2022.07.20., 14:00

„A városról, mint önálló entitásról próbálunk gondolkodni” – Interjú Csizik Balázzsal

Hogyan kapcsolódhat egymáshoz a városfejlesztés, az innovatív arculattervezés, az oktatás, és a Topos_csoport alkotói kollektíva? Erre adott választ Csizik Balázs fotós-képzőművész, kreatív szakember, miközben azokról a multidiszciplináris tevékenységeiről mesélt, amelyek apró lépésekkel formálják a városi életünkről alkotott képünket akár Budapest, akár más települések tekintetében.

A városról való gondolkodás az, ami gyakorlatilag minden tevékenységedet szorosan összeköti. Hogyan vált számodra ez egy olyan témává, amire az egész karrieredet fel tudtad építeni?

Három terület van, ami összeér a munkásságomban: az oktatás, a képzőművészet, és az operatív munkavégzés, ami lehet akár kommunikációs kampány-, arculat- vagy várostervezés is. Azt láttam, hogy mindegyiknél karakteresen központi szerepben van a város és az ember kapcsolata, illetve az épített tereinkben található zöldövezetek.

Szeretem azt figyelni, hogy maga a város milyen módon reflektál az emberek igényeire, hogyan tudjuk önmagunkat különböző környezeti tényezők mentén megvalósítani. Eredetileg székesfehérvári vagyok, de már 10 éve élek és dolgozom Budapesten. Önmagában ez a léptékváltás is izgalmas volt.

Ez mind a képzőművészetben, mind a designban, de a praktikai szintű napi életben is számottevő.

Csizik Balázs: Waste Suprematism

Itthon is egyre nagyobb az urbanisztika térhódítása, legyen szó képzőművészetről vagy akár szolgáltatásokról. Már nem feltétlenül mondható, hogy minden erre irányuló kreatív mozgalom kifejezetten alulról építkezne – gondolok itt például a Budapest Brandre. Te milyen kezdeményezésekben látod Budapest jövőjét? Mik azok a faktorok, amelyek leginkább megnehezítik egy ötlet megvalósulását?

Szerintem amikor egy város elkezd magáról brandként gondolkodni, az már önmagában egy nagy lépés.

Ez mostanában valósult meg, nemcsak Budapesten, de vidéki városokban is; akár Kaposvárra vagy Veszprémre gondolunk, végre látszik ez a folyamat. Nyugat-Európában ennek már egy mélyebben gyökerező hagyománya van. Ha egy városnak van identitása, az ott élők is egyre erősebben tudnak hozzá kötődni. Ez akkor különösen fontos, ha egy városból nagy a kivándorlás, vagy ha pont tranzitzónaként használják. Egy megyei városnál lényeges az, hogy akár középhosszú távon ott maradjanak a fiatal értelmiségiek, egy erős identitású társadalmi közösséget létrehozva. Budapesten nagy szerepet játszanak a mikro-urbanisztikai folyamatok, tematikus utcák és városrészek, amik nem csak turistákat vonzanak, de a jelenleg is itt élő kreatív-kulturális szektorban dolgozó fiatalokat motiválják arra, hogy maradjanak. Ez valamilyen szinten a dzsentrifikációt is ösztönzi hosszú távon, de nyilván erre szuper példa a Bartók Béla út, a Rákóczi tér környéki rehabilitáció és a Palotanegyed átalakulása.

Most aktuális témaként a Margit-negyedet emelném ki. Ott is egy nagyon izgalmas térről van szó, alapjaiban véve mindenki szépnek tartja a Margit híd környékét, de ameddig nem laknak ott az emberek, addig nem lesz rentábilis a fenntarthatósága. Fontos, hogy ezek a tudatosan épített placemaking folyamatok elinduljanak, de ami a legfontosabb, hogy ezeket életben is kell tudni tartani.

Ha már megemlítetted a Margit-projektet, szerinted mennyiben akadályozza a hatalmas forgalom és a 4-6-os villamos jelenléte egy élhetőbb, kihazsnálhatóbb környezet kialakítását? Te hol keresnéd a megoldást erre a problémára?

A Nagykörút urbanisztikailag az egyik legkevésbé kiaknázott terület annak ellenére, hogy rengeteg ember halad át rajta nap mint nap. Erre egy pici, de jó példa a Rákóczi téri csarnok és környezetének urbanizációja. A Rákóczi környékén elég sok kávézó és galéria jelent meg – engem is a Molnár Ani Galéria képvisel képzőművészként. Ez a törekvés lényegében egy összekötő kapcsot hozott létre a Nagykörúttal. Azt gondolom, hogy ez a Margit-negyed esetében is megvalósulhat. A kulcs az, hogy a gyalogtávon megközelíthető keresztutcák nyissanak rá a Nagykörútra, utána már életképes tud lenni ott is egy kulturális vállalkozás vagy gasztrohely.

Csizik Balázs: Urban Relations II.

