Nyári zine-ezés, azaz önkifejezés nyomtatott formában
Isten tudja, mennyi időn és téren keresztül lehetne beszélni a zine-kultúráról, vagyis arról, mi zajlik az alternatív publikálás világában. Azt pedig még csak megbecsülni sem lehet, mennyi páratlan magazin, különös folyóirat és gyanúsan a farzsebben meglapuló kiadvány mozog ma világszerte a világban. Függetlenül és szabadon.
Némelyikük nem csupán szórakoztat, hanem mozgalmat vezet vagy épp felszabadít a mainstream kultúra alól, hiszen a határtalan és szabályoktól mentes önkifejezést hirdetik, mind online, de elsősorban print formában. Utóbbival kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy most akkor a nyomtatásnak annyi vagy mégse, és hogy a zinestereknek van-e egyáltalán létjogosultsága a bedigitalizálódás korában, illetve a bloggerek térnyelése mellett.
Nos, nagyon úgy tűnik, hogy a zine kultúra le se sz*rja ezt az egész cirkuszt. Legyen az artzine, fanzine, politikai zine vagy bármilyen zine, az egyértelműen hiánypótló, hiszen kiszakít a minket körülvevő burokból, erősíti a közösségek közötti interakciót, és nem utolsó sorban kielégíti a „valami szokatlan” iránti vágyunkat. Ezekre jöjjön néhány ékes példa külföldi és hazai frontról.
Girls on Film
A név egyszerű és nagyszerű, nem kell sokat matekozni, hogy megfejtsük, mit is találhatunk az Edinburgh-ban élő spanyol fotós, Igor Termenón e-zine oldalán. A 2011-ben indult és azóta már kézben fogható változatban is megjelenő kiadvány kurátoraként Termenón szigorúan csakis analóg fotókat válogat be a világ minden tájáról a Girls on Film, illetve kiegészülve az ellenkező nemre épülő Boys on Film oldalaira. Az eredmény pedig az egyszerű de nagyszerű filozófiáját követve letisztult, fesztelen, az analóg film csodálatos nyersségét visszaadó válogatás.
OOMK
Vagyis a One of My Kind a London északi részén alkotó Sofia Niazi, Rose Nordin, Heiba Lamara és Sabba Khan által összerakott handmade zine többek között a női aktivizmusról és művészetről, hitről és spiritualitásról, szexizmusról és rasszizmusról szól. A kiadványokban a hölgyek igyekeznek hangsúlyt fektetni a muszlim női kreativitásra, politikai nézetekre és az ezeken a területeken szerzett személyes tapasztalatokra. Illusztrációk, fotók, esszék, versek és interjúk töltik ki a tartalmat, ezen kívül rendszeresen rendeznek különböző kreatív eseményeket a brit fővárosban.
Polyester
„Higgy a saját ízlésficamodban” – szól a zine szlogenje. A Polyester nem más, mint tömény trash, giccs, URL vs. IRL generáció, feminizmus és divat. Utóbbit, mint a legerősebb befolyással bíró hatalmat mutatja be különleges, fura és felkavaró példákon keresztül szigorúan szemrebbenés mentesen. A Polyester egy olyan közösséget igyekszik építeni, ami a trash és giccs mögött fontos és komoly súllyal bíró témákat is boncolgat. Cuki ruhákról és izgi filmekről lehet beszélni azoknak is, akiknek határozott véleményük van az aktuális szociális, illetve politikai témákról.
White Fungus
A White Fungus receptje a következő: végy két kalandvágyó srácot Új-Zélandról, és költöztesd őket Tajvanra. Hagyd őket, hadd éldegéljenek ott vagy 10 évig, hogy aztán a saját hazájukba látogatva kapjanak kultúrsokkot, és fejvesztve meneküljenek vissza az ázsiai országba. Hintsd el a fejükben az egyik legfurább zine ötletét tele elképesztő fotókkal, illusztrációkkal és történetekkel kínai és angol nyelven egyaránt, hogy aztán a példányaik az Ausztrál Nemzeti Galéria könyvespolcán kössenek ki egy nap. Egyszerű.
