PHENOM Mibenlét: Nóvé x Csoóri – Rumnapló

Nóvé Soma és ifjabb Csoóri Sándor évek óta mozognak magabiztosan a hazai zenei élet két külön szegmensében: Soma rockzenekarok és egyéb alternatív projektek frontembereként, Csoóri pedig a népzenei és világzenei színtér meghatározó alakjaként. A Rumnapló néven kiadott közös projektjük nem egy gyors együttállás mellékterméke, hanem sokkal inkább egy hosszabb, közös zenei út eredménye. Az első nagylemez ennek a másfél évnek a lenyomata: olyan anyag, ahol a népzene nem díszletként van jelen, hanem kiindulópont egy közösen belakott zenei térben.

A rum mint rituálé, és az album mint naplófejezet

Nóvé Soma: A mostani anyag tulajdonképpen az eddigi másfél év közös időszakának összefoglalása. Azért döntöttünk úgy, hogy lemez formájában is rögzítjük, mert így lehetett a legjobban lezárni és keretbe foglalni ezt az időszakot. A Rumnapló cím is ebből nőtt ki: amióta együtt járunk fellépésekre, van egy rituálénk – minden állomáson kipróbálunk egy új rumot. A napló motívum pedig a közös krónikánkra utal – a zenéléssel párhuzamosan ezek a kísérletek, élmények és helyzetek szinte bejegyzésekké lettek egy folytonos, közös történetben. Ez a lemez ennek a történetnek az első fejezete, az első összegzés arról, mit jelentett számunkra az elmúlt időszak.

Ifj. Csoóri Sándor: Alapvetően azért készítünk lemezt, hogy le tudjuk tenni ezt az anyagot, és tovább tudjunk lépni. A lemez és a koncert teljesen más világ, de nálunk van egy lényeges átfedés. Rájöttünk, hogy nem működik az, amikor egy steril stúdióban képzeljük el, hogy majd valamit „ráéneklünk”. A koncertek bizonyították, hogy akkor dolgozunk igazán jól, ha helyzetbe vagyunk állítva. Ezért egy félig koncert-, félig stúdió jellegű felvételi módszert választottunk: élő, mégis stúdió felvétel. Később néhány részt megerősítettünk (szólamokat, kórusokat). Ez ilyenkor természetes: visszahallgatva mutatják meg magukat azok a pontok, amiket ki kell bontani. A lényeg viszont az volt, hogy ezzel a módszerrel tényleg tovább tudunk lépni a dalokon. Most az a cél, hogy minél többet játsszuk őket, fejlődjünk, és közben megszülessenek az új számok, új világok. Mindegyik dalnak megvan a maga hangulata, de összességében nagyon különbözőek: a lassú, andalgó daraboktól az elvontabb, kortárs jazz-rock motívumokig terjed a skála. Így lehet talán legegyszerűbben leírni azt az ívet, amit most bejárunk.

A népzene, mint anyanyelv

Ifj. Csoóri Sándor: Nem tudok úgy énekelni, hogy ne azonosulnék a szöveggel – nem vagyok igazi énekes- aki bármit elő tud adni érzelmi távolságból. Hangszeren bármit eljátszom, akkor is, ha épp nem tetszik, de a szövegnél ez nem működik. Ha nem tudok vele azonosulni, akkor egyszerűen nem mondom ki. Ezekkel a mostani szövegekkel tudok azonosulni. Olyan élethelyzetekről szólnak, amelyek mindenkivel megtörténnek. Idővel lecsiszolódtak, mint a patak által görgetett kövek. A népzene is így működik: generációk formálják a szövegeket addig, amíg tényleg időtálló, letisztult alakot nem kapnak.

Nóvé Soma: Igen, számunkra nagyon fontos, hogy a népdalok vagy a versmegzenésítések szövegeit úgy adjuk elő, mintha akár a saját gondolataink is lehetnének. Amikor Sanyival játszunk, nincs bennünk az az érzés, hogy egy másik ember, egy másik identitás szavait idézzük fel. Sokkal inkább azt érezzük, hogy ezek a szövegek belülről jönnek, mintha a saját versünkből származnának.

Ifj. Csoóri Sándor: És ha szükséges, a szövegen is változtatunk. Sokszor vívódunk rajta: egyik nap úgy érezzük, hogy egy bizonyos megoldás működik, másnap meg már látjuk, hogy finomítani kell, mert olcsónak hat vagy egyszerűen nem elég jó. Ilyenkor kegyetlenül a magunk képére formáljuk.

