„Menj oda a tanárhoz, és mondd azt neki, hogy “ba**d meg” – King Khan-interjú
A nemzetközi garázsrock színtér fétis sámánja, a teljes hatás érdekében fúvós szekciót is bevető King Khan múlt vasárnap lépett fel először Budapesten. Mi pedig a totális extázisba fulladó koncert előtt ültünk le vele beszélni arról, hogy honnan jött az új lemez címe, mit jelent neki Sun Ra munkássága, kik voltak a kedvenc szuperhősei, és miért ismételgeti azt, hogy „ba**d meg”.
Fotó: Craig Hull
Milyen érzés újra turnézni?
Csodálatos! Már most úgy gondolom, hogy a mostani az egyik legjobb turnénk. Nagyon rég játszottunk utoljára Európában, vannak városok, ahol öt éve léptünk fel utoljára – felvillanyozó élmény egy teljesen új közönségnek zenélni, látni, hogy mennyire szeretik a fiatalok a King Khan & The Shrinest.
Nehéz volt visszakerülnöd a lemezfelvétel/turnék/interjúk körforgásba a mentális összeomlásod után?
Bő két évig szinte teljesen egyedül voltam, de szükségem is volt rá. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen a családom, a barátaim végig támogattak. Mighty Hannibal (James Timothy Shaw, idén elhunyt soul/R&B sámán – a szerk.), az egyik mentorom például hetente felhívott, hogy minden rendben van-e. Jó hosszú ideig tartott, de azt hiszem, ez is olyan, mint a legtöbb másik dolog az életben: egy ponton túl el kell engedned.
Ha már barátok – úgy tudom, volt egy magyar osztálytársad, aki megtanította neked a “ba**d meg” szót.
Igen! Általános iskolában volt egy Felácsi Viktor nevű osztálytársam, aki egy nap odajött hozzám, és azt mondta: “menj oda a tanárhoz, és mondd azt neki, hogy >>ba**d meg<<!” Én meg persze megtettem. A tanárnőm majdnem elájult, annyira meglepődött, aztán kiabálni kezdett, hogy ki mondta ezt nekem – mint kiderült, beszélt magyarul. Mivel csak egy magyar osztálytársam volt, hamar rájött, hogy Viktor tanította meg a szót.
Később rákérdeztem nála, mit jelent a “ba**d meg” szó, de azt mondta, hogy “virágillatod van” – szóval csak ma tudtam meg, hogy mi az igazi jelentése.
Fotó: Craig Hull
A Bite My Tongue klipje tele van szuperhősökkel – ki a te kedvenced?
Egyértelműen Pókember, ő a legjobb! Gyerekkoromban mindig az 1967-es ősszériát néztem, az a legjobb.
Zeneileg kik voltak a szuperhőseid?
Gyerekkoromtól fogva rengeteg különböző stílus érdekelt; először jött a klasszikus rockzene, aztán a gimnáziummal jött a heavy metal, majd jött a punk – tinédzserkorom óta egy ilyen hibrid punk-rock dolgot játszok. De a legfontosabb talán az volt, amikor Európába költöztem, és felfedeztem Sun Ra zenéjét – az megváltoztatta az életem. Célt adott neki, megértettem, mit akarok elérni az életemben, a zenémmel.
Sun Rához hasonlóan téged is körbevesz egyfajta mitikus köd.
Igen, ez volt az egyik dolog Sun Rában, ami nagy hatással volt rám, hogy ő megteremtette a saját mítoszát. Követte a jeleket, amelyek megmutatták neki, mi is a létének az igazi célja az univerzumban. Hozzá hasonlóan én is hiszek abban, hogy ha követed a jeleket – tudom, hogy ez nagyon misztikusan hangzik, lehet, hogy a pszichológusok már vinnének is a zárt osztályra -, akkor azok elvezetnek téged az életed igazi értelméhez. Ha olyan zenét csinálsz, mint Sun Ra, akkor abban benne kell, hogy legyen a szíved, a lelked – az életed és a saját valód egy olyan pontjára tapintasz rá, ami segíthet az embereken. Erőt ad nekik. Az ő zenéje nagyon mélyen megérinti az embereket.
Fotó: Craig Hull
Kicsit olyan ez, mint a hatvanas évek fekete polgárjogi mozgalmai. Annyi szenvedés és fájdalom közepette is voltak emberek, akik csodálatos, forradalmi zenét játszottak.
Mit jelent az, hogy nem zenész, hanem “fétis sámán” vagy?
Mikor Afrikába megérkeztek a különböző vallások, akkor az addigi törzsi szertartásokat, az ősi hitvilágot fetisizmusnak nevezték, vagy szimplán fétisnek. A vudut is elintézték ennyivel. Ami elég vicces, mert ugye miről szól a vudu? Arról, hogy élvezed a fájdalmat, arról, hogy a fájdalomból merítesz erőt. Ezek pedig azok a dolgok, amikben én is hiszek.
A vudu mit jelent neked?
Indiai vagyok, a szüleim is azok – a nagymamám gyerekkoromban rengeteg szellemtörténetet mesélt arról, hogyan falják fel a boszorkányok mások lelkeit, miért kell bagolyhúst adni nekik és hasonlók. Eleinte csak imádtam hallgatni ezeket a történeteket, aztán elgondolkodtam: nagyon elszántnak kell lenned ahhoz, hogy csapdába ejthesd valakinek a lelkét. Ha pedig bagolyra vadászol, azt éjszaka kell tenned. Márpedig a bagoly az éjszaka ura, szóval ha el akarod kapni, nagyon elszántnak kell lenned. Ez az elszántság pedig erőt ad.
Egy kicsit visszatérve a polgárjogi mozgalmakhoz – az új albumodat is (Idle No More – a szerk.) egy tavalyelőtti megmozdulásról nevezted el.
Igen! Az a négy-öt ember, aki elkezdte, azért harcolt, hogy megvédje a Földet, a kanadai kormány helyett is, valamint hogy felhívja a világ figyelmét arra, hogy milyen borzasztó állapotban vannak a kanadai rezervátumok, aztán – a webkettőnek is köszönhetően – az egész kinőtte magát. Két gyerekkori barátom is mohawk indián volt; amikor összevesztem apámmal, mindig az ő rezervátumukba mentem, ott töltöttem az éjszakát – már csak ezért is nagyon megérintett ez a kezdeményezés.
Fotó: Craig Hull
Interjú: Kollár Bálint
Koncertfotók: Craig Hull
