„Könnyű azt mondani, hogy talán túl sokáig vártunk” – Arthur Beatrice-interjú
A londoni Arthur Beatrice indie-pop kvartettje közel három évvel ezelőtt hallatott először magáról, Working Out című bemutatkozó albumuk mégis csak idén februárban került kiadásra. Dalaikat a hivatalos megjelenés előtt egyesével tette közzé a zenekar kedvenc zenei oldalain és blogjain (NME.com, disco naïveté, Yours Truly, The Line Of Best Fit stb.), így pár nap leforgása alatt minden jelentős zenei magazin a két énekes, Ella Girardot és Orlando Leopard között játszódó duettek új mestereiről beszélt, akiket a gitáros Hamish Barnes és a szövegíró-dobos Elliot Barnes testvérpár tehetsége tesz teljessé.
Február végén jelent meg a bemutatkozó albumotok, a Working Out. Mit mond el az album rólatok? Milyen érzés, hogy gyakran a The xx-hez hasonlítanak benneteket?
Természetesen jól esik, hogy egy olyan zenekarhoz hasonlítanak bennünket, ami ilyen sokat tett a modern zenéért, de szeretnénk, ha a saját munkánkat is elismernék. Elég összetett a hangzásunk, ami remélhetőleg segít abban is, hogy rátaláljunk a saját helyünkre a zenei világban. Azt hiszem, jó úton haladunk efelé, és reméljük, hogy az összehasonlítás inkább csak arra utal, hogy onnan kezdtük, ahonnan a The xx zenekar is.
Ők egyébként hatással voltak rátok? Mi inspirálja az alkotómunkátokat?
Ez egy jó kérdés, mert nehéz szavakba önteni azokat a tényezőket, amik hatással vannak ránk. Számos zenekart említhetnénk, akik mind zeneileg, mind szövegileg megihlettek minket, de emellett ott van még a film, a művészet, a televízió és a könyvek is, és még nagyon sok minden. A Grand Unionhoz készült videónkban is szerepel ezekből jó pár, Egon Scheile például Micimackó mellett ül a klipben, ami jól mutatja, hogy milyen széleskörű is az érdeklődésünk.
Az első dalotok, a Midland még 2012-ben jelent meg. Miért vártatok majdnem egy évet az első EP-tek kiadásával?
Hosszú volt az út a Midland eredetije és a végső verzió között. Sok producerrel kellett együtt dolgoznunk ahhoz, hogy végül meghozzuk a döntést, hogy saját magunk készítjük el az albumot, maga a lemezfelvétel pedig azért húzódott el, mert rengeteg újat tanultunk a stúdiómunka során.
Könnyű azt mondani, hogy talán túl sokáig vártunk, de ha nem hagytunk volna elég időt magunknak, akkor az album soha nem sikerült volna olyanra, amilyenre mi szerettük volna.
Több mint 70 demófelvétet készítettek az albumhoz. Hogyan válogattátok ki, hogy mik kerüljenek fel aztán az albumra? Hogy néz ki nálatok az alkotói folyamat?
Mindenkinek megvoltak a saját kedvencei, ami eléggé megnehezítette a válogatást. Végül kiválasztottuk azokat, amik tényleg kiemelkedtek, majd dolgoztunk rajtuk még kicsit a stúdióban, mielőtt egyáltalán elkezdtük volna felvenni őket. A felvételek során aztán kiderült, hogy néhány dal erősebb a többinél, azok a dalok, amik pedig felkerültek az albumra, már együtt egy szerves egészet alkotnak.
Igazi „DIY” (Do It Yourself, azaz Csináld magad! – szerk.) előadónak számítotok. A saját stúdiótokban dolgoztatok az elmúlt években. Milyen előnyei vannak annak, hogy mindent magatok csináltok?
Miénk a teljes kontroll! Szerencsések vagyunk, hogy olyan kiadónál vagyunk, ahol erre lehetőség nyílik, miénk a végső döntés a lemezborítótól kezdve a remixen át egészen addig, hogy milyen bandákkal lépünk fel. Ez a mindenre kiterjedő kontroll teszi lehetővé, hogy az egész egy egységes képet mutasson.
Szeretünk mindent magunk felügyelni, és szeretjük is a folyamatok minden mozzanatát, amik mind belőlünk jönnek, személyes adalékokként.
Ha már a személynél tartunk: a saját zenei ízléseteket kik formálták? Gondolok itt korai kedvenc előadókra és zenészekre, vagy arra, akit akár szívesen elhívnátok egyszer közös munkára.
Mindannyian imádjuk David Bowie-t, David Byrne-t, Mark Hollist és a popzene szokatlanabb oldalának számos úttörőjét. Közülük bárkivel fantasztikus lenne együtt dolgozni.
A Late-hez készült új videótok tökéletes összhangban van a dal mondanivalójával. Mi adta az ötletet a videóhoz?
A Midland videójában azt mutattuk be, hogyan élünk meg egy feszültséggel teli helyzetet, ehhez pedig a táncot tartottuk a legjobb eszköznek. Egy szakítás köré épült az egész történet, már-már erőszakos, de végül nehéz eldönteni ki bánt kit igazából. A történet bármire ráillik, a szerelmi kapcsolatokon át egészen addig, hogy miként éljük meg a saját problémáinkat, a feszültség mindenütt jelen van. A Late-hez szintén egy erős klipet szerettünk volna, azonban itt magáé a történeté és a cselekményé a főszerep. Természetesen itt is egy kapcsolat áll a képek fókuszában, ami talán most kezdődik, vagy el is múlt. Ezt döntse el mindenki maga, minden rátok van bízva.
Gondolom már készültök a nyárra is, és azzal párhuzamos fesztiválszezonra. Van olyan fesztivál, amin mindenképpen szeretnