Populáranimáldiszkó
Vannak olyan zenekarok, akik elindulnak valahonnan és el is jutnak valahová, de nem ám akárhogy. Úgy, hogy a kezdeti stílust gyakorlatilag teljesen levetkőzve kukacból pillangók lesznek. Az Anima sound system minden bizonnyal egy ilyen zenekar.
Amiből elindultak 2010-re semmi sem maradt. Legalábbis ami a népzenei/világzenei vonalat illeti. A Tedd a napfényt be a számba egy teljesen elektronikus lemez, amely kétségkívül igen populárisra sikeredett. Persze, nem fogjuk ezeket a dalokat kereskedelmi rádióban hallani, de hál’istennek nem is ez a cél. Animáék célja sokkal inkább egy táncos, élvezhető lemez elkészítése volt. Jó szokásukhoz híven azért itt is keverednek a műfajok. Van benne sok-sok diszkó, egy kis glamrock, funk… és még egy kis diszkó. Világzene már annyi se, mint Győri kekszben a zeller. De ez nem biztos, hogy másoknak hiányzik. Tényleg sokat változott az Anima.
A zenekar folyamatos tagcseréit már megszokhattuk, állandó tagnak csupán talán Prieger Zsolt mondhatja magát, de ki tudja ezt követni? A különleges a mostani felállásban, hogy az énekesi pozíciót, az alapító-zeneszerző-mindenes lánya, Fanni foglalta el. Az albumon már minden dalt ő énekel. A lánykának igen jó hangja van, erre nem lehet panasz, viszont feltűnően hasonlít Németh Juciéra, így mondhatjuk, hogy bizonyos szempontokból azért visszakanyarodtak a gyökerek felé.
A trackek természetesen Németh Gergely és Prieger nevéhez fűződnek, akárcsak a dalszövegek. A hagyományoknak megfelelően vegyesen találunk angol és magyar számú szövegeket. Itt megjegyezném halkan, hogy láthatóan az énekes lányra írták a szövegeket. A magyar számokban fő motívum a srácok, kis részegség, és a rossz csajozós duma. A fő probléma nem is a dalokban van, hanem a lemez egészében. Ugyanis hiába változtak sokat önmagukhoz képest, az új stílus meglehetősen egysíkú és nem mondható túl színesnek. Sokadik meghallgatásra is komoly problémákat okoz, hogy megkülönböztessem egymástól a dalokat. A fő slágernek minden bizonnyal a Tedd a napfényt be a számba címadó dalt szánták, ami tényleg kellőképpen ütős, kedves, bárgyú és diszkós. Az első kimásolt dal azonban a Switch me on lett, amihez már klip is készült. Ahogy szépen lassan haladunk előre a lemezen az első, a többitől megkülönböztethető dal, a Mr. Newton. Jó kis gitáros intro indítja a három percnyi glamrockot. Persze, nem nélkülözzük a diszkós alapot és betéteket sem. Az egység megmarad. Továbbmenve már nem is igen változik a kép. Marad a gyors ritmus és elektron hangzás. Több helyen olvashattuk már, hogy az Anima régóta tartozott egy táncos, pörgős lemezzel. Ezt most kétség kívül meg is adták nekünk, de azért van ebben a lemezben valami komolyabb sötétebb réteg is. Még akkor is, ha nem sikerült ez olyan erőteljesen megjeleníteni. És van abban valami ironikus is, hogy egy pimaszul fiatal csaj énekelget nekünk a közhelyekről és kisfiúkról.
Ahogyan azt a régebbi Anima albumok esetében is megszokhattuk, ezekből a dalokból is készülnek majd remixek, ha igazak a hírek, akkor itthoni és külföldi előadók szerkesztésében is. (Tits & Clits, NVC crew, s így tovább.) Aki meg akarja hallgatni a dalokat élőben is, kiegészítve egy-két régi nagy slágerrel, akkor annak mindenképp ott a helye a lemezbemutató turnén. Itt érdemes tájékozódni a dátumokról.
Szerző: Máhr Dani
