Szürreális utópia a szorongás világában Tishk Barzanji képein keresztül
Az alábbiakban a Londonban élő Tishk Barzanji illusztrátor világát fogjuk bemutatni. A kurd Barzanji és családja Irakból menekült a brit fővárosba 1997-ben, ahol hamar megtanulta, hogy különbözik a többiektől. 2013-ban egy betegség miatt ágyhoz volt kötve: ekkor kezdte el felfedezni művészi énjét, és kezdte el vizsgálni azt, hogy mi van körülötte.
Tishk Barzanji gyerekkori emlékeiből és az őt körülvevő környezetből táplálkozva menekült a saját nagyvárosi utópiájába. Művészetében masszív betontömbök között felbukkanó természet jelenik meg, magány, nosztalgia, mindez nyakon öntve egy nagy adag szürrealizmussal, így összemosva a valóságot a fantáziával.
„Úgy éreztem, hogy okkal születtem oda, amikor annyi szenvedés volt ott. Megvizsgáltam az élet különböző aspektusait, hogy megérthessem. Habár nagy művészeti kultúra van Kurdisztánban, sok munka ugyanazokat a témákat érinti. Valami autentikusat akartam alkotni, ami mindenkinek a küzdelmét érinti. Azok a momentumok, amelyeket Kurdisztánban éltem meg, megmutatták, hogy nincsenek korlátok az életben, és ez valami olyasmi, amit a munkámhoz alkalmazok” – nyilatkozta Barzanji.
„Műveimet az életem egy olyan pillanatára vagy periódusára alapozom, legyen az jó vagy rossz, amikor elveszettnek éreztem magam. Néhány évvel ezelőtt a szorongásom nagyon rossz volt, nem tudtam elhagyni a házamat, és nem voltam képes kapcsolatba lépni emberekkel. Azt láttam, ahogy az élet a szemeim előtt megy el. Nagyon sok művem ehhez kapcsolódik. Meg akartam mutatni az elszigetelődés és szorongás emberi oldalát.”
„Mindig is volt ez az alternatív vízióm az életről. Mi a valóság? És vannak korlátok? Olyan utat választottam, amely teszteli ezeket a határokat. A munkám ebből fejlődött ki, a stílusom pedig organikusan nőtt. Igazán próbálom visszaadni azt, amit elképzelek a fejemben” – teszi hozzá az illusztrátor.
„Nem hiszem, hogy elkészíthettem volna ezeket az élettapasztalataim nélkül; néha érzem és látom a művet, mielőtt elkészítem. Azért, mert éreztem már egy másik életben.”
Barzanji így mesélt a terekkel való viszonyáról: „Éveket töltöttem el azzal, hogy azt elemzem, ahogy az emberek tereket használnak, és ezek hogyan hatnak egymásra. Az, ahogy élünk ezeken a helyeken, néha abszolútnak érződik, és elfelejtjük, hogy mindent az ember teremtett. Szóval nagyom meg akartam érteni a kapcsolatot az emberek és ezek a helyek között, és azt, hogy hogyan vezérlik az életünket anélkül, hogy azt észrevennénk. Ahogyan viselkedünk a saját terünkben, összehasonlítva a nyilvános térrel. A mozgás együtt jár ezekkel az elemekkel, ezért természetes, hogy erre is fókuszálunk.”
Még több alkotás Tishk Barzanji Instagram-oldalán!
(Forrás: Hunger, Gestalten, It’s Nice That)
