Mély vágások – filmes búcsú a The Knife-tól
Az izlandi Airwaves fesztiválon adta utolsó koncertjét az elmúlt tíz-tizenöt év egyik legfontosabb formációja, a The Knife. Hatásuk ma már vitathatatlan, de még korai lenne mérleget vonni erről, főleg, hogy az utolsó lemez is egész más irányt szabhat a jövő elektronikus zenészeinek. A svéd testvérpáros The Knife-ként tehát örök nyugovóra tért, mi most emlékezetes filmes megjelenéseikkel tisztelgünk az elképesztő életmű előtt.
Egy filmben vagy sorozatepizódban a The Knife számaihoz nyúlni őrültség. Karin Dreijer Andersson és Olof Dreijer annyira jellegzetes, és azonnal felismerhető hangzást hoztak létre már pályájuk kezdetétől fogva, hogy ha bárhol, bármikor megszólal egy számuk, még az is figyelmesen fülel, aki addig nem ismerte a svéd páros munkásságát. Nem is csoda, hogy a legtöbben bulijelenetekhez használják a The Knife dalait. Szerencsére azonban páran voltak elég bátrak, és ügyes kézzel nyúltak valamelyik Dreijer-szerzeményhez.
Képzelt szerelmek
Ha van a kortárs filmrendezői mezőnyben igazi rajongója a svéd testvérpáros életművének, akkor az vitán felül a kanadai fenegyerek, Xavier Dolan. A fiatal rendező amúgy is nagyon hangsúlyosan használja összes filmjében a zenei betéteket, a Képzelt szerelmek című alkotásában pedig szinte alárendeli a képeket a felhangzó számoknak. A Képzelt szerelmek egy szerelmi háromszög modern kori története, telis-tele emlékezetes szövegekkel, képekkel. Igazi generációs mozi, ami rengeteget elárul majd az utókornak arról, hogyan gondolkodott a világról a dekadens nyugati fiatalság a 2000-es évek elején.
Dolan nem elégedett meg csak a The Knife-fal, mert még Karin szólóprojektjének (Fever Ray) egyik számát is a film egyik nagyon hangsúlyos jeleneténél használta.
Hannah med H
Még mielőtt 2006-ban, José Gonzales feldolgozásának köszönhetően az egész világ megismerte volna őket, a The Knife csak a skandináv színtér egyik titkos reménységének számított. 2001-es cím nélküli, és 2003-as Deep Cuts lemezeik még csak rétegsikereket értek el, így ekkor még egy kis svéd film is könnyen kérhette fel őket egy teljes soundtrackre. A Hannah med H nem lett kasszasiker, de a filmzene valószínűleg túlélte a produkciót. Dreijerék főleg a Deep Cuts hangzását mentették át a filmhez írt dalokba is, sőt, a legtöbb dal konkrétan a nagylemezről került át a filmbe.
A páros híresen kerülte/kerüli a nyilvános médiamegjelenéseket, de ekkoriban még kevésbé voltak paranoiásak, így aztán ebben a régi interjúban a filmzeneírás kulisszatitkairól is szívesen beszéltek. Később már aligha lehetett őket maszk nélkül, egyszerű melegítőben látni.
Szappanopera
2006-ban a már bimbódzó világhírnév miatt a The Knife-ból Svédország egyik fő kulturális terméke lett, így nem csoda, hogy egyik számuk például a Berlini Filmfesztiválon is sikerrel szereplő filmbe is bekerülhetett. A Szappanopera ráadásul témájában valamelyest passzolt is a The Knife imázsához. A film egyik szereplője transzszexuális, Dreijerék pedig mindig is sokat foglalkoztak a gender-témákkal, illetve a Nyugaton tabunak számító politikai, társadalmi nézetekkel.
A Take My Breath Away című szám természetesen egy önfeledt este aláfestéseként szolgál. A dal még az előzetesben is felbukkan:
De mivel itt csak részben hallatszik, érdemes egészben is felidézni a 2000-es évek egyik kötelező buliindító-számát:
…és a sorozatok (Csajok; New York-i helyszínelők)
Persze a sorozatkészítők is hamar kipécézték maguknak a duót, lassan nehéz is követni, éppen melyik szériában hangzik fel egy-egy The Knife dal. Az ominózus pillanatokról nehéz lenne videót mutatni, de ha már szóba került a korábban a világsikert hozó Heartbeats, akkor nem árt megjegyezni, hogy a Csajok című sorozat készítői sem nagyon nyúltak mellé, amikor a 00-ás évek végére visszarepítő flashbackben egy bulijelenet alá ezt rakták az első évad egyik epizódjában.
Az általában kurrens zenékből válogató New York-i helyszínelők sem hagyhatta ki a ziccert, az egyik epizódban ők is beadták a derekukat, és a harmadik évadban ezzel a számmal dobták fel a nyomozás képsorait:
A sort még hosszan lehetne folytatni, főleg, ha a Fever Ray emlékezetes felbukkanásait is számba kellene venni, de ez a lista amúgy sem zárul le mostanában. Főleg, hogy a Dreijer testvérpár végleg ránk hagyta az életművet, és azt, hogy mit kezdünk vele. A világnak úgyis mindig kicsit fáziskéséssel esett le, mit is műveltek és jelentettek ők ketten a kortárs popzenében.
Szöveg: Bicsérdi Ádám
Koncertfotó: Sarah Thorniley-Walker
