„A lemeznek legyen története, mint egy jó mesének” – Mary PopKids-interjú
Az idei év egyértelműen a Mary PopKids éve volt: a Nagyszínpad tehetségmutató megnyerésével a zenekar még inkább a középpontba került, és a körülöttük zajló „hype” egyre nagyobb magasságokba emelte őket. A novemberi Akvárium klubban tartott koncertjük előtt beszélgettünk a zenekar két tagjával, Kamával és Halász Mátéval a mai tehetségkutatókról, amikben mindannyian indultak egyénileg (persze, hogy viccelünk), a lemezek köré épített történetek fontosságáról és a streaming szolgáltatókról. Az interjút a Sold Out adásában halhattátok, amely a phenom’enon közreműködésével készült.
November elején jöttetek ki a Runaway videójával, amihez a Toldiban tartottatok egy vetítést az online premier előtt. Miért volt ez fontos számotokra?
Kama: Maga a videó filmes szemlélettel készült, gyönyörű képek vannak benne, szép a fényelése, ezért sokkal jobb élmény moziban, menő hangtechnikával és tökéletes képpel megnézni, mint otthon 480-as felbontásban a laptop előtt. Úgyhogy a készítőkkel, barátokkal és néhány rajongóval megnéztük még a premier előtt. Menő dolog moziban bemutatni a klipet.
Azok közé a zenekarok közé tartoztok, akiknek fontos még a vizualitás minősége. Mennyire ad plusz élményeket és mennyire fontos a kapcsolat a dal és a képi kíséret között?
Kama: Az internet világában Máté a korelnök ebben (nevetnek). Egy jó videó feldobja a szám sikerét. Hangulatában vagy motívumában kell, hogy legyen valamiféle kapcsolat. Láttam már olyan videót, aminél nem volt és működött, de úgy gondolom, hogy szerencsés, ha van.
Tudom, hogy Michel Gondry több munkája is inspirál benneteket. Az ő rendezői világán kívül vannak még mellette olyanok, akiknek a képi világát szívesen alkalmazzátok a klipeknél?
Kama: Woodkidet, aki alapvetően kliprendező és videós, nagyon szeretjük. Az ő videóinak mindig letisztult és a dalokhoz illeszkedő a képi világa, az animációk, ez a fekete-fehér vonal is nagyon tetszik nekünk. De Simon Balázs cimboránkat is megemlítenénk, aki nemrég a Nils Frahmnak készített klipjével bekerült a UK Music Video Awards jelöltjei közé.
A kezdetekkor a soul zene is nagy hatással volt rátok, ám ez nem igazán jellemző a lemezetekre. Gondolkodtok esetleg a jövőben egy soul album készítésén? Kíváncsiak lennénk arra, milyen hatással lennétek az itthoni zenei életre, mert nálunk nincs nagy divatja ennek a műfajnak.
Kama: Soul albumon nem gondolkozunk, de való igaz, hogy az elején nagyban inspirált bennünket többek között Otis Redding vagy Al Green. Ebből a letisztultságot, az őszinteséget, az érzésekkel való játékot és az arra való figyelést próbáljuk meg átültetni a zenénkbe.
Máté: Igazából a zenekar nagyon sok irányból jön, én például sokáig nem is hallgattam soul zenét. Mivel dobolok, én nagyon szeretem ezeket a lüktető zenéket, mint a Klaxons vagy a brit vonalról még sok más. Az a feladatunk, hogy letisztítsuk a hangzásunkat, hogy minél egyértelműbb legyen, és ez egy elég kemény feladat. Próbálunk egy nagyon komoly PopKids-hangzást összehozni.
Hogyan tudjátok eggyé gyúrni ezt a sok hangzást?
Kama: Mi a Mátéval mostanában nagyon hasonló zenéket hallgatunk, a hiphopra és az új hullámos rapre eléggé rákattantunk. Viszonylag simulékonyan össze lehet ezeket egyeztetni, de pont ettől lesz valahol sajátos a PopKids is, hogy elindulunk valamerre, majd bele-beleszórjuk a különböző zenei stílusokat, és kialakul valami a végére.
Ha már a daloknál tartunk, mit gondoltok arról a tendenciáról, ami sok előadónál megjelenik, hogy csak 1-2 számot dob piacra, teszi fel a streaming szolgáltatásokra ahelyett, hogy teljes lemezt adna ki? A jövőben ti is ezt preferálnátok vagy maradnátok a klasszikus sok számos, kézzel fogható albumnál?
Kama: Abszolút gondolkodunk rajta az új album és új dalok kapcsán, hogy van-e egyáltalán értelme lemezt készíteni vagy elég csak 3-4 számot. Arra rájöttünk, hogy mindegy, hány számból áll, a lényeg, hogy jellege és története legyen, mint egy jófajta mesének. Legyen apropója, identitása az albumnak és aköré akár száz számot, de akár kettőt is felépíthetünk. A fontos tényleg az, hogy a minitörténeteket jól megcsináljuk, ami sokszor nemcsak a zenét jelenti, hanem a hozzá tartozó grafikát és kommunikációt is.
