My Baby
„Minden egyes lépésünkkel igyekszünk újra felfedezni magunkat” – My Baby-interjú
A holland My Baby zenekar idén a szabadság nagyköveteként képviseli hazáját, és hirdeti a szabadság fontosságát a művészetben és a társadalomban minden egyes koncertjén. A sámánisztikus, modern vudublues trió (amelynek Joost van Dijck dobos, testvére, Cato van Dijck énekesnő és Daniel „Dafreez” Johnston gitáros a tagja) nem először jár hazánkban, de első alkalommal csíphető el a Campus Fesztiválon, július 21-én. Ennek kapcsán nyilatkozott a szabadságról és ősszel érkező negyedik lemezéről.
Nemrég készítettek egy rövid dokumentumfilmet a szerb-horvát határon. Hogyan jött az ötlet, hogy odamenjetek, és forgassatok róla egy filmet?
Ebben az évben a május 5-i felszabadulás ünnepe bizottsága kiválasztott bennünket, hogy mi legyünk a szabadság nagykövetei (Ambassador of Freedom). Felkértek, hogy találjuk ki, hol készítenénk egy mini dokumentumfilmet a szabadságról. Az elmúlt évek alatt, turnézáskor rengeteg helyen jártunk Európában, és jó pár olyan helyet is kereszteztünk, ahol menekültválság van, így most ahelyett, hogy továbbhaladtunk volna, úgy döntöttünk, hogy megállunk a határon, hogy találkozzunk ezekkel az emberekkel.
Milyen volt a találkozás, megismerni a problémáikat?
Hatalmas benyomást tett ránk. Ezek az emberek ugyanarra a szabadságra és életmódra vágynak, amit Európa többi része élvezhet. Az alapvető emberi jogokra. Ezért utaztak el ennyire messze, ennyi kockázatot vállalva. A nagy bizonytalanság és a nehézségek ellenére viszont továbbra is pozitívak maradtak a jövővel kapcsolatban, és reménykednek. Ezt nagyon inspiráló volt megtapasztalni, a remény hatalmát az emberi állapotban.
Milyen kötelezettségeitek vannak, mint a szabadság nagykövetei?
Ehhez hozzátartozott, hogy május 5-én Hollandiában több koncertet is adtunk, helikopterrel utazva a helyszínek között, terjesztve annak üzenetét, hogy mennyire fontos a társadalmunkban a szabadság.
Hollandia egy szabad ország, és úgy fest, a hollandok elégedettek is az életükkel. Volt mégis olyan pont az életetekben, amikor úgy éreztétek, hogy nem vagytok annyira szabadok, mint amennyire szeretnétek lenni?
Hollandia valóban nagyon szabad. De együttérzés és megértés nélkül mindig ott van a félelem az ítélkezéstől.
Vannak olyan idők, amikor úgy érzed, hogy a személyes szabadságod fenyegetett. Amikor például egy társadalomban intolerancia van. Ezt mindenki megtapasztalja valamilyen módon.
A Prehistoric Rhytms című albumon egészen a spirituális gyökerekig ástatok le, és vittetek el bennünket egy hipnotikus utazásra. Merre megyünk most az új lemezzel?
Minden egyes lépésünkkel igyekszünk újra felfedezni magunkat, így az új albummal is. Azt mondanám, hogy ez egy újabb felfedezése annak, hogyan olvasztjuk össze a gyökereket a korszerű hangokkal, ezúttal a harmincas évek jazz zenéje és a film noir elemek által inspirálva. Valamint több a történetmesélés is a dalokban.
Mikor hallhatjuk az első számokat róla?
Alkalmanként már szivárogtatunk pár dalt a fesztiválkoncertjeinken ezen a nyáron.
Hamarosan felléptek a Campus Fesztiválon, majd a Szigeten, de játszottatok már az Ozorán és a Dürer Kertben is korábban. Mit gondoltok a magyar közönségről?
A közönség mindegyik eseményen meglehetősen más volt, de mindig nagyon fogékony. A magyar zenei szcéna igen változatos, ezért nagyon izgatottak vagyunk, hogy visszatérhetünk játszani ide.
