Kostyál Márk
„Amikor kijön a néző a moziból, pezsegjen a vére a tenni akarástól” – interjú Kostyál Márkkal, a Kojot rendezőjével
Milyen a magyar Vad Kelet, és milyenek a magyar puszta hősei? Cowboyok helyett betyárok és huszárok lakják a vidéket, ahol ember embernek kojotja. Az idillien kegyetlen világ háttere és egyben önálló szereplője a Kostyál Márk által rendezett Kojotnak. A történet lelke Misi, a városi fiú, aki megörökli nagyapja vidéki házat, így barátnőjével, Eszterrel a jobb és nyugodtabb élet reményében a közös jövőjük és otthonuk felépítésébe fognak Tűzkőn. A falu azonban nem olyan békés hely, ahogy a fiatalok elképzelték, és Misi hamar összeütközésbe kerül a környék koronázatlan kiskirályaiként regnáló Szojkákkal.
A felszínen vér, verejték és rengeteg düh mozgatja az eseményeket, de a porréteg alatt markáns mondanivaló vár a nézőre. A magyar rögvalóságról, a küzdelemről, amit a férfinak – és minden egyénnek – meg kell vívnia magával és a környezetével, no meg a modernkori betyárokról, akik közöttünk élnek. Kostyál Márk elismert és keresett reklámfilmrendező, közel húsz éve foglalkozik mozgóképkészítéssel, a Kojot az első nagyjátékfilmje, amellyel megteremtette a magyar fuck off eastern műfajt. Maga sem gondolta, hogy eddig vár a filmrendezéssel, de most érett meg hozzá a mondanivalója.
Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, A Birodalom Visszavág miatt döntötted el gyerekként, hogy filmrendező szeretnél lenni. Mi volt az, ami ennyire megragadott a filmben?
Minden. Nekem az volt az első Csillagok háborúja – az én generációmnak nem Star Wars – világa, a hidegség, ahogy a hősök veszítenek benne. A mai napig emlékszem, hatéves voltam, és olyan fájdalmasan szép volt a vége, hogy teljesen magával ragadott. A színvilága, a színészek, a zene és egyszerűen a képek. Volt benne egy fahrt (kamerakocsi mozgás – a szerk.), amihez foghatót a mai napig nem láttam. Akkor szembesültem ezzel a fajta szépséggel először. Pár napja mutattam meg a kisfiamnak.
Mi vitt a reklámfilm területére?
Ugyanúgy, ahogy bárki mást. Vidéki gyerek vagyok, nincs rokonom a filmszakmában, de mindig vágytam arra, hogy közöm legyen hozzá. Nagyon sok szerencse kell hozzá, nem csak rajtad és az ügyes agyacskádon múlik. Álmodoztam otthon, Esztergomban, aztán idekerültem Budapestre. Sok reklámfilmben szerepeltem, és egyszer megkérdezték, hogy mit akarok csinálni, én pedig mondtam, hogy filmeket, megmutattam, mire is gondolok, és így kezdődött. A reklámfilm- és videoklip-készítés szerintem elengedhetetlen platform ahhoz, hogy tanuld a mesterségedet, és pénzt is keress vele, ami egy ideálisnak mondható helyzet. 1998 óta vagyok a szakmában, eleinte szinte csak ingyen dolgoztam, az utóbbi tíz évben pedig olyan szerencsés voltam, hogy hivatásszerűen ebből élek.
Az, hogy eddig főként reklámokat rendeztél és készítettél, hátráltatott bármilyen téren a filmforgatásban?
Nem hátráltatott semmiben. Az a tézismondat, hogy a reklámfilmekben tanulja meg az ember a mesterséget, hogyan kell röviden fogalmazni, és így tovább – én ezzel nem értek egyet.
Szerintem egyetlen dolgot tanulsz meg a reklámfilmezésben, hogy hogyan kell filmet csinálni.
