Mindjárt itt van Iggy Pop új lemeze, de elÅ‘tte még ad egy utolsó zenei ÃzelÃtÅ‘t a Free-rÅ‘l
Iggy Pop idén tavasszal töltötte be 72. életévét, amely munkásságán egy leheletnyit sem érzÅ‘dik, a szÃnpadon pedig továbbra is úgy pörög, mint fiatalságának teljében. A golyóálló rocklegenda néhány hónappal ezelÅ‘tt dokumentumfilmet forgatott a hetvenes évek punkmozgalmáról, korát meghazudtoló energetikussággal vette be a Budapest Park szÃnpadát, illetve Å‘szintén mesélt Free cÃmmel érkezÅ‘ nagylemezének koncepciójáról, melynek nemrégiben újabb alkotóeleme került nyilvánosságra.
A „punk keresztapja” (akinek nagybetűs Életművét ebben a cikkben tekintettük át) a nyár közepén rukkolt elÅ‘ legújabb albumának hÃrével, a hipnotikus cÃmadó dallal kezdve pedig sorra jelentek meg a rendkÃvüli elÅ‘zetesként szolgáló melódiák. A még Iggy Poptól is egészen experimentális jellegű számok a zenész elmondása szerint teljesen más perspektÃvát tükröznek majd, szemben a korábbi lemezek szemléletével. A Free bejelentését követÅ‘en néhány héttel már meg is jelent a James Bond cÃmre keresztelt kislemez, melynek sikkes videoklipje tökéletes vizuális kiegészÃtÅ‘jéül szolgált a funkos elemekkel megspékelt hangzásvilágnak.
Ezúttal pedig a Free vélhetően utolsó prológusára is fény derült a Sonali képében, mindössze napokkal a lemez debütálása előtt.
Nem túlzás azt állÃtani, hogy a meditatÃv, dobhangsúlyos felvétel kitör az énekes alapvetÅ‘en is eklektikus komfortzónájából, miközben az album atmoszféráját egy teljesen innovatÃv jazzes hatás járja át Leron Thomas trombitajátékának jóvoltából.
Szeptember 6-án minden kétséget kizáróan fény derül arra, hogy Iggy-nek valóban sikerült-e túlszárnyalni a Grammy-dÃjra jelölt Post Pop Depression sikereit – mindenesetre már most van egy olyan érzésünk, hogy ismét nagy dobásra számÃthatunk.
Köszönjük, Blabbermouth!
