Péntek éjszaka került megrendezésre a könnyűzenei szcéna legimpozánsabb eseménye, amely éppúgy bővelkedett szívszorítóan őszinte beszédekben, mind lélegzetelállító előadásokban. A Rock & Roll Hall of Fame dicsőséges tagjai közé hét újabb név került be, akik között idén a The Cure, Janet Jackson, és Stevie Nicks is helyet kapott.
A több évtizedes múlttal rendelkező múzeumnak ismét sikerült rekordöntő tendenciákkal emelnie a gála színvonalát. Az egyik legnagyobb meglepetés talán Stevie Nicks amerikai énekesnőt érte, aki elsőként 1998-ban, az egykori Fleetwood Mac tagjaként kapta az elismerést. Ezúttal azonban a bizottság szólókarrieréért tüntette ki, amivel teljesen egyedülálló módon ő lett az első nő, akit kétszeresen is a Rock & Roll Hall of Fame tagjai közé emeltek. Az eseményt még különlegesebbé tette, hogy a szintén szólókarrierét virágoztató Harry Styles beugrott egy duett erejéig, és még egy ütős gitárszólót is adott.
A Stop Draggin’ My Heart Around eredeti verziójában egyébként Nicks és Tom Petty duettje hallható, így az előadás tulajdonképpen a 2017 októberében elhunyt rocksztár előtt tisztelgett.
A Radiohead bemutatása már némileg több kérdést vetett fel az emberekben, mindazonáltal, hogy még a tagok sem mutattak különösebb érdeklődést az esemény iránt. A gálán csupán Ed O’Brien (gitár) és és Philip Selway (dob) jelentek meg, akik a kialakult helyzetet némi viccelődéssel igyekeztek csillapítani. Ennek ellenére a rajongók szívében mégis ürességet hagyott az elmaradt fellépés.
Mindezzel szemben a Roxy Music szerelmeseit hatalmas meglepetés érte, amikor a newcastle-i art rock-formáció három tagja (Bryan Ferry, Andy Mackay, és Phil Manzanera) 2014 óta először léptek közösen színpadra. Azzal a lendülettel le is játszottak öt számot, amelyek között olyan legendás dalok kaptak helyet, mint a Love Is The Drug, vagy az Avalon.
Semmi kétség sem férhet ahhoz, hogy az este legkiemelkedőbb fellépője a posztpunk legkimagaslóbb együttese, a The Cure volt, akik a Cleveland.com elmondása szerint olyan pontosan játszottak, mint még karrierük csúcsán sem. A lassan 60 éves Robert Smith-szel az élen olyan fenomenális slágerek csendültek fel, amelyek teljesen elengedhetetlenek kellékei voltak minden stílusos 80-as évekbeli házibulinak. A repertoár magába foglalta a Shake Dog Shake, Just Like Heaven, és a Boys Don’t Cry feledhetetlen melódiáit.
Az este Janet Jacksonnal folytatódott, aki egész gyermekkorát felölelő beszédével csalt könnyet a jelenlévők szemeibe.
Mint a család legfiatalabb tagja, elhatároztam, hogy önállóan fogom véghezvinni. De egymillió év múlva sem számítottam volna arra, hogy a testvéreim nyomdokaiba léphetek. És ma este, a kishúguk megcsinálta.
Talán a felsoroltak közül senkinek sem kellett annyi ideig várnia, mint a The Zombies-nak, akiket már 1990 óta záporoztak jelölésekkel. Ezúttal azonban – csaknem 30 év távlatában – tényleg sikerült bekerülniük, amit a Time of the Season élő verziójával ünnepeltek meg.
Az 1980-as évek leginkább sláger-kompatibilis bandája, a Def Leppard is bemutatásra került, akik a Rock of Ages, Photograph, és a Pour Some Sugar On Me segítségével elevenítették fel a rockzene legkorszakalkotóbb darabjait.
(Forrás: Cleveland.com)
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.