A kulisszák mögött: utazás Andy Warhol ezüst birodalmába
Andy Warhol a ’60-’70-es évek New York-i művész közösségének legikonikusabb alakja volt, olyannyira, hogy a személyét és munkásságát körülvevő mítosz a mai napig az érdeklődés középpontjában áll. Íme néhány részlet egy frissen megjelent fotóalbumból, amely a művész főhadiszállásaként szolgáló Silver Factory-ba kalauzol el.
A pop-art és Andy Warhol neve az évek folyamán egybeolvadt, és a 15 perc hírnév fogalmának megalkotója a hedonista performanszművész és az elvont zseni szintézisévé vált. A művészettörténet mellett a popkultúra számára is hivatkozási alappá vált, és a fókuszpont fokozatosan áttevődött Warhol unalomig ismert munkásságáról a legendáját nagyban meghatározó személyiségére, életvitelére, valamint az őt körülvevő holdudvar mindennapjaira.
Stúdiójában, ami egyfajta party zarándokhelyként és művészeti mekkaként funkcionált, az évek során a leghíresebb színészek, zenészek, művészek fordultak meg, és mindenki otthagyott magából egy kis darabot Warholnak.
A jól ismert arcok mellett azonban kevésbé ismert személyek is jelent voltak a korábban parókagyárként funkcionáló ingatlanban. Ilyen figura volt Billy Name is, aki szinte észrevehetetlen árnyékként dokumentálta az eseményeket, miután Warhol egy nap kezébe nyomta a saját Pentax SLR fényképezőgépét – mondván, ezentúl Name fog fotózni, mivel ő filmeket fog csinálni. Name pedig tartotta magát az instrukciókhoz és az összegyűlt fényképekből nemrégiben kiadta Billy Name: Silver Age című albumát.
Name azonban nem csak a Factory életét dokumentálta; tulajdonképpen ő alkotta meg az ezüst fóliával borított inkubátor teret.
Történt ugyanis, hogy Billy Name eredetileg a saját lakását borította be alufóliával és fújta le festékszóróval, beltéri installációvá átalakítva azt. Nem sokkal később Warhol is meglátogatta az apartmant egyik rendhagyó hajvágó party alkalmával – Name apja borbély volt korábban – és azonnal meginvitálta a házigazdát, hogy alakítsa át az ő otthonát is. Így született meg a Silver Factory.
Számomra az egész hely egy szobor volt. És minden alkalommal, amikor hozzáadtam egy darabot, olyan volt, mintha egy újabb drágakövet adtam volna hozzá a kollekcióhoz. Soha nem csináltam semmilyen kifejezetten artikulált dolgot. Mindig beleadtam a maximumot, de ugyanaz a művészeti dolog volt, ugyanaz a kézjegy, vagy az én címkém; az egész ezüst dolog.
Az ezüst háttér Name fotóit is nagyban befolyásolta – a csillogó, metál háttér földöntúlivá, éterivé tette a belőle kiemelkedő alakokat, és elmélyítette a fekete és fehér színek kontrasztját.
Nagyon érdekel a portréfotó; nem csak emberekről, hanem terekről, valamint emberekről a térben készültek is. Amikor fényképezek, általában egy bizonyos strukturális kompozíciót keresek, amiben az egész dolog él és mozog; és amikor megvan ez a tökéletes pillanat, akkor nyomom le a gombot.
