor, a bemutatkozás után Csillához fordulva: Tudod, a feleségem otthon egy magyar néptánccsoportban táncol. A családja, pontosabban apukája innen származik, a vezetékneve Antal – ugye így kell ejteni? (nevet) Szóval egy magyar néptánccsoportban táncol, és az ottani legjobb barátnője Csilla – innen tudtam a neved. Egy csomószor néztem, ahogy táncolnak…
Csilla: És tetszett?
T: Igen, nagyon, de nem tűnik ám olyan könnyűnek, az biztos, főleg a fiúk része… (minimális kéz – és láblendítéssel imitálva) Nagyon népies, nagyon oldschool, nagyon oldstyle! (nevet)
Először is gratulálok a bandbabyhez! Tudjátok már, hogy fiú lesz-e vagy lány?
Marshall: Pont tegnap este posztoltuk Facebookra és képzeld, fiú!
És milyen névötleteket kaptatok a rajongóktól?
M: Azt hiszem csupa vicces és szokatlan nevet kaptunk, de ők szerintem kicsit konzervatívabb névre gondoltak. Utoljára a Gianni Marshall Taylor Cassidy verziót hallottam, ami persze nem is lenne olyan rossz. (nevet)
Amikor új feldolgozást csináltok, mi alapján döntitek el, hogy melyik számból készüljön?
M: Fontos egy jó dal, ami megihlet bennünket. Tudod, amikor feldolgozást csinálunk, mindig hozzátesszük a Walk off the Earth oldalát is, éreznünk kell, hogy teljesen a magunkévá tudjuk tenni a dalt, és persze az is fontos, hogy ne hasonlítson az eredetire, de közben ne is legyen szar. (nevet)
T: Szerintem sok oka van annak, amiért az emberek szeretik a feldolgozásainkat; néha a szöveg miatt, néha a ritmus miatt, de szerintem a legfontosabb dolog, ami minden dalunkra jellemző, hogy nagyon erős a dallamviláguk. A dallamnak nagy a vonzóereje, gyakran nem is számít az eredeti szám stílusa. Persze az is fontos – ahogy Marshall mondta – hogy a végeredmény ne legyen szar.
Van egyébként valamilyen zenei előképzettségetek?
T: Igen, én zongorázni tanultam. Gyerekként addig nem csinálhattam semmi mást, amíg nem fejeztem be az aznapi gyakorlást, szóval tetszett vagy sem, ez volt. (nevet)
M: Én trombitáztam és baritonoztam, ami olyan mint egy kis tuba. Hatodik osztályban kezdtem és a gimnáziumig tanultam. Sajnos, ez minden.
A zenekar megalakulása után kiadtatok saját számokat tartalmazó lemezeket, mégis a feldolgozásokkal futottatok be. Szerintetek miért?
M: Giannival úgy hat-hét éve kezdtük, annak idején még csak 20-30 ember előtt játszottunk a koncerteken. Aztán a YouTube egyre népszerűbb lett – ez olyan 3-4 éve volt, és akkor elkezdtünk videókat csinálni és feltölteni őket. És mint tudjuk, a Youtube-videókkal jóval több embert lehet elérni, a dalaink több mindenkihez jutottak el. Egyre nagyobb látogatottsága lett a dalainknak, tényleg egy csomóan megnézték, tudtuk, hogy jó úton járunk. Aztán turnéra indultunk, Kanada-szerte voltak koncertjeink – átjutni egyik pontból a másikba Kanadában egy örökkévalóság! (nevet) Akkor éreztük csak igazán, hogy mennyire könnyű egy időben, a világ összes pontján egyszerre elérni az embereket az interneten keresztül. Szóval szerintem ez jó stratégia volt.
Emlékeztek olyan pontra, amikor a zenélés átalakult hobbiból megélhetéssé?
T: Igen, egyértelműen a Gotye-videó jelentette azt a pontot. Ekkor éreztük, hogy tényleg van értelme a zenélést folytatni, hogy ezek után akár ebből származó jövedelmekből is fenntarthatjuk magunkat. (elmereng) Igen, ez volt a forduló pont.
M: Igen, mindenképpen.
Változott ettől a zenéhez való hozzáállásotok?
M: Nem hiszem, hogy az én vagy bármelyikünk hozzáállása változott volna. Mindig is nagyon keményen dolgoztunk, és nagyon szívesen mondanám, hogy most még keményebben dolgozunk, de nem. (nevet) Továbbra is keményen dolgozunk, ahogy eddig is. Azt hiszem, ennek köszönhetjük, hogy idáig eljutottunk.
T: Én kicsit, úgy két évvel később csatlakoztam a zenekarhoz, és az egyik dolog, ami lenyűgözött, és ami miatt egyből beléptem, az a munka volt. Frissítő volt látni a zenekar professzionalitását, a koncentráltságot, hogy mindig mindent olyan tökéletesen próbáltak csinálni, amennyire csak lehetett.
Októberben kiadtatok egy négy saját számot tartalmazó EP-t, a nagylemezetek pedig pár napja jelent meg. Milyen visszajelzéseket kaptatok azoktól a rajongóktól, akik eddig a coverjeitek révén ismertek titeket?
T: A feldolgozások után azért sokan érdeklődtek a saját számaink iránt is, most pedig ugye megjelent a legújabb albumunk, a R.E.V.O., ami már elérhető a lemezboltokban és iTuneson is. Igaz, az emberek a feldolgozásainkkal kezdték, de most már úgy látjuk, hogy sokkal izgatottabbak lesznek, amikor koncerten a saját számainkat játsszuk, többen is éneklik őket. (büszkén mosolyog)
M: Igen, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk. Amikor októberben kiadtuk az EP-t, nem választottunk belőle egy konkrét számot, csak hagytuk, hogy tegye a dolgát. Mind a négy dalra pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami igen biztató Nagyon örültünk neki.
Interjú: Mohai Fanni és Varga Csilla
