Csorba Lóci
„A cél mindig az Aréna, majd a Wembley és egy koncert a Marson” – Csorba Lóci-interjú
Szó szerint őrületes koncertszínházat álmodott meg a Lóci Játszik, amely pénteken mutatja be új produkcióját a MOMkultban. A zenekar eközben javában készül a harmadik nagylemezére, amelyről a Szív-Láb-Dob című, egyébként „nem lócis” szerzeményt már megismerhette a közönség. Az énekes-dalszerző frontember, Csorba Lóránt a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan filmzenéjével alapozta meg hírnevét, majd együttesével néhány éven belül a nagyszínpadok világában találta magát. Vele beszélgettünk a legújabb, Extravaganza című dobásukról és Novák Péter közreműködéséről, a következő lemez irányáról és Závodi Marci bevonásáról, és arról, vajon Csorba „nem-táncolsz-jobban-mint-én” Lóciként fogják-e jegyezni.
Pénteken debütál a vadonatúj koncertszínházatok, az Extravaganza. Ennek kapcsán az első dolog, ami kiszúrta a szemem, az a Facebook-borítóképetek, amelyen félig emberként, félig állatként jelentek meg. Minden tag esetleg a saját „lélekállatává” alakult át? Vagy hogy állt össze ez az állati koncepció? Elárulhatod, miben kapcsolódik a produkcióhoz?
Mindenképpen akartunk valami olyan váratlan vizuális tartalmat találni ennek a produkciónak, ami jól kifejezi a teljes agymenést, ami végül az Extravaganza lett. Mivel az előadás hívószava a „Mi ez a cirkusz?”, így sok képet, fotót néztünk régi cirkuszi előadásokról, és keresgéltünk, hogy mivel lehetne cirkuszosabbá tenni mindezt. Novák Péter ajánlotta a „freakshow” ötletét, ezzel a régen cirkuszban mutogatott torz alakokká (pl. szakállas nő) váltunk volna. Ezt továbbgondolva egy mitologikusabb formáját találtuk meg a saját furcsaságunknak: kentaurokká válunk, és így fogjuk fogadni a vendégeket december 21-én. De úgy is fogalmazhatnék, hogy azt kiáltottuk, „Expecto Patronum!”, és így sikerült a varázslat…
Mindjárt itt az Extravaganza premiere, amelybe „Tényleg Minden Őrültség” belefér, ahogy ez az esemény leírásában is elhangzik. Azon túl, hogy a Lóci Játszik-dalok nyilván szerves részét képezik az estnek, színházi elemekben, improvizációkban és nézői interaktivitásban sem lesz hiány. Mikor merült fel bennetek ennek a koncertszínháznak az ötlete, és hogyan állt össze ez a komplexebb koncepció?
Az elmúlt három évben nagyon sok és sokféle helyen megfordultunk, és azt vettük észre, hogy másképp működik a zenekar, ha ültetett közönséggel találkozunk. Jobban átjönnek a finom zenei poénok, több lesz a stand-upos elem, más formában fogalmazzuk meg a gondolatainkat. Ennek kapcsán fogalmazódott meg az elképzelés, hogy nagyon jó lenne valami különlegesebb karácsonyi ajándékot adni a rajongóknak.
De végül az Extravaganza még ennél is sokkal több lett, hiszen sokkal többet dolgoztunk rajta, mint akár a müpás koncertünkön, sőt, itt kiélhetem összes titkos vágyamat, és lehetek egyszerre zenész, műsorvezető, stand-upos és cirkuszi porondmester is.
Segítségetekre volt, illetve lesz a produkció lebonyolításában Novák Péter, mint rendező. Ő kiváltképp jártas az improvizáció világában, hiszen például játékmesterként felügyelte a Beugró társulatát is. Hogyan került a képbe? Mióta ismeritek egymást?
Először a menedzsmentünk, Konczlik Lilla és Piskor Zoltán „Pite” gondolta komolyan úgy, hogy ezt a színpadi ötletet meg is lehetne valósítani rendes, színházi produkcióként, és ők rögtön Novák Péterre gondoltak, mint rendezőre, színházi emberre, kreatív géniuszra. Én alig egy éve találkoztam vele először személyesen, de lenyűgöző, amit művel – szerintem mindenkinek kellene vele csinálni valami közöset!
A budapesti Extravaganza után terveztek további alkalmakat, vidéki előadásokat is? Vagy ez egy egyszeri, megismételhetetlen produkció?
Hát kérlek, a maga nemében biztos megismételhetetlen lesz, de most a főpróbahéten azért látjuk, hogy sok mindent kell kihagynunk az ötleteinkből annak érdekében, hogy egyáltalán követhető és színpadképes legyen… Így azt tudom mondani, hogy ez most a lehető legtökéletesebb formája lesz az Extravaganzának – ahogy mi gondoljuk. És majd a nézői reakciókból kiderül, hogy mennyire engedhetjük szabadjára a fantáziánkat legközelebb. Ha lesz legközelebb, és nem összeráncolt szemöldökökkel távozik mindenki, vagy tiltják be az egész darabot úgy, ahogy van.
Eközben már javában dolgoztok a harmadik nagylemezen is. Annak előfutára, a Szív-Láb-Dob már elérhető egy ideje, amelyről azt nyilatkoztad, hogy kimondottan „nem lócis” dal. Neked milyen egy „lócis” szám, és miben mutat mást ez a legutóbbi szerzemény a saját jellemzésed szerint?
