Négy album, ami megcsinálja a hétvégéd! – A hét legjobb streamjei
Péntek van és unatkozol? Vagy a haverokkal nem tudjátok, mit kezdjetek magatokkal? Mint tudjuk, az egyik legjobb kedvfokozó a zene, és még az agyat is jól felpörgeti, úgyhogy hallgassatok bele az alábbi albumokba, hátha közben körvonalazódni fog a hétvégi buliútvonal terve!
Itt van, megjött, megérkezett! MØ debüt EP-je, amit a nagyközönség már epekedve várt, mivel a dán hölgynek nem olyan rettenetesen sok kiadványa látott eddig napvilágot. A Pitchfork Advance-nek köszönhetően viszont hallhatjuk azt a négy számot, ami valószínűleg elég sokat fog még pörögni idén ősszel/télen. A nyár végi, Diplóval közös munkájának gyümölcse az XXX 88 és a már ismert Never Wanna Know-on kívül még két dal kapott helyet az EP-n. A Dark Night slágergyanúsnak tűnik a parádés fúvósaival, míg a Freedom (#1) egy kicsit csendesebb, zongorára írt darab, amit a lazább estéken fogunk elővenni.
A nevükben szereplő karakter ellenére amerikai szintipop banda nagyon ügyesen érzett rá arra, hogyan lehet kiegyensúlyozott lemezt csinálni, amibe belefér a zongorabillentyűkkel való zajoskodás, a két dobos együttes játéka és a lágy, trip hop-szerű visszafogott hangzás. 2011 óta vannak a színen, és azóta már ki is adtak egy mérsékelt sikert arató nagylemezt, de a Shulamithet meghallgatva kétség sem férhet hozzá, hogy most tartósan a felszínen is fognak maradni. A bájos énekesnő miatt főleg. Az album október 22-én lesz elérhető fizikai formában és letöltésként.
A Cults a megalakulása után mindjárt hatalmas sikert aratott, de valószínűleg ebbe is fulladt bele, mert a láng kihunyt, és a zenekar már nem is volt annyira érdekes, mint amilyennek tűnt. Ezt valószínűleg ők is érezték, mert nem is olyan rég elkezdtek mozgolódni, számokat kiszivárogtatni, most pedig itt a második, Static címre hallgató albumuk streamje! Sokan egy ócska lemezt jósoltak, de ez egészen jó lett, sőt, kellemesnek is mondható, bár egy idő után valószínűleg megunjuk a 60-as évekből visszamaradt monoton vokált. Ez persze ne tántorítson el senkit a Statictól: kislányosan bájos, szövegeiben egyszerű, de mégis komoly. Olyan unalmas délutánokra tökéletesen alkalmas, amikor az ember nem tudja, mit kezdjen magával.
„Wavves lányoknak” – ahogy sokan nevezik Beth Cosentino és Bobb Bruno bandáját, a zseniális Best Coastot. A harmadik, október 22-én megjelenő új album a megszokott Coast-színvonalat hozza, az előzőekhez képest egy csipetnyi letisztultsággal és komolysággal – azért érezhető, hogy telnek az évek. A 30 percet sem megütő játékidő először kevésnek tűnhet, de nem kell félni tőle, hogy csalódottan kapcsoljuk ki a lejátszót. A surf popos hangzás hihetetlenül jól áll a zenekarnak, bár néhol úgy szólnak, mint egy kilencvenes évekből előmászott rádiósláger, de ez simán megbocsájtható, annyi pozitív energiát sugároznak a pozitív köntösbe öltöztetett szomorkás dalszövegek. Egyedül az állatot hiányoljuk a lemez borítójáról!