Mindig is csapatjátékosnak tartottad magad, az Urbanum (Csizik Balázs, Kulcsár Géza és Vo Son Nam alapításával létrehozott Budapest székhelyű interdiszciplináris műhelyplatform – a szerk.) pedig egy olyan kollaboratív platform, ahol gyakorlatilag bármilyen városfejlesztési témában gondolkodó kreatívval alkothattok egy nagyobb csapatot. Inkább az ötletek és gondolatok publikálásához készült a felület, vagy részt vesztek az esetleges fejlesztésekben is?

Abszolút kollaboratív módon működünk, a legfőbb célunk az, hogy nagy hozzáadott értékű projekteket katalizálhassunk, vagy azokban aktívan közreműködjünk. Ennek spektrum szinten az is része, hogy valakinek felületet adunk arra, hogy bemutathassa a projektjét. Valamint részt is veszünk olyan projektek előkészítésében, amelyek remélhetőleg formálják majd a város és a régió arcát. Most például a fenntartható Dunakanyar az egyik legnagyobb szívügyünk.

A Duna és a város kapcsolatrendszerét már több miniprojektben is elkezdtük vizsgálni, nagyon reméljük, hogy ezek az apró dolgok összeépülve egy nagyobb projektben egyesülnek majd. 

KanyarGO térkép

A brandépítést és PR tevékenységeket ellátó kreatív ügynökség, amelynek szintén társalapítója vagy, az ONION. A cég egy egészen újszerű marketing szemléletet képvisel, amelynek céljai a kulturális értékteremtés és a társadalmi felelősségvállalás. Az egyik legutóbbi projektetek a nemrég felújított Walter Rózsi-villa arculatának megteremtése volt. 

A Walter Rózsi-villa a Magyar Építészeti Múzeum első fizikai kiállítótere. Fantasztikus dolog, hogy egy ekkora ívű kutatói munkát végző múzeum végre rendelkezik egy ilyen térrel. Az, hogy ezen dolgozhattunk, nagyon megtisztelő; nyilvánvalóan már maga a téma is rendkívül inspiratív volt.

Azt mindenképpen kiemelném, hogy a kommunikációs stratégiát is valamilyen szinten az Urbanummal közösen alakítottuk ki. Megpróbáltunk egy olyan üzenetet megfogalmazni, ami nemcsak az építészeti világ beavatott társadalmi rétegét: hallgatókat, kutatókat; de a turistákat is ugyanúgy megszólítja. Ezenfelül egy harmadik réteget is fontosnak tartottunk kiemelni, a lokális civileket.

A Bajza utcáról beszélünk, ami a Városliget közelségének ellenére sem ideális zóna. Azt vettük észre, hogy az ott lakók nem igazán találnak sétatávolságon belül kávéházakat, kulturális intézményeket, olyan szociális tereket, ahol időt tölthetnének.

Fotó: Major Kata

Részlet a Walter Rózsi-villa arculatából

Egy ilyen izgalmas kortárs arculatnak van egy alapvető szín- és építészeti referenciából építkező illusztratív világa, ami önmagában az üzenet megfogalmazása nélkül nem fog működni. Az a legfontosabb, hogy a szereplők elkezdjenek közösen azon gondolkodni, hogy miként lehet a Walter Rózsi-villa Magyarországon az építészet új otthona, hogyan tud fórummá válni.

Az ONION egy fizikai térben van az Urbanummal, ami számomra önmagában egy fontos szinergia. Sok olyan kezdeményezésünk van, ahol civil és társadalmi jellegű urbanisztikai projekteknek azonnal elkezdünk márkát kitalálni, mert nem is feltétlenül piaci alapon, de ezáltal lesz életben tartható. Ez fordítva is igaz: az ONION-nál felgyülemlett kulturális projektjeinket mindenesetben megpróbáljuk áthálózni társadalmi léptékű diskurzusba. 

Június elején nyílt Székesfehérváron csoportos kiállításod, a Topos_csoport alkotói kollektíva tagjaként. A COMMUNITY – BUILDING / KÖZÖSSÉG – ÉPÍTÉS címen futó kiállítás a város és a benne élő lakosok kapcsolatát vizsgálja. Milyen szerepet játszott a tárlat anyagának megszületésében az a tény, hogy Székesfehérvár a szülővárosod? 

A kollektívát Kulcsár Géza barátommal hívtuk életre, aki az Urbanumnál is alapítótársam. Géza még 2019-ben találkozott először a nevemmel, amikor egy szentendrei Art Capital kiállításon való megjelenésemről írt cikket az Újművészet-be. Utána kezdtünk el egyre tudatosabban beszélni a városról, mint entitásról. Nagyon plasztikusan, valóban minden diszciplínát érintettünk, az irodalomtól a filozófián keresztül egészen a képzőművészetig. A Topos_csoport  is pontosan ennek a szellemiségnek a mentén jött létre: a városról, mint önálló entitásról próbálunk meg gondolkodni a lehető legtöbb médiumon keresztül. Magát a kollektívát ennek fennhangjaként hoztuk létre. Asztalos Zsolt, Kulcsár Géza, Szabó Kristóf, és Katja Pratschke és Hámos Gusztáv alkotópárosa a tagok, akik közül valamilyen szinten mindenki kapcsolatba került már alkotói munkássága során a várossal vagy az építészettel.