A Szív-Láb-Dob egy olyan dal, amellyel régóta kacérkodtam. Nagyon szerettem volna írni egy tőlem egyszerűségében távol álló, de a Margaret Island-es és a Bagossy Brothers Company-s turnék alatt megkedvelt típusú számot. Szerintem szépen sikerült, de a félelmem valamelyest beigazolódott: van, hogy azt érzem, kilóg a repertoárból.
Ugyanitt említetted, hogy sokan a harmadik albumot tartják vízválasztónak. Az alapján, ahol most tartotok a lemez írásánál, szerinted így lesz nálatok is? Van bármilyen nyomás rajtatok amiatt, hogy most már egy masszív rajongótábornak „kell” bizonyítani?
Már az első lemeznél is volt aki a régi, „lemeztelen” Lócit sírta vissza, mert az volt az igazi…
Én úgy gondolom, hogy menni kell abba az irányba, amit kitaláltál, és bízni benne, hogy jönnek veled a hallgatók.
A nyáron egy kicsit elvesztettem a kreatív kontrollt a dolgaim felett, mert nem volt időm megállni három napra, és venni egy nagyobb levegőt. Nem tudtam beleállni egyik döntésbe sem, de muszáj volt haladni, így hagytam magam sodorni. Szerencsére november elején sikerült kiszakadni a körforgásból, és újra hinni a saját igazamban és az új ötleteimben.
Fotó: Nagy Márton
Závodi Marcit is felkértétek az új lemezhez – ő majd elektronikusabb irányba visz titeket? Vagy hogyan képzeljük el a kollaborációtokat? Miért pont rá esett a választásotok?
Az úttörés, útkeresés legizgalmasabb állomása, amikor keresel magad mellé olyan alkotótársakat, akikkel újat mutattok egymásnak. Már gyakorlatilag a legelső dalomban elsírtam, hogy nincs a Lennonomhoz McCartney-m, de rá kellett jönnöm, hogy ezt nem egy személyben fogom megtalálni, hanem sok embert fog utamba sodorni a sors, és mindegyiktől tudok majd valamit tanulni, vagy minimum egy jót játszani. Így találkoztunk Marcival is, akit bár ismertem korábbról, őszintén meglepett, mennyire nyitott volt a mi dalainkra, és nem tévedt közhelyekbe a közös munka.
Egyik legismertebb dalotokká nőtte ki magát a Nem táncolsz jobban, mint én sőt, talán az egyik leggyakrabban előforduló, rátok utaló kifejezés lett, és még variánsa is van a 2017-es STRAND Fesztivál himnuszaként a Nem strandolsz jobban képében. Érzed-e azt, hogy ez a dal valóban ennyire meghatározza a zenekart, és sokan erről azonosítják be? A harmadik lemezzel ezt (is) el akarjátok majd engedni az újabb irányokkal?
Azt a jövő dönti el, hogy Csorba „nem-táncolsz-jobban-mint-én” Lóciként fog jegyezni a magyar könnyűzene-történelem (ha jegyezni fog), vagy más módon is le tudom majd tenni a névjegyemet.
(Vagy kézjegyemet? Ezt soha nem tudtam, hogy kell mondani.) Én csak azt remélem, hogy egy 30 év múlva működő retrórádió büszkén tűzi majd műsorára az összes Lóci Játszik-számot.
2014-ben az NKA Hangfoglaló Programjának első indulói előadói között szerepeltetek, mára pedig már mentorként segíted a feltörekvő művészeket. Annak idején mit adott nektek ez a lehetőség?
A 2014-es indulás nagyon izgalmas időszak volt, és az NKA folyamatos munkájának köszönhetően sokban változott is az elmúlt öt évben a magyar könnyűzenei piac. Nekünk a kezdőlökést jelentette, és lerövidítette az együttes kezdeti kecmergését legalább másfél évvel.
Az, hogy 32 éves korodra már mentorként tekintenek rád, mit jelent számodra? Mi a hitvallásod az induló előadók segítségénél?
Mentorálni ebben a programban nem azt jelenti, hogy egy szemüveges Yodaként kell a bölcsességeket szórnod az ifjabbakra, hanem, hogy segítsd őket meghozni a saját döntéseiket jelenlegi helyzetükben. Felhatalmazva csupán azért érzem magam, mert én is ugyanebben a cipőben jártam nem is olyan rég, és látom, hogy ez a tapasztalat nagyon jól tud jönni a mostani zenekaroknak.
Az elmúlt néhány év elég eseménydús lett számotokra, hiszen többek között megnyertétek a 2017-es Nagy-Szín-Pad tehetségmutatót, az önálló koncertjeitek mellett turnéztatok például a Margaret Islanddel és a Bagossy Brothers Company-vel, nyakunkon a harmadik lemezetek, és persze a már többször emlegetett Extravaganza koncertszínház is egy fontos mérföldkő. Sokat és sokfelé elértetek, de ha a zenekari bakancslistádra néznénk, milyen kipipálatlan tételek vannak, amelyeket egyszer feltétlen szeretnél beteljesíteni?
A cél mindig az Aréna, majd a Wembley és egy koncert a Marson. Amíg ezeket nem pipálom ki, ígérem, nem fogom letenni a hangszert!
A Lóci Játszik Extravaganza című koncertszínháza tehát most pénteken, december 21-én debütál a MOMkultban, Facebook-esemény itt!