Alt Citizen
Az Alt Citizen oldalain a zene, azon belül is az indie rock, psych, garage, punk, hiphop és indie-folk műfajok állnak a zsebméretre szabott zine középpontjában. A brooklyni blog/zine album kritikák, esszék és ajánlók képében szól a nagyérdeműhöz. Nasa Hadizadeh szabadúszó írókkal, grafikusokkal és fotósokkal közreműködve adja ki saját üzletében, az Alt Space-ben vinylek, kazetták, printek, poszterek és ruhák mellett az Alt Citizent. Ráadásként az erős online bázis mellett a fizikai megjelenést erősítik a helyi zenészeknek havonta megrendezett showcase eseményeik is.
Gayletter
A Gayletter nem más, mint egy 2008-ban indult, heti megjelenésű New York-i partihírlevél, ami később független magazinná avanzsált interjúkkal, partifotókkal, művészettel és divattal megtűzdelve. A kiadvány „letisztult, bátor, őszinte és modern„, ahogy a grafikus Abi Benitez leírja, és aki mellett Tom Jackson tölti meg mindezt tartalommal. A páros nemcsak a meleg közösségben, hanem általában a társadalomban rejlő szépséget és pozitivizmus ünnepli. Benitez hozzáteszi: „A Gayletter az első post-gay kiadvány, ami kellőképp átfogja a queer kultúrát, mindenféle fölösleges címkézés és kategorizálás nélkül.”
Clog
Míg a képernyőn véget nem érő nyári felhőszakadásként zúdul ránk az a rengeteg hír a dizájnvilágból egyre csökkenő – egyhetes, egynapos, egydélutános, végül csupán egy blogbejegyzésnyi – élettartammal, addig a „CLOG lelassítja a dolgokat”. Egyetlen témára fókuszálva, azt több nézőpontból is megvilágítva mutatja be az aktualitásokat diziájn téren, különösképp kiemelve az építészetet blogbejegyzésnyi hosszúságban. Emellett a zine arra a jelenségre is felhívja az aktív olvasói célközönségét, hogy korábban a digitális média úgy tűnt, nyomtatott testvérét igyekezett saját képére formálni, most viszont a nyomtatott média próbál mind inkább digitális külsőt ölteni magára.
Chickpea
„A vegánizmus ünneplése” friss, ropogós, autentikus csomagolásban, ami nem csak vegánoknak szól – és nem csak vegánokról. A negyedévente kalandos és színes címlapfotóval megjelenő Chickpea az egykori Hipsterfood nevű blog evolúciója. A teljes értékű táplálkozásról szóló írások mellett könyvajánlók, blogajánlók, szakértők és szerencsét próbáló kezdő vegák receptjei egyaránt helyet kapnak, mindez nyálcsorgató képekkel illusztrálva. A lapok között továbbá belekóstolhatunk a DIY-kultúra néhány érdekes szeletébe is.
Printed Pages
A Printed Pages nem más, mint az It’s Nice That nevű, sokaknak inspirációs forrásként szolgáló oldal saját gyártású magazinja telis-tele rendhagyó témákkal a dizájn és művészet szerteágazó területeiről. Van, hogy a legfurább dizájnstúdiók neveit, egykori rockzenészekkel utazó fotósok képeit vagy Montreal kreatív oldalát térképezik fel. Színes, izgalmas, kreatív, elgondolkodtató, vagyis csupa-csupa jóság.
Innen
Fábián Áron 2006-ban indította el itthonról az Innen Zine-t, 2010-ben kiegészülve a Zug Magazinnal, klasszikus és egyben zseniális, többnyire fekete-fehér oldalpárokkal és azzal a céllal, hogy magyar és nemzetközi kortárs művészeket, művészeti trendeket mutasson be olvasóinak. Az alkotói szabadságot mindennél előbbre tartó Innen viszont nem csupán egy zine, hanem kiadó is, ami mára már Svájcból igyekszik a magyar-nemzetközi zinek és egyéb művészkiadványok kapcsolatát szorosabbra fűzni, valamint állandó és népszerű szereplője a világ különböző pontjain felbukkanó zine és art book vásároknak.
