„Mindketten azt csináljuk, amit akarunk” – Noze-interjú
A Nicolas Sfintescu és Ezechiel Pailhes alkotta francia minimal-techno duó, a Nôze nem először látogatott hazánkba, hogy megtáncoltassa az elegáns, mégis fülledt hangulatra vevő közönséget. Az üveggel a fején megpördülő és hasonló, izgalmasan tréfás megmozdulásairól ismert duóval az idei Electronic Beats Festival-fellépése előtt beszélgettünk, ahol bár egyikük sem volt bőbeszédű, a francia sokoldalúságra jellemző attitűdökről sikerült megbizonyosodnunk.
A műfajotokat legtöbb helyen úgy írják le, mint a techno és a minimal keverékét, nekem viszont különösen tetszik benne a francia mivoltotokra utaló jazzvonal is, és hogy használtok hangszereket. Az élő fellépéseitekkor egy zenekarral álltok ki, de ti magatok is játszotok valamilyen hangszeren?
Nico: Ezechiel zongorázik.
Ezechiel: Igen, annak idején jazz-zongoristaként kezdtem zenei pályafutásomat, és azóta is folyton képzem magam, főleg otthon.
Nico: Én meg nem játszom semmilyen hangszeren, csak éneklek meg készítem az elektronikus alapot.
Láttam rólatok egy rakat őrült képet: egyiken meztelenül pózoltok egy párnával eltakarva „legbecsesebb részeteket”, másutt szőrmebundában és –kucsmában néztek a lencsébe átszellemült komolysággal, egy harmadikon meg öltöny-nyakkendő kombóval nyomultok, mint modern dandy-k. Ez a sokoldalú furcsaság már-már provokatív – ez mind csak úgy jön belőletek? Milyen szerepet tölt be a zenétekben?
Ezechiel: Nem az a lényeg, hogy hogyan nézünk ki, de ahogy mindenki más, mi is törődünk vele egy szinten. Bennünk nincs olyan törekvés, hogy folyton csinik meg jólfésültek legyünk.
Nico: A képeken is csak viccnek szánjuk a jelmezeket…
Ezechiel: Néha felveszünk valami szép inget meg egy kalapot, és ennyi.
Szóval nincs üzenete, hogy így néztek ki a képeken?
Nico: Nincs…
Ezechiel: Egyébként meg ahogy az előbb is utaltam rá, azt vesszük fel, amit szeretnénk.
Nico: Én azt csinálom, amit szeretnénk. (nevet)
Ezechiel: (nevet) Igen, mi mindketten azt csináljuk, amit akarunk.
Srácok, van kedvenc öltönyötök?
Ezechiel: Nekem az, amit az esküvőmön viseltem. (nevet) Valójában ez az egy öltönyöm van, az életben nincs is szükségünk túl sokra.
Mit éreztetek a Riva Starr közreműködésével készített I Was Drunk sikere után, hogy olyan emberekhez is eljutott a zenétek, akik e sláger nélkül valószínűleg nem mentek volna el a bulijaitokra?
Nico: Ha zenész vagy, akkor mindig nagy öröm, ha egy slágered sikeres lesz. Ez is az volt, ezen kívül viszont szerzünk egy csomó más zenét…
Ezechiel: Az összes számot szeretjük, amit készítettünk, ezek közül nem mindegyik lehet sláger, az I Was Drunk azonban egy fogyasztható, kereskedelmi média által is játszott szám volt, amire azért lehetett rázni…
Mi volt a legdurvább sztoritok, ami alkoholhoz köthető?
Ezechiel: Ha sokat iszom, általában elfelejtem, mi történt. (nevet)
Nico: Nekem meg túl sok sztorim van, és nem tudnék közülük kiemelni egyet.
Ezechiel, te kiadtál egy szólóalbumot is, a Divine-t, mely sok elemében emlékeztet a Nôze világára…
Ezechiel: Ezt az albumot egyedül vettem fel otthon, természetesen használtam hozzá pár technikát, mint például a ritmusgépet…
Nico: …és bár jó egyedül dolgozni egy albumon, én ráénekeltem, mert már idestova tíz éve dolgozunk együtt, így ismertük egymás szokásait, képességeit.
Ezechiel: Semmiképp sem szerettem volna dancefloor-albumot összehozni.
Interjú: Varga Csilla