Ebben nincs benne a röviden fogalmazás, mert a játékfilmekben nem kell röviden fogalmazni. Régebben több pénz volt a reklámfilmben, ki lehetett próbálni olyan technológiákat, amiket a játékfilmben nem, de ma már ez sem igaz. Mindenben segít, hogy reklámfilmeken gyakorlom a mesterségemet, sokkal rendszeresebben, mint egy hivatásos, avatott filmrendező, akinek erről diplomája van. Nekem nincs erről diplomám, én a gyakorlatban tanultam meg, és hála istennek van időm sokat ismételni.
A filmrendezés végig ott volt a periférián, miért éppen most teljesedett ez be?
Most feszített a mondanivaló. Sose gondoltam volna, hogy ennyit várok. Öt éve jött először az érzés, hogy nekem ezzel kell foglalkoznom, és azóta érlelődött, az utóbbi három év pedig arról szólt, hogy ezt az utat jártam.
Rendező, forgatókönyvíró, operatőr is voltál egy személyben a Kojotnál. Mintha te magad lennél a film. Kellett valamilyen külső kontroll, vagy tudtad objektíven nézni a munkádat?
A forgatókönyvet harmadmagammal, Lengyel Balázzsal és Lovas Balázzsal közösen írtam, de egyébként így volt. Amikor egy festő vagy író dolgozik, nem hív oda senkit, hogy megnézze, hogyan gondolkozik, nem mutatja meg másnak. A film ugyanez a műfaj. Rizikós, de érdemes ezt megugrani, és nem félni tőle.
A lényeg, hogy teljes mértékben belőled jöjjön, te legyél a csatornája.
Forgatáskor a gondolataimba mélyedek, és a szemem után megyek, amibe nem szól bele senki. Kevés ember véleményét tudom elfogadni, de a forgatókönyvírás az a terep, ahol imádok csapatjátékos lenni. Egyszerűen fantasztikus, főleg, ha nálam okosabb emberekkel dolgozhatok együtt. Mind a két Balázs csodálatos elme, szeretek tőlük tanulni, és lehet, hogy ez kölcsönös.
A düh az egyik fő mozgatórugója a filmnek. Te is dühös voltál, amikor készítetted. Miért voltál dühös, és a film által kiadtad-e magadból?
Mi van most az utcán, mi ellen „lázadnak” most az emberek. Sok mindenben egyetértek velük, néhány dologban nem, de lényegében ugyanaz, csak bennem ez irányítottabb. Dühös vagyok arra, hogy emberek nem tudják magukat megvédeni, nem tudják érvényesíteni azt a nagyon egyszerű alapszabályt, hogy az én házam, az én váram. Általában azt látom, hogy az emberek nem büszkék saját magukra. Nem egy rosszul értelmezett nemzeti büszkeségről beszélek, hanem önmagadról. Erről az alaptézisről akartam beszélni, illetve, hogy a férfivá válásnak és a családalapításnak vannak nagyon kemény lépcsőfokai. A párkapcsolatok nyolcvan százaléka a gyerek után pár évvel tönkremegy, félkész, éretlen emberek butaságai miatt. Erre is dühös vagyok. Meg arra is, hogy emberek pénzét el lehet lopni, emberek földjét el lehet venni. Dühös vagyok, hogy a kisember nem érvényesítheti az alapvető jogait a hatalommal szemben. Nem csak ma, hanem a mindenkori Magyarországon baj volt az emberek jog- és anyagi biztonságával.
Hiába játszódik vidéken a film, akár a városban is megtörténhetett volna hasonló.
Pontosan.
Valahol kritikaként fogalmazták meg, hogy a női karakterek nagyon háttérbe szorultak a filmben. A film férfiakról szól, de csak férfiaknak?
Ez egy harcos film, és a háborút férfiak vívják, de ezért is van benne pár nagyon erős jelenlétű női karakter. Ez egy férfi film, de nem csak férfiaknak. Avítt dolog, de hiszek az aranykori értékekben, a férfi legyen férfi, a nő legyen nő, és ne mossuk össze a szerepeket. Ezt most nem látom ebben a világban. A férfiak kisfiúk maradnak, a nők meg tököt akarnak növeszteni. Egyik sem jó. A film felvállalja egy férfi összes mocskos dolgát, csak hogy a végén megszülessen az az ember, aki majd elviszi a hátán a családját, és meg tudja védeni őket, önmagát, és szereti őket haláláig. Ami egy idealista elképzelésnek tűnhet, de én azt gondolom, működhet.