Csizik Balázs: Status

Első közös nagy megjelenésünk volt most Székesfehérváron, ami a város alapításáról szól. Ez azért igazán izgalmas, mert a város alapítása egyben mentális szinten az ország alapításával is egybecseng. Ez székesfehérváriként mindig fontos szerepet játszott az önképemben, hogy a városnak valamilyen szinten a történelmét, jelenét, jövőjét kutathassam. Pesten élő alkotóként is folyamatosan próbálok kapcsolatot teremteni a szülővárosommal.

Székesfehérváron a bazilikának már csak a helyét látjuk a Romkert formájában. Nagyjából eköré szerveződik a kiállítás, hogy miként alakul meg egy város, hogyan viszonyulnak hozzá az ott élők. Ezeknek az épületeknek már csak a helye van meg, mégis végtelenül fontosak a fehérváriak és az összmagyarság számára. Az épületek addig élnek, ameddig foglalkozunk velük, gondolkodunk róluk. Nagyon érdekes volt látni, hogy az alkotótársaim ebben a másfél éves folyamatban miként dolgozták fel a várost. Mindenki más perspektívából látott rá a témára és borzalmasan izgalmas munkák születtek.

A közép- és kelet-európai kortárs művészetben egyfajta reneszánszát éli a posztszocialista vizuális kultúra feldolgozása, amely a te munkásságodnak is oszlopos eleme. Szerinted miért van az, hogy több fiatal alkotót is megmozgat ez a téma? Melyek számodra a legizgalmasabb elemei?

Nekem azért olyan érdekes és fontos, mert valamilyen szinten ebben szocializálódtam, összességében Székesfehérváron is nagy szerepe van. A történelmi belváros és a bazilika helyétől belátható távolságra épült a paneltelep, ott éltek a szüleim, nagyszüleim, egymástól karnyújtásnyira. Ők ezt egy komfortos helyzetnek fogták fel, a közelséget és a relatív kényelmet.

Az elmúlt évtizedben került igazán bele a diskurzusba, hogy ezek az épületek rondák, szürkék, monotonok, depresszívek. Azért kezdtem el ezzel a témával foglalkozni, mert érdekelt, hogy ez valóban így van-e.

Az épületfotóimnak egy részén monolitszerű posztszocialista épülettömböket esztétizálok, hogy kiemeljem ezt a kérdést. Nem feltétlen azért, mert szépek; csak egyszerűen rávilágítok arra, ahogy ezek az épületek körülölelik a mindennapjainkat. Ilyen szempontból érdekes ezzel az örökséggel való szembenézés.

Csizik Balázs: Urban Relations II.

Milyen szerepet tölt be a munkásságodban az oktatás, a kapcsolatteremtés a jövő generációjával? 

A legfőbb célom mindig is az volt, hogy megismerjem azt, ami körülvesz. Ebben segít a képzőművészet, a városkutatás, illetve az oktatás is.

Nagyon sokat tanulok a hallgatóimtól. Olyan generációváltás van köztem és főleg a BA-s hallgatók között, hogy rajtuk keresztül ismerem meg a világot. (Balázs a BME Szociológia és Kommunikáció Tanszékének óraadó tanára – a szerk.)

Természetesen az is fontos nekem, hogy olyan projektekben veszünk részt, amik jobbá teszik a várost. Folyamatosan tennünk kell azért, hogy fenntartható és élhető várost hozzunk létre, ahol nem csak élünk, de fel is töltődünk. Oktatóként ezt többször is megélhettem már. Csináltunk egy Fenntartható Budapest kurzust, ahol izgalmas szereplőkkel dolgoztunk együtt. Érdekes volt látni, hogy a hallgatók nálunk kerültek először igazán közel ahhoz, hogy milyen módszerekkel lehet Budapestet élhetőbbé tenni.


COMMUNITY – BUILDING / KÖZÖSSÉG – ÉPÍTÉS A Topos_csoport alakuló kiállítása a városról, a helyről és az időről.

Helyszín: Szent István Király Múzeum – Csók István Képtár – 8000 Székesfehérvár, Bartók Béla tér 1.

A kiállítás megtekinthető: 2022. június 10. – szeptember 25.

Csók István Képtár ›

Alkotóművészek, kreatívok, művészeti iskolások! Ha szeretnétek online is megmutatni alkotásaitokat, regisztráljatok, és töltsétek fel ti is őket az ArtHungry.com oldalra!

Címkék: , , , , , , , , , , ,

A tartalom nem elérhető
A tartalom megtekintéséhez engedélyezned kell a sütiket, ide kattintva.
/ Követem a magazint!

Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás