Melt! 2013 beszámoló #2
A három napot átölelő Melt!-en megszámlálhatatlanul sok jó koncertre kerül sor. Az aktualitásoktól hemzsegő programáradat közt a megjelenésében is különleges és modern fesztiválon azért igyekszünk minden ínyencségbe belenézni. A roppant zsúfolt mulatság második napján ez történt.
A feszített tempójú első nap után végre lehetőségünk nyílt kicsit jobban körülnézni. A napot a második számú kempingnél található tónál nyitottuk, és a távolból csodáltuk a gyársziget monumentális gépeit, ami a fesztiválnak ad helyszínt. Később beugrottunk egy Woodkid és egy Chvrches-interjúra. Az ekkortájt még teljesen kihalt fesztivál szép lassan elkezdett feltöltődni emberekkel, mi pedig a Gemini színpad felé vettük az irányt, ahol az élőben trióvá bővült Roosevelt kezdte bemelegíteni a közönséget, hogy aztán a Disclosure alatt elszabaduljon a pokol.
A szervezők itt kisebb bakit követtek el, hiszen a testvérpár szettje bőven elfért volna a Nagyszínpadon is, de nem ez volt a fő dolog, ami levont a koncert élvezeti értékéből.
A vendégénekes hiánya néha inkább egy hakni hatását keltette, és bár minket nem győztek meg maximálisan a srácok, mégis a fesztivál egyik legnagyobb buliját produkálták.
Ezzel párhuzamosan a Nagyszínpadon Woodkid varázsolta el a közönséget. Hihetetlen volt az az energetika, ami ebben a kis emberben lakozott, ugyanakkor félelmetes, hogy milyen intim atmoszférát tud teremteni úgy, hogy több ezren állnak vele szemben. Köd szállott le a fesztivál népére, mintha egy álomban lennénk, ahol még Pete Doherty is képes színpadra állni… hoppá, ez már a valóság! Igen, hölgyeim és uraim, legnagyobb meglepetésünkre a Babyshambles frontembere nemcsak hogy él, de virul is! Igaz, a koncertet kifordított pólóban tolta, illetve igazi badass módjára szivarozgatva indult neki a show-nak, de ez legyen a legnagyobb baj. Hogy végigbírta-e szusszal, azt sajnos nem tudtuk meg, hiszen az Intro színpadon nagy kedvencünk, a Django Django zendített rá. A fullig megtelt sátorban ismét elszabadult az őrület. Volt guggoltatás, énekeltetés, és olyan tombolás, amitől a fülünk kettéállt. A koncert végének pillanatában már éreztük, az eredmény bizony egy kiadós izomláz lesz.
De még időnk sem volt felocsúdni a mámorból, már siettünk is a Chvrches triójának koncertjére, és megállapítottuk, a BBC Sound of 2013-nak bizony maximálisan igaza volt, mikor beválogatta listájára ezt a három megszállott, végtelenül tehetséges fiatalt. Mivel mindenki úgyis csak erre kíváncsi: igen, Laureen Mayberry élőben is tisztán énekel, a bulihoz viszont elengedhetetlen volt a két izgága srác jelenléte. Utolsó energiáinkat felhasználva még a Nagyszínpad felé vettük az irányt, ahol Azealia Banks ugyan zenészeket nem hozott magával, így az alapot egy DJ szolgáltatta, de értelmezhetetlen outfitjében úgy ugrálta körbe a színpadot, hogy egyedül is betöltötte azt. Azért figyelmünket nem kötötte le maximálisan a produkció, így bele-belenéztünk a nővérke ruhában fellépő Miss Kittin fellépésébe is, majd utolsó energiáinkkal SBTRK DJ-szettjére koncentráltunk. Végezetül szummáztuk, hogy ez a nap sem volt ám semmi!
