Tánc, legendák és művészet: ez volt az Area klub (1983-1987)
Tévedés azt gondolni, hogy a hetvenes évek legendás manhattani klubján, a Studio 54-en kívül nem volt New York-ban olyan kultikus szórakozóhely, amit máig Amerika legmenőbb helyeként emlegetnek fel. Igaz, a majdnem egy évtizeddel később nyílt Area éjszakai klub nem a giccses pompára szomjas gazdagokat akarta bevonzani szürreális programjaival, mindinkább dekadens éjszakai bohóckodások és kortárs művészeti installációk csalogatták hozzájuk a törzsvendégeket – köztük a művészetekre fogékony hírességeket is.
„Ez sokkal fontosabb, minthogy gazdag emberek tegyék le voksukat mellettünk” – mondta Eric Goode, a legendás Area klub négy alapítójának egyike, aki 1983 és 1987 között üzemeltette azt a klubot, ami máig az underground és a kortárs művészetekre fogékony lelkek felemlegetett mekkája volt. Eric Goode és fivére, Christopher Goode, Shawn Hausmannal és Darius Azarival álmodta meg a klub enteriőrjét és koncepcióját (amelyhez később művészeti vezetőként csatlakozott a testvérpár húga, Jennifer Goode) – és amivel olyan témák köré építették népszerű délutántól induló estjeik helyszíneit, mint a „vallás”, a „Föld elemei”, a „szülés”, a „szex”, a „jövő”, a „divat”, a „művészet”, vagy a „külváros”.
(balról) Eric Goode, Tony Shafrazi, Apollonia Kotero és Jimmy Franzo a New York-i Area klubban (1984)
Rendezvényeik sikerét a – ’80-as években akkor semmihez sem hasonlítható – dekoráció adta, amik az évtized legelőremutatóbb és legkreatívabb képzőművészeti alkotásaiként jelentek meg a klub falai között.
A halloween-partijaik messze eltértek egy szokványos boszorkányos, vagy töklámpásokkal telepakolt ramazurinál, de talán az mindent elmond az Area szenzációjáról, hogy az „étel” motívum például egy levessel töltött medenceként jelent meg a tánctér egyik sarkában, ahol plasztik betűtészták, borsó és répadarabok között úszkálhattak a konvencionális bulikra ráunt táncoslábúak.
A leveses medence mellett helyet kapott egy teljes görkorcsolya és gördeszka rámpa is, de a „vallás” motívumot megidéző 10 méteres égő kereszt és a mellette fülkében gyóntató pap látványa sem számít(ott) mindennapinak.
Bármerre néztél és táncoltál, mindenütt egy meghökkentő és egy csodálatos időzésre késztető műalkotásba botlottál, ami lehetett egy kisebb úszómedence valódi úszókkal, egy ételkölteményekkel és emberekkel(!) megpakolt ünnepi asztal, preparált taxidermiák, élő állatok, futurista űrhajók, vagy életre kelt tengeri sellők.
Nem volt meglepő, hogy a hathetente működő klub előtt a New York-i Hudson Streetet elözönlötték a kíváncsiskodó partituristák és hírességek, akik mindannyian harapni akartak az Area vizuális tortájából. Persze a hírességeknek könnyebb dolga volt: a legendás helyen szinte mindenütt művészek (színészek, előadóművészek, énekesek és fotóművészek) szórakoztak, így például törzshelye volt Andy Warholnak (aki a klubban létre hozott egy önálló installációt „Láthatalan szobrászat” címmel – egy szó szerint légüres teremben-, de saját polaroid stúdiót is berendezett itt, hogy a közönség csodálatos embereit fotózhassa), Jean-Michel Basquiatnak (aki a klub rezidens DJ-je), Francesco Clemente festőművésznek, Barbara Kruger konceptuális kollázsművésznek, Kenny Scharf streetart-művésznek, Calvin Klein és Vivienne Westwood divattervezőknek.
A szórakoztatóipar sztárjai körében is hamar a legfelkapottabb találkozóhely lett a klub: előszeretettel bulizott itt Grace Jones (aki a mendemondák szerint sosem volt hajlandó kabátját a ruhatárban leadni, hanem mindig mögötte kullogott egy „kabáthordozó” személyzet), Billy Idol, Madonna, Sting és Cher is. Előkelőségek közül Elizabeth Saltzman, JFK Jr. és Bianca Jagger, celebritások közül pedig Teri Toye, John Sex, Michael Musto és Billy Erb járta az Area lenyűgöző termeit. A legenda szerint egyszer Federico Fellini is vendég volt egy szürreális éjszakán, akit annyira elkápráztatott a diszkó klub, hogy másnap egy köszönőlevelet is írt a tulajdonosoknak.
A kiállításokkal egybekötött partikra egyébként minden alkalommal meghívót is küldtek a szervezők, amik a klub arculatához híven meghökkentő , kreatív képzőművészeti alkotások voltak.
Így került a nyitórendezvény kapcsán meghívóként kipostázva egy kék pirula, amely vízben feloldva írta le és fogalmazta meg az esemény részleteit.
De kaptak a meghívottak dobozba csomagolt tyúktojást is, aminek feltörését követően értesülhettek a következő hatodik heti éjszakáról.
Andy Warhol szinte az összes est résztvevője volt, egyik alkalommal a legendás Studio 54 klub tulajdonosát, Steve Rubellt is magával vitte, amire így emlékezett naplójában:
„Steve Rubell egész éjjel körbe-körbe mászkált, miközben azt hajtogatta, hogy ‘csodás, csodás’, őrülten féltékenyek lehetnek, akik nem jártak még a klubban.”
Az Area 1987-ben zárt be (miután huszonötször átépítették), a klub záróbulijának témája pedig a „gyermekkor” lett, ami méltó befejezéssel zárta New York történetének legkreatívabb embereit összegyűjtő szórakozóhely működését.
A legendás hely történetéről Eric és Jennifer Goode egy könyvet is megjelentetett Area 1983-1987 címmel, amiben valós történetekkel és eredeti fotókkal (Ben Buchanan, Wolfgang Wesener, Richard Pandiscio, Patrick McMullan, Tina Paul, Claudio Elisabetsky, Valerie Shaff, és Peter Serling) illusztrálják a leghíresebb művészeti diszkó klub pillanatait.
