Letisztult, mint egy haiku; szép, mint egy gésa; erős, mint egy szamurájkard. Ezek az első gondoltok, amik eszünkbe jutnak, ha a Kezemura kerámiaalkotásaira pillantunk. A bögrék, tálak, teáskannák között vannak visszafogottabb, szinte már csupasz darabok, és vannak a védjeggyé vált, színes, geometrikus mintázattal megtört, mégis harmonikus példányok.
A kínálat végtelen, az Ikea-bögrék dömpingjében mindegyik alkotás vizuális fellélegzést jelent a szemnek. Honnan ered az ihlet az alkotásra, és milyen helye lehet a fogyasztói viselkedéskultúra diktatúrájában a maradandó tárgyaknak? Erről beszélgettünk Somoskői Gáborral, aki a jól csengő Kezemura márka mögött áll.
Hogyan kerültél kapcsolatba a kerámiákkal és a fazekassággal?
Ez egészen visszanyúlik a gyerekkoromba. Mindig is szerettem gyurmázni, és plasztikákat is készítettünk általánosban az akkori napközis tanárunkkal. Később rájöttem, hogy a rajzoláshoz nincs meg az a fajta térlátásom, ami ahhoz kell, hogy arányosan tudjak ábrázolni egy embert, tárgyat, állatot vagy bármit, amit látok. Ilyenkor mindig addig javítgattam, radírozgattam, amíg ki nem szakadt a papír. Az agyaggal könnyen ment, körbeforgathattam, és itt mindig is megvolt a 3D-élmény. Azután gimnázium alatt lehetőségem volt egy évet külföldön tanulni, ahol a suliban kötelező volt felvenni egy művészeti tantárgyat. Sokáig vacilláltam a fotózás és a kerámia között, de végül a kerámia mellett döntöttem. A kapcsolat kezdete erre az időre tehető, amit kb. 10 év kihagyás követett, mire újra visszataláltam a korong mögé.
Mikor döntötted el, hogy belevágsz egy saját vállalkozásba?
A legnagyobb ösztönzőerő az volt, amikor észrevettem magamon, hogy az időm nagy részét a korong mellett töltöm. Kellett persze a barátok és a család támogatása is, meg a sok pozitív visszajelzés, hogy amit csinálok, az másoknak is tetszik.
Honnan jön a Kezemura név? Van valami jelentése?
Hangzásvilágát tekintve tagadhatatlanul van benne valami japános, habár tudomásom szerint nincs semmilyen értelme, mégis jól cseng.
Kezdetben elég sok nehézséget okozott például az agyag középre igazítása a korongon – ez minden szabályos hengertest alapja –, valamint hogy egy edény fala ne legyen se túl vastag, se túl vékony. Fejben könnyedén összeállnak a dolgok, de a kivitelezés ebben az esetben a kézé, és azoké a finom mozdulatoké, melyek egyfajta figyelmes szándékosságot követelnek. Ez a tudatosság kiterjeszthető az élet minden területére, a gondolatok, a beszéd és a cselekvés szintjére.
Honnan inspirálódsz? Nagyon erős a japán beütés a munkáidban – van ennek valami története?
Inspirálódni szerintem olyasmi lehet, mint álmodni – mindenkivel mindennap történik, csak valaki jobban, valaki pedig kevésbé emlékszik rá. Sok mindenből szoktam ihletet meríteni, vannak teljesen elvont érzetek, állapotok, amiket valamilyen formában újrateremtek, materializálok, és vannak sokkal megfoghatóbb hatások, vizuális élmények, leginkább a természetből, a színek, a formák vagy a textúrák, ezeket inkább újraértelmezem. Igen, a japán beütés. Nagyon régóta tetszik az a letisztultság, ami a japán kerámiákból sugárzik, és én is arra törekszem, hogy ennek a gondolatnak megfelelően alkossak. Japánban még nem voltam sajnos, de tudom, hamarosan eljutok oda.
Egy ismerősöm nemrég azt mondta, amikor poharat veszek, ne felejtsem el, hogy ezek a dolgok arra valók, hogy eltörjenek. Szerinted a mai fogyasztói társadalomban a maradandó, igényes dolgoknak – például a kézműves tárgyaknak – mennyire van helye?
Ezt úgyis mindenki maga dönti el, hogy mit fogyaszt a mai társadalomban. Én szeretem magam olyan dolgokkal körülvenni, aminek van valami személyes töltete, története a számomra, és nem csak leemeltem a polcról. Az olyan tárgyaknak is megvan a helyük egy háztartásban, de vannak azok a tárgyak, amivel nap mint nap interakcióba kerül az ember. Nekem ilyenek például a képek a falon, bútorok, ruhák, bögrék, ezeket gondosan megválogatom.
Főleg külföldiek vagy magyarok vásárolják a termékeiket?
Is-is, de nagyobb részben talán külföldiek.
Te készítetted a Ramenka táljait is. Vannak még hasonló együttműködéseid?
A városban a Kuglóf Bisztró kerámialámpái származnak tőlem, és újabb együttműködések jelenleg is folyamatban vannak, de még egyik sem publikus.
Hogy látod, itthon milyen lehetőségei vannak a kisebb, kreatív vállalkozásoknak?
Én még nagyon az elején járok, de amennyire van rálátásom a dologra, két út létezik. Az egyik, megmaradni kicsinek, és az itthoni piacra fókuszálni, a másik út pedig a fokozatos növekedés, majd egyre inkább külföldre orientálódni.
„Mellékállásban” mivel szoktál foglalkozni? Vannak egyéb projektjeid is?
Szoktam fényképezni, a mai napig én magam hívnom elő és nagyítom a képeimet. Évente párszor az Ykrának egy jó kis kirándulás keretében hátizsákokat fotózom. Itt lehet megnézni pár képet. Emellett három társammal együtt Faun project név alatt viszünk egy longboard manufaktúrát, amiről mostanában kevesebbet lehet hallani, mert mindenkinek sok más „projektje” van, de elárulhatom, a háttérben zajlanak a munkálatok.
Nemrég kezdtél el a csempékkel kísérletezni. Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Két éve egy marokkói utazás során nagy hatással voltak rám a színes, fonódó, geometrikus csempék. Nagyon jó kis atmoszférát teremtenek egy térben, ahol jól és arányosan vannak használva. Akkor és ott valami bekattant. Még kísérleti stádiumban van a dolog, egyelőre elég körülményes technikával állítom elő őket, de azon vagyok, hogy kifejlesszek néhány mintát, amit többféle színben el tudok készíteni. Nagy tételben valószínűleg nem, de kisebb megrendeléseknek eleget szeretnék majd tenni, szerintem jól mutatna egy konyha vagy fürdőszoba díszítőelemeiként.
Szolgáltatásaink igénybevételével beleegyezel a cookie-k használatába. Adatkezelési tájékoztató
A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.