PHENOM’ TOP 2018: A modern klasszikusok

Radical Face
Missing Film

Van a Welcome Home című szám Radical Face-től, amely elég népszerű reklámzenévé vált (többek között a Nikon kampányából is ismerős lehet), és csak Spotify-on több mint 100 millió lejátszásnál jár. Az elsősorban indie-folk alapú zenében utazó amerikai zeneszerző (eredeti nevén Ben Cooper) tavaly novemberben viszont kihozott egy olyan lemezt, amely két év filmes és tévés zenei munkáinak kiadatlan gyűjteményeként maradt a fiókjában. A Missing Film így viszonylag kakukktojás a listában, hiszen szerzője nem a modern klasszikus körökben aktív, ugyanakkor az egész album hangvétele, hangszeres sokszínűsége, gyakran megindító hangképei miatt mégsem lehet szó nélkül elmenni mellette. Billentyűs, fúvós, vonós, ütős instrumentumok folyamatosan váltakozó szerepkörben varázsolják egybe a nem véletlenül filmzenés beütésű dallamíveket, amelyek ugyan kohézió nélkül, de annál váratlanabbul rántják be újra és újra a hallgatót a különálló történetekbe. A Missing Film hátterének ismerete nélkül lendületből fel lehetett volna pakolni ezt az albumot bármilyen egyéb modern klasszikus listára is, mert Cooper különösebb koncepció nélkül tette le a tavalyi év egyik legkellemesebb megjelenését. Ráadásul ingyen letölthető és hallgatható a lemeze azzal a felhívással kiegészülve, hogy bármilyen filmkészítő vagy videós tartalomgyártó – nem kereskedelmi célokra – felhasználhatja ezeket a dalokat.

Kulcsdal: Ashes