Misi akkor a férfieszmény megtestesítője?
Nincsenek a filmben eszmények. Misi az alapanyag, akiből férfi lesz. Nem akartam egyértelműen szerethető figurát csinálni belőle, hibázzon, hogy aztán tanuljon belőle. Tíz év múlva lehet, Misi az eszményi férfivá válik. Azt akartam megmutatni, ahonnan én és számos férfi indul, aztán vagy eltéved, vagy nem.
A film végére pedig tanul a saját hibáiból, és befejezi a küzdelmet?
Folytathatja a harcot, de akkor nem lesz semmi, se gyerek, se család. Nincs értelme a harcnak, mert a kisember nem győzhet a hatalommal szemben.
Egy komoly állásfoglalást akartam a film végén azzal, hogy muszáj megvédenem magam, hogy utána megvédhesselek téged, minket.
Ha ez megtörténik, leteszem a kardot, magunkat már nem veszélyeztetem, mert csak értünk létezem. Misi a családja mellett teszi le a voksát. Ez a keserédes, a tragikus az egészben.
Nem úgy, mint a hollywoodi filmekben, ahol a győztes mindent visz.
Nem, nincs ilyen, az nagyon hazug lett volna. Hiteltelen lenne ma Magyarországon azt mutatni, hogy Misi belelovagol a naplementébe Eszterrel, a kisbabával, és boldogok.
A film alapjául szolgáló történet tényleg megtörtént?
Igen. Velem.
Számodra mit jelent a vidék?
Mindent. A nyugalmat, a békét.
Tűzkő nem egy nyugalmas és békés hely. Főleg nem Misi számára.
De neki is azt jelentheti. A történet szempontjából azt jelenti, hogy most ez az ország, egy idilli hely, amit folyamatosan sanyargatnak. Agrárország vagyunk, és a vidék kívülről csodás, belülről viszont rengeteg probléma van. Az első szinopszisban azt írtam, hogy Tűzkő Magyarország vakbele, gennyes, és ki kell venni. Nem az emberektől ilyen, hanem a politikusoktól, a Döbrögiktől, ettől az urambátyám világtól. Személy szerint nekem a vidék a béke, ha árnyaltabb akarok lenni, a sok vicc, a föld szaga, amit imádok, fönt ülni a hegytetőn vagy lent dolgozni a kertben.
A családi kötelékek, és főként az apa-fiú kapcsolat bonyolultsága nagyon hangsúlyos a filmben. Saját tapasztalatidból merítettél, vagy csak eszközül szolgálnak a történet elmeséléshez?
Is-is. Minden alkotó saját magából, a saját tapasztalataiból dolgozik. A két Balázs, a forgatókönyvírótársaim magukból is beletettek, miközben az én kojotságom mindvégig megmarad. Az apa-fiú kapcsolat azért számomra fontos, mert sok mindent megértem apukámmal, hibázott velem szemben, és gyakran elégedetlen voltam vele. Sajnos már nem él, de többek között az ő szellemi öröksége révén lettem az, aki ma vagyok. Édesapámnak és a kisfiamnak ajánlom a filmet, mert mi hárman ott vagyunk benne. Amit az édesapa elrontott, az a fiúban manifesztálódik, de a fiúnak megvan a lehetősége, hogy javítson, és a fiúnak lesz egy gyereke. Múlt és jövő közötti híd Misi. Vagy én.
A kojotság az a múltbéli örökség, amit Misi a nagyapától kap?
Misi le is teszi ezt a kojotságot. A nagyapa ott rontotta el, hogy egész életében az maradt, és elmart maga mellől mindenkit. Kojotnak lenni mindig hálátlan, de kojottá kell válnod, hogy ne legyél egy olyan ember, akin át lehet lépni. A kérdés az, hogy meddig maradsz kojot, és elhiszed-e, hogy az vagy. Határozottnak és erősnek kell lenni, akkor is, ha félsz.
Nem lehetsz az életben egy menekülő állat.
Ez a tételmondat, amire az egész filmet felfűztem.
