A matematikus, aki zenében bizonyít – A Caribou-evolúció
Már nincs egy hónap hátra az új Caribou-lemez, az Our Love megjelenéséig, ráadásul a kanadai hangszobrász és kísérőcsapata októberben Budapesten is tiszteletét teszi, úgyhogy ideje elmerülni a több mint egy évtizedes, hihetetlenül gazdag életműben. Dan Snaith volt már barkácselektronikus, neoromantikus trubadúr és afrobeattel kísérletező, nagybetűs DJ is: szereti magát és a közönségét is meglepni. Lássuk, honnan indult és hová jutott a világ legszimpatikusabb matematikusa – megéri végigkövetni.
A merengő – Start Breaking My Heart (2001)
Mint ahogy valamennyi bemutatkozás, ez a debütalbum is főként az elődök és hősök előtti fejhajtás. Persze már itt is fel-felbukkan az a bátorság és jó értelemben vett önfejűség, ami később az élmezőnybe röpítette a matematikából PhD-ző Snaith zenei alteregóját.
Ezt a lemezt (és a következőt is) Snaith még Manitoba néven adta ki, de a jogi viták után a 2006-os újrakiadáson már a Caribou név szerepelt. A Start Breaking My Heart a legmelankolikusabb kiadvány az életműben, jó társ lehet egy semmibe bámuló, lusta naphoz. Persze nehogy azt higgyük, hogy ez egy unalmas lemez: már itt is hemzsegnek az izgalmas számok (Mammals vs. Reptiles, Schedules and Fares) főleg az intelligens tánczene (IDM), azon belül is főleg a Boards Of Canada bűvöletében.
A felszabadult – Up In Flames (2003)
Az első lemezhez képest ez a második már színtiszta eufória, több vokállal, több játékossággal és még több bátor ötlettel. Erre az albumra derült ki igazán, hogy a Manitoba/Caribou projektből sokkal több is lehet, mint egy réteghez szóló, elektronikus ínyencség. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: például a glockenspiellel megbolondított Crayon vagy a pszichedelikus zenék újból divatba jövését megelőlegező, nagyívű, Beach Boys-szerű Jacknuggeted. Szóval majdnem minden eszköz megtalálható az Up In Flamesen, ami később a Caribou-hangzást jellemzi.
http://youtu.be/qAiMLULF-Qk
A szabadjára engedett kísérletező – The Milk Of Human Kindness (2005)
A harmadik lemezen Snaith hallhatóan tobzódott az ötletekben, úgyhogy a The Milk OF Human Kindness az egyik legösszetettebb munkája, egyben egy korszak lezárása is, hiszen a következő lemezre Snaith már inkább a hagyományosabb dalformák felé fordult. De itt még szó sincs keretekről, valószínűleg még mindig ez az életmű legtöbb rejtett kincset rejtő albuma, sok krautrockos, motorikusan zakatoló szerzeménnyel (pl. ilyen a Brahminy Kite is). Voltaképp a The Milk Of Human Kindness egy méltó tisztelgés a 70-es évek német krautrock nagyágyúi előtt (Neu!, Can stb.), bár azért néhány szám (Hello Hammerheads) a következő lépést, a folkosabb, csendesebb vonalat képviseli már.
A modern trubadúr – Andorra (2007)
Az a nyíltan giccses virágcsokor a borítón nem túlzás – az Andorra dalai épphogy csak nem csordulnak túl. Pont ezen a hajszálnyi különbségen van a hangsúly: az Andorra bár tökéletesen illeszkedett az akkor rohamosan népszerűsödő folktronica (Four Tet, Tunng) irányzatba, a rajta szereplő dalok nem egy divatot követtek, inkább azok diktálták a későbbi zenei trendeket. Snaith ebben az időszakban szerelembe keveredett a 60-as, 70-es évek pszichedelikus zenéivel, és végre a saját hangjában is elkezdett bízni. Az eredmény a 2000-es évek egyik legjobb albuma, ami méltán tette igazi indie kulcsfigurává Snaitht. Pedig még a slusszpoén hátra volt.
http://youtu.be/EPpY5NlWHrs
A táncparkett meghódítója – Swim (2010)
A Swim csak nyomokban emlékeztetett a korábbi Caribou-lemezekre. Snaith egyre többször lépett fel DJ-ként, és ebben az időszakban több elektronikus nagyágyút (James Holden, Theo Parrish) is élőben figyelt, így nem csoda, hogy megfertőzte őt a klubok hangulata, így a Caribou-projektet is egy sokkal táncosabb irányba terelte.
Könnyen bukta és a rajongók elvesztése lehetett volna ennek a váltásnak az eredménye, de épp ellenkezőleg történt: Snaith országos cimborájával, a Four Tet mögött álló Kieran Hebdennel karöltve 2010-ben az elektronikus szcéna legmeghatározóbb figurájává vált. A sikert jól jelzi, hogy a Caribou-t ekkor például a Radiohead választotta előzenekarának, ráadásul a Swim minden egyes év végi listán előkelő helyen szerepelt, még külön remixalbum is készült a kiadványhoz. Snaith végleg a klubokba költöztette a Caribou-t.
A DJ, akinek meglepetés lapul a táskájában – A Daphni-alteregó
„Akkor vagyok a legelégedettebb a DJ-szettjeimmel, ha azok képesek meglepni az embereket. Ugyanezt szeretem a kedvenc DJ-imben is”
– nyilatkozta a Daphni-projekt beindulásakor Snaith. A Daphni egy újabb Snaith-alteregó lett, e név alatt jelentek/jelennek meg a Caribou-számoknál klubcentrikusabb szerzemények, mixek.
És Snaith tényleg nem viccel, amikor azt mondja, szereti meglepni a közönségét: szettjeiben a világ minden tájáról összegyűjtött zenék (főként afrobeat) és hangszerek épülnek be egy house/techno köntösbe. 2012-ben egy külön nagylemez (Jiaolong) is napvilágot látott, ezzel jelezve, hogy a Daphnit is ugyanolyan komolyan kell venni, mint a Caribou-t. A nyughatatlan Snaith tehát újabb játékszert talált magának – a mi legnagyobb örömünkre.
Szerelmeslevél a táncparkettnek – Our Love (2014)
Az új album első kislemezét, a Can’t Do Without You-t a legjobb nyári zenék közé választottuk korábbi cikkünkben. Ez a szám már azért előre sejtette, hogy ez a lemez is a Swim által megkezdett utat járja tovább. Az Our Love ötvözi az Andorra romantikus hangulatát a Swim táncba hívó ritmusaival, így az Our Love a legszebb, klubba álmodott szerelmi vallomás, hangozzon ez bármilyen furán is. Néhány felvétel már nyilvánosságra került az új turnéról, és a képsorokat nézve az A38-on október 17-én csak az nem fog bemozdulni, akit lekötöztek.
Összeállította: Bicsérdi Ádám