Nóvé Soma: Érdekes ez az egész kérdés, mert a népdalokkal lehet a leginkább megélni ezt a fajta kollektív tudatot. Ha eléneklek egy Elvis Presley-számot, abba is bele tudok úgy bújni, hogy magaménak érezzem, akár saját gondolatként is, de ott mindig megmarad egy plusz réteg: érzem, hogy valaki mást interpretálok. A választott népdaloknál ez a réteg egyszerűen megszűnik. Teljesen önazonossá válik, létrejön a szimbiózis és az átélés a lehető legtisztábban megvalósul.

Ifj. Csoóri Sándor: A népdalok szövegeiben nagyon erős szimbolizmus van. Ha ezeket más nyelvre fordítanánk, ugyanaz történne, mint amikor egy angol szöveget fordítunk magyarra: „Hé, József!” (Hey Joe)– teljesen másképp hangzik, és mást is jelent. A népdaloknál viszont egészen más a helyzet: ott olyan képek jelennek meg – „fordulj kis pej lovam a napszentület felé”, vagy „szomorú fűzfának harminchárom ága, arra rászállott harminchárom páva” –, amelyeknek az erejéhez szükséges az a nyelvi rendszer, amit mi magyar nyelvként fogunk fel. Ez is egyfajta kapcsolódás a kultúránkhoz. A régi mestereknél azt láttam, hogy a hagyomány náluk teljesen természetesen működött. Alkotóként nyúltak hozzá, sokszor tudatosság nélkül – akár egy Vörösmarty-szöveget is átírtak, ha úgy érezték jónak. Szerintem ma sokan azért félnek hozzányúlni az autentikus zenéhez, mert nehéz megismerni igazán. És ott van az emberben a tartás is: „ha nem jól csinálom, mi lesz?” Sokan később találkoznak ezekkel a szövegekkel, és akkor fedezik fel, milyen erejük van. Soha nincs késő megtalálni a saját népdalszövegünket: ez a nagyanyáink hagyatéka, öröksége. Erre érdemes büszkének lenni. Nagy felelősség feldolgozást csinálni. Jó hozzáállás, ha az ember tényleg meg akarja ismerni a dalt, mielőtt hozzányúl. Nincs ebben semmilyen küldetéstudat, de zeneszerzőként azt érzem, hogy tisztelem a kultúránkat, és éppen ezért igyekszem úgy dolgozni vele, hogy valami újat hozzak létre belőle.

Lemezhangulatok, western romantika és egyéb inspirációk

Nóvé Soma: Azt mondanám, hogy engem alapvetően inspirálnak a filmek. A legtöbb zenémben van valamilyen filmszerű jelleg, egyszerűen azért, mert nagyon erősen élnek bennem filmes hatások és képek. Valahogy mindig így jön ki belőlem. Ha a westernfilmes kultúráról beszélek, annak még Magyarországon is megvannak a megfelelői, például Szomjas György Talpuk alatt fütyül a szél című filmje. Ebben az albumban is sok ilyen hatást éreztem. Engem azok a filmek fognak meg igazán, amelyek nagy dramaturgiai íveket járnak be: ahol éles kontrasztok jelennek meg, hosszú, elnyújtott megnyugvásokat hirtelen, impulzív jelenetek törnek meg. Azt hiszem, ez a mi zenénkre is jellemző. Gyakran előfordul, hogy valami sokáig megy egy meditatív, lassabb tempóban, aztán hirtelen váltunk.Talán ezért vonz ennyire a western filmes hangulat: benne van az intenzitás és a nyugalom is, és a dramaturgia nagyon széles spektruma jelenik meg benne. Ezt a fajta ívet próbálom a mi zenénkbe is bevinni.

Ifj. Csoóri Sándor: Például ott van Csingiz Ajtmatov Egy évszázadnál hosszabb nap című könyve, azt akkoriban olvastam. Az akasztott rókák erdeje pedig Arto Paasilinna műve, az is jól illik ahhoz a világhoz, amit a lemezeinken keresünk. Ezek a könyvek összességében mind közel állnak ahhoz a hangulathoz, amit a zenénkben szeretnénk megjeleníteni. Zelda Fitzgerald könyveit is érdemes elolvasni: nagyon jó leírásai vannak a ’20-as évek művészvilágának, annak a kicsit tobzódó, konyak-, és cigarettafüstös, bundás házibulis atmoszférának, ahol orvosok, művészek és értelmiségiek keverednek egymással. Ennek a korszaknak a művelt, önmagát művelő közege nagyon közel áll ahhoz a hangulathoz, amit mi is keresünk. És akkor ott vannak a zenék: ha valaki gyorsan szeretne belehallgatni ebbe a világba, az Ökrös együttes Kalotaszegi hajnali nóták című felvétele nagyon jó kiindulópont.