A kojotságnak pedig az erőszak is a része. A filmben a vér és agresszió visszatérő elem, sokkolni akartál ezzel?
Nem sokkolni akartam. Vagyis azt is, de nem ez az elsődleges. Elegem van abból, hogy álintellektuális módon egzisztenciális problémákról beszélünk, úgy, hogy motyogó arcokat látunk. Motyogó arcoktól nem fog az emberben pezsegni a vér, hogy amikor kijön a moziból, azt érezze, valamit tennie kell önmagáért, az anyjáért, a testvéréért, a nőjéért, a gyerekéért. A lázat, a dühöt nem lehet kifejezni azzal, hogy motyogunk, és megfejtjük a világot, és közben politikailag korrektek vagyunk.
Szándékosan nem ismert színészeket válogattál a szerepre. Ezen kívül milyen szempont volt még a kiválasztásnál?
Nem akartam ismert színészeket a filmbe, hogy ne legyen jelentésük, hanem a néző azonnal a figurát szívja be. Miközben írok, látom magam előtt a karaktert, hogy néz ki, milyen szeme van, milyen színű a haja, milyen tetkó van rajta. Olyan embereket kerestem, akiknek van egy belső energiája, ami hasonlít a szereplőhöz, és fel tudom vastagítani. Tekinteteket, sorsokat kerestem, amik akkor is látszódnak, ha nem szólal meg a szereplő, csak fölveszem. A másik szempont az volt, hogy szembemenjünk a magyar ember tipikus barna vagy fekete haj, barna szem ábrázolásával. Szőke hajú, kék szemű embereket akartam mindenütt.
A sok szőke fej ellenére ízig-vérig magyar volt a Kojot, anélkül, hogy a számtalan magyar filmben érezhető szerencsétlenség, alpáriság, a magyarság kigúnyolása ott lett volna.
Ez volt a cél, én így látok. Unom, hogy, annyira sokszor mutatjuk ízléstelenül kikarikírozva a magyar prosztóságot. Kusturicai farvizen örököltünk egy gellert kapott, fonák magyar ábrázolást, hogy minden vidéki magyar ember suttyó, melegítőben jár, meg Ladát tuningol. Ilyen is van, de ez egy pici réteg, és közben nem látjuk a valódi embereket. Nem látjuk a betyárjainkat, meg a huszárjainkat. Nem látjuk meg a népet.
Műfajilag beskatulyázható a Kojot, mondhatjuk, hogy egy modern magyar western film?
Mint minden alkotónak, van egy elképzelésem, de utána úgyis az emberek döntenek. Én azt látom, hogy mindenki a western, illetve az eastern felé húzza. Megtisztelő, hogy most kimondottan ez lett a magyar eastern, és nagyon örülök, hogy általam tisztelt alkotók hívtak föl, és írtak nekem. Én szimbolikus eastern balladaként határoztam meg a filmet. Valaki a Filmalapnál azt mondta, hogy ez egy fuck off eastern film. Ennek nagyon örültem.
Utólag visszatekintve változtatnál valamit a filmen?
Nem, semmit. Tíz év múlva se fogok, ez így jött ki. Már korlenyomat.
Említetted, hogy imádod a westernt. Számodra milyen a jó film?
Nagyon sokfajta filmet szeretek, de keveset nézek már, mert kevés jó film készül. Tegnap láttam a Testről és lélekről filmet, ami nagy hatással volt rám. Nagyon átgondolt. Rengetegféle filmet szeretek, ha jó, és van mögötte gondolat, és ha tehetséges munka, a tartalmatlan filmeket nem szeretem. Nagy Csillagok háborúja rajongó vagyok, de az új filmek olyan lélektelen történetek, hogy engem teljesen elveszítettek.
Érlelődik már a következő mondanivaló?
Pár hónapja dolgozunk a következő film forgatókönyvén, az is egy régi történet csíra. Lengyel Balázzsal, Lovas Balázzsal és Jeli Andrissal, aki a Kojotnál a zeneszerzésben vett részt, négyen köszörüljük az egyik ötletemet. Ugyanilyen belülről jövős film, hasonló vizeken evezve, csak még keményebb.
