„Most arra törekszünk, hogy a sémáktól a lehető legjobban eltávolodjunk” – makrohang-interjú
A közel kétéves zenekar zenéjéről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy átlagos. A tavalyi Talentométer győztesei viszont nem ülnek a babérjaikon: elérkezettnek látták a pillanatot arra, hogy elkezdjék csinálni első nagylemezüket, melynek számait már a koncerteken is játsszák. Hangzásvilágról, inspirációkról és az albummal kapcsolatos dolgokról beszélgettünk a makrohang tagjaival a Rakéta fesztiválos koncertjük után.
Szerintetek meddig tudtok fejlesztgetni a hangzásvilágon, hogy számotokra ne tűnjön ismétlésnek?
©Neményi Márton
Nagy Gergő: Amikor elkezdtünk csinálni a zenekart, még nem volt tudatos kép, hogy hogyan szólaljon meg a zenénk, vagy egyáltalán mit játsszunk. A kislemezek végighallgatásával látszik is, hogy nagyjából mik foglalkoztattak minket az utóbbi időkben. Mostanában a számírás mellett a legtöbbet azzal foglalkozunk, hogy hangszerelésileg mit lehet kihozni a dob-basszus-gitár felállásból. Ez kb. a legkipróbáltabb forma, és rengeteg műfajhoz megvan a recept, hogy hogyan szólaljon meg – mondjuk egy poszt-rock vagy például dub.
Most arra törekszünk, hogy ezektől a sémáktól a lehető legjobban eltávolodjunk, ami egyáltalán nem könnyű, és persze nem is mindig sikerülhet, de talán jó irányba haladunk, és talán sikerült egy-két ránk jellemző dolgot csinálnunk. Aztán ha így találunk valamit, akkor jön a folyamatos önvizsgálat, hogy ne tapadjunk túlzottan rá. Pont ezzel mennek mostanában a próbák, hogy „oké ezt meg lehet írni így vagy úgy, hogy jó legyen, de mi lenne, ha most valahogy máshogy próbálnánk meg?„. Ez egy kevésbé produktív, de sokkal mélyebb és izgalmasabb folyamat.
Melyek voltak azok a bandák/előadók, akik inspiráltak benneteket arra, hogy elinduljatok ezen a kísérletezős zenei vonalon? Mik azok a dolgok, amik az életben inspirálnak egy szám írásakor?
©Neményi Márton
Gyányi Marci: A zenekar szempontjából az első nagy inspiráció a Dub Trio volt. Amikor őket meghallottuk, akkor mindannyian lehidaltunk, hogy három ember, főleg élőben, hogy tud valamit ennyire jól csinálni. Akkoriban sokat merítettünk abból a zenéből. Aztán még akkoriban sok olyan zenekart hallgattunk, ahol azonos a felállás: Bushman’s Revenge, Russian Circles vagy itthonról a JÜ, 12z. Aztán jött a Badbadnotgood, Beak, mostanában pedig inkább popból meg elektronikus zenékből merítünk sokat, például Toro Y Moi, UMO, Arca, Shlohmo.
Czirják Tomi: A közös Facebook-csoportunkban, ahol a felfedezett zenéket osztogatjuk, nagyon széles a skála, rengeteg dolog foghat meg minket. Az életben viszont leginkább egymást inspiráljuk, nincs meg ez a hangulatvezérelt oldala a számírásnak, az inkább csak koncerteken van jelen.
Miben fog különbözni az új, készülődő albumotok az eddigi kiadványaitoktól?
N. G.: Az eddigi EP-k úgy álltak össze, hogy feljátszottuk azokat a számokat, amiket a megelőző időszakban írtunk. A készülő albumon is csak új számok lesznek, de ezeket már sokkal tudatosabban írtuk, hogy összefüggő legyen a végeredmény. Szeretnénk egy egységes nagylemezt csinálni, ami nemcsak számok halmaza, hanem tényleg szervesen kapcsolódik egy egésszé. Aztán maguk a számok is más jellegűek. A zenénk korábban nagyjából úgy állt össze, hogy volt a gitár, és ahhoz alárendelve a dob- és basszusfunkciók. Ez rengeteget változott, és szerintem ezt az alárendeltségi viszonyt felváltotta az, hogy valóban azonos szerepű lett a három hangszer. Emellett talán a dalírásban is fejlődtünk.
Mindig is igyekeztünk dalközpontú dolgokat csinálni annak ellenére, hogy ének nélkül ez nem annyira bevett.
Hány szám lesz az albumon? Tudtok esetleg egy megjelenési dátumot mondani?
Gy. M.: Az még várat magára, egyelőre nem ez az elsődleges szempont. Nyilván nagyon szeretnénk még idén kihozni, de rengeteg munka van vele. Jelenleg a megírással nagyjából 95%-ban vagyunk készen. Körülbelül 45-50 percesre tervezzük, mert úgy érezzük, hogy a mi zenénkből ez az az időtartam, ami a legjobban működik. Koncerteken is ezt tapasztaljuk. Mondjuk tény, hogy ott el is fáradunk. Másfél órát végigjátszani ezzel az intenzitással azért húzós.
A zenéteken kívül a vizuális tartalomra is nagy hangsúlyt fektettek, eléggé egyedi világot sugároz. Tudnátok erről mesélni, hogy ezt ki csinálja?
N. G.: Amik a Facebookra kikerülnek, és nincs megjelölve más, azokat én csinálom, egyébként meg csatlakozott hozzánk Horváth Tamás, és csinált egy nagyon szép vetítést, először a Shigeto előtti koncertünkhöz. Fontos kiemelni, hogy ezek teljes mértékben az ő munkái a nyersanyag felvételtől a processingig minden. Erre nagyon büszkék vagyunk, és örülünk neki, ha valahol megmutathatjuk, mert olyan a színpad, hogy van rá lehetőség. Egyébként a vetítés mellett ő csinálta az ikeás fotókat is rólunk, meg még néhány nagyon-nagyon szép plakátot.
Mik a terveitek a közeljövőre?
©Neményi Márton
C. T.: A legfontosabb az album elkészítése. A munka nagy része most jön majd: előkészíteni a felvételeket, meg egyáltalán kitalálni a munkafolyamatot. Nehéz ez, mert ezt a zenét nem lehet sávonként felvenni, keverni viszont úgy kéne, mintha elektronikus zenével dolgoznánk. Szóval van még mit kitalálni bőven. Közben pedig igyekszünk folyamatosan játszani, elvégre mi egy koncertzenekar vagyunk. A budapesti klubok mellett jó lenne minél többet játszani vidéken is, szeretünk helyi zenekarokkal játszani, illetve szervezzük a külföldi turnét, amit remélhetőleg novemberben meg is tudunk csinálni.