Nóvé Soma: Nemrég újranéztem a Tökéletes napokat, Wim Wenders filmjét. Most, hogy belegondolok, ez is nagyon hatott rám, bár talán nem közvetlenül a zenémre, inkább a mindennapjaimra. De ezáltal közvetett módon mégis hatással van a zenére is: a rituálék szeretete, a rituálék átéléséhez való vonzódás miatt. Hiszen maga ez a rumozás is egy rituálé. Nem arról szól, hogy lerészegedjünk, hanem arról, hogy adjon egy szép ívet, egy keretszerkezetet egy életciklusnak, egy periódusnak.

A lokalitás fontossága

Ifj. Csoóri Sándor: Ha például elmegyek Székelyföldre, és ott helyi ételeket eszem – nem a McDonald’sba megyek be –, akkor azt érzem, hogy valóban kapcsolódom a helyhez. Ugyanígy, ha Amerikában járok, ott azért megyek be a mekibe, hogy megértsem azt a kultúrát is, mert mindenki azt mondja, hogy az is hozzátartozik az ottani léthez. Ez a fajta lokalitás lehet földrajzi, de lehet szellemi lokalitás is. Amit Soma mondott, hogy őt megérintette a western világ, ez ilyen szellemi lokalitás: rányomja a billogját zenénkre. Ugyanígy rajta van az én saját világom is, például az, hogy a népzene gyerekkorom óta jelen van. Szeretem tudni, hogy mi micsoda: hogy ez Kalotaszeg, az Mezőség, és így tovább. Fontos, hogy tisztában legyünk azzal, hol élünk, és ismerjük meg a körülöttünk lévő dolgokat. Ezáltal magunkat is jobban el tudjuk helyezni. Ha az ember külföldre megy, szinte biztos, hogy megkérdezik tőle, honnan jött. Ilyenkor előkerül, hogy mutass valami olyasmit, ami a saját kultúrádra jellemző: egy magyar ételt, egy magyar zenét, bármit. És ilyenkor nagyon gyorsan kiderül, mennyire lokális az adott dolog, mert ez érződik rajta. A popzenében is kevés valódi áttörést látok, mert megy a majmolás, nem eredeti.

Soma: A vonatozás is hatással van ránk. Másképp beszélgetünk, mint amikor kocsival utazunk.
Sanyi: Igen, de a próbaterem is fontos számomra: kell egy olyan komfortos hely, ahol az ember nyugodtan tud lenni. Olyan hely, ahol senki nem mondja meg, mikor lehet cigizni vagy mit szabad csinálni.

Reflexió az elkészült műre

Ifj. Csoóri Sándor Szeretem a nagyzenekari hangzást, szeretek nagyzenekarban játszani, és Somának is van egy hangosabb zenekara, ahol többen vannak, mint a mi duónkban. Ott mindkettőnknek egy másik oldala jelenik meg. Az visz előre, amikor az ember észreveszi magán és a másikon is a fejlődést. A koncert is ilyen: ott rengeteg olyan dolog történik, ami tényleg csak ott történhet meg: a poénok, a reagálások, azok ott jönnek ki a legjobban. Ezért is szoktam ajánlani, hogy ha koncertre jöttök, előtte hallgassátok meg a lemezt. Várom a jegyzeteket arról, hol játszottam többet vagy kevesebbet.

Nóvé Soma Például a Lassan kocsis vagy az Erdő, erdő azért kerültek bele ebbe a lemezbe is, mert ebben a helyzetben teljesen más formát öltöttek. Ezek valahol a saját gyermekeink. Nem azért kerültek fel, mert hiány lett volna számokból – valójában a repertoárunkban ennek a duplája is ott van. Sőt, volt olyan dal is, amit kivettünk, mert nem illett bele ebbe az albumba. Ezek viszont beleillettek, és jól működtek együtt.

Ifj. Csoóri Sándor A lemez a nemesi értelemben vett változásról szól. Ha kevesebb koncertünk van, akkor egyszerűen bemegyünk a próbaterembe és próbálunk, mert szeretjük, amit csinálunk.

Lemezbemutató Facebook event › 

Az interjú a Paprika Jancsi nevű étteremben készült.

Címkék: rumnapló, Ifj. Csoóri Sándor, Fonó, Mibenlét, Koncert, nóvé soma, magyar zene