Phenom’enális elszámolás: 5 új zene, amivel még tartozol ennek a hétnek
Mielőtt szokás szerint ismertetnénk a hét legjobb új felvételeit és klipjeit, tekintsük át az elmúlt napok fontosabb történéseit! Miközben a világ legnépszerűbb Instagram-posztja egy szimpla tojás lett, új koncertvideóval jelentkezett a Fran Palermo, nálunk debütált friss klipjével Muck Éva, de a Mayberian Sanskülotts és Babé Sila is tartogatott újdonságokat. Ha vágytok még a frissességre, itt van öt új zene, amelyekkel még tartoztok ennek a hétnek!
The Killers – Land of the Free
Legutóbb 2017-ben jelentkezett albummal (Wonderful Wonderful) a The Killers, most pedig egy már attól független, különálló kislemezzel, a Land of the Free-vel jött ki. Brandon Flowersék egy lassan építkező, majd egyre több hangszer bevonó és még egy gospel kórussal is kiegészülő Donald Trump-ellenes himnuszt adtak ki, amelyet a mostani amerikai elnök intézkedései és az elmúlt időszak eseményei ihlettek. Mindehhez Spike Lee (Csuklyások: BlacKkKlansman, Malcolm X) rendezett videoklipet, aki 2018 végén az amerikai-mexikói határnál forgatott hetekig, megörökítve az ottani drámai helyzetet a mexikói bevándorlók szemszögéből.
James Blake – Mile High (feat. Travis Scott & Metro Boomin)
Megérkezett James Blake várva várt negyedik stúdióalbuma, az Assume Form, amely a 2016-os, általunk is kedvelt The Colour in Anythinget követi. A Mercury Prize– és Ivor Novello-díjas brit énekes-dalszerző-producer az elmúlt években menő kollaborációkkal hallatott magáról, majd tavaly januárban adott ki egy új szerzeményt a saját rádióműsorában (mindezekről ebben a cikkben írtunk), végül pedig elérkeztünk január 18-ához, amikor frissen megjelenő új lemezével és annak éltetésével volt tele a zenei sajtó. Az Assume Form olyan közreműködőket sorakoztat fel, mint André 3000, Rosalía, Moses Sumney, Travis Scott és Metro Boomin. Mi most az utóbbi két előadóval közös Mile High-ot emeljük ki Blake friss albumáról, amelyet teljes egészében ezen a Spotify-linken lehet meghallgatni.
Dean Lewis – 7 Minutes
Már a debütáló EP-jével hatalmas rajongótábora lett hazájában Dean Lewis-nak (a Same Kind of Different mellett pedig mi sem mentünk el szó nélkül), és ez köszönhető annak is, hogy még előtte a Waves című, azóta már számos amerikai sorozatból is visszahallott slágerével berobbant a zenei köztudatba. Aztán tavaly kihozta a Be Alright című kislemezét, amellyel világszerte olyan népszerűségre tett szert (a dalszöveges videót 22, a klipet 31 millióan látták), hogy telt házas ausztrál és európai, valamint amerikai turnék között kapkodta a fejét (és nálunk is bekerült két nyári szerkesztői listába itt és itt). Az ausztrál énekes-dalszerző jócskán kivárt a folytatással, kellőképp kiélvezve előző slágere sikerét, de most itt a 7 Minutes, amely egy Londonban megélt kapcsolat személyes élményeit taglalja. Az eddigiek nyomán minden bizonnyal magasra tette az elvárásokat, de új kislemeze is pont olyan slágeres és hallójáratokba tapadós, mint korábbi szerzeményei.
Toro y Moi – Ordinary Pleasure
Chaz Bear, azaz Toro y Moi tavaly októberben erősítette meg (a Freelance című dal videoklipjével egyetemben), hogy idén januárban érkezik hatodik albuma. Az Outer Space pedig meg is jelent pénteken, olyan közreműködők felsorakoztatásával, mint Abra, a Wet és Instupendo. Az amerikai énekes-dalszerző-producer azt nyilatkozta új lemezéről, hogy „ez egy válasz arra, milyen eldobhatóvá vált a kultúra, és hogy ez miként befolyásolja a kreativitást”. Toro y Moi friss megjelenéséről a simán táncolható Ordinary Pleasure-t emeltük ki ebbe az elszámolásba, a teljes hanganyag pedig ezen a Spotify-linken hallgatható meg.
The Twilight Sad – Girl Chewing Gum
Legutóbb 2014-ben jelentkezett albummal a The Twilight Sad, a glasgow-i poszt-punk/indie-rock banda pedig azóta várakoztatta a rajongóit – egészen tavalyig, amikor megérkezett a bejelentés az ötödik lemezről. Az It Won/t Be Like This All The Time a héten meg is érkezett (amelyet korábban az I/m Not Here [missing face], a Videograms és a VTr című dalok vezettek fel), amelyről a frontember, James Alexander Graham így nyilatkozott az albumot bejelentő sajtóközleményben: „Van egy közvetlen nyitottság és őszinteség most, de mindeközben szerettem volna megtartani némi rejtélyességet is. Nem szeretünk az emberek arcába dobálni dolgokat, és lebetűzni számukra ezeket„. Talán az egyik legnyersebb és legdinamikusabb albuma a skót zenekarnak, amelyről most a Girl Chewing Gum lüktető taktusait ajánlanánk hangolódásképp, az It Won/t Be Like This All The Time pedig itt egyben is felfedezhető.