Spotify, Deezer, iTunes – mennyire fontos egy magyar zenekarnak, előadónak ezekben a szolgáltatásokban jelen lenni? Hogyan segíthet ez egy nemzetközi karrier elindításában?
Kama: Nekünk fontos, hogy mindenhol ott legyünk, ahol meg akarnak hallgatni. Értem ez alatt, hogy valaki mondjuk Spotifyozik, és nekünk csak annyi lehetőségünk van, hogy egyszer rákeres a Mary PopKidsre, és ha nem vagyunk ott, akkor lehet nem talál ránk többet. Az tényleg nem szerencsés, hogy a streaming szolgáltatások nem fizetnek azért, hogy ott van a zenénk. Én komolyan gondolkozom azon is, hogy a következő számainkat esetleg ingyen elérhetővé tegyük hivatalosan is, amellett, hogy ott kell lenni az összes platformon, mert vannak mondjuk olyanok, akik megszokták, hogy például az iTuneson keresnek zenét. De ezek az újfajta modellek is nagyon tetszenek, mint amit Chance The Rapper csinál: felvesz egy dalt, és másnap már kiteszi Soundcloudra letölthetőben, és csak a saját platformján kommunikál, ami szerintem nagyon izgalmas.
Idén megnyertétek a Nagyszínpadot, ami inkább tehetségmutató, mintsem tehetségkutató volt, de ehhez kapcsolódva mit gondoltok az itthon elhíresült számtalan tehetségkutató műsorról? Most is megy kettő a két kereskedelmi csatornán. Van még erre szükség a hazai zenei életben?
Kama: Imádjuk őket, indultunk egyéni énekes kategóriában az összesben (nevetnek). Igazából a producere nagyon szívesen lennék egy ilyen tehetségkutatónak, de zeneileg és az előadók szempontjából túl sok értelme nincs.
Máté: Gyakorlatilag kultúrarombolás, mert nagyon sokan nézik, és azt gondolják, hogy ez az érték, és közben csak halványan tartalmaz értékelhető dolgokat.
Kama: Ráadásul olyan köntösbe csomagolják, hogy az eredetiség annyira hiányzik belőle, hogy teljesen értelmetlenné válik, és az egész egy bohózat lesz. Egy Michael Jackson-számot senki nem fog úgy elénekelni, mint Michael Jackson.
Mióta lett menedzseretek? Mert egészen sokáig a saját magatok menedzserei voltatok.
Kama: Nyár vége óta van egy hölgy, aki zseni, de azért bizonyos dolgokat még mindig mi magunk csinálunk. A célunk egy megaszervezetet kialakítani, ahol minden tökéletesen működik. Ez nyilván nem egyszerű, mert nehéz megfelelő embereket találni, de szerencsére az új tag nagyon kompetens, ezért bevettük a Mary PopKids Entertainment Corporation elnökségébe (nevetnek).
Miért jobb ezt a „Do It Yourselves”-szemléletet követni, mint leszerződni egy kiadóhoz?
Kama: A szervezetek nem rosszak, mi szeretünk értelmes cégekkel, márkákkal dolgozni, de manapság már nincs túl sok értelme a lemezkiadóknak. Egy ekkora piacon, mint Magyarország, nem tudnak túl sok mindent biztosítani, annak ellenére, hogy a jogdíjakba is belenyúlnak. Nagyon kevés olyan kiadóval tárgyaltunk, akik újszerű, energikus szemlélettel közelíttetek vagy akiknél éreztük volna, hogy valami pluszt tudnak beletenni a zenekarba. Mi meg mindig úgy vagyunk vele, hogy mivel a saját kölykünk, ezért tudjuk, hogy mindent megteszünk érte, és nehéz átruházni a dolgokat, mert nehéz elhinni bárkinek is, hogy ő is ugyanolyan lelkesedéssel fog hozzányúlni az egészhez.
Itthon általában szükséges néhány év, hogy egy zenekar, előadó úgymond befusson, viszont nálatok egészen más a helyzet. Nagyon hamar megszerettek benneteket az emberek, és eljutottatok a teltházas koncertekig is. Mi lehet ennek az oka?
Kama: Volt egy gyors felfutás, megnyertünk ezt-azt, csináltunk jó számokat, amiket játszott a rádió, de azért rengeteg munka van mögötte. Mi nem érezzük olyan gyorsnak, mint amilyennek kívülről látszik.
Máté: Eredetinek kell lenni, ha tudsz valami újat mutatni az embereknek, akkor egy csomó embert elérhetsz.
Az interjú az Open Air Rádió stúdiójában készült 2014. november 8-án, a SOLD OUT műsor keretében.
Interjú: Fürdős Zsanett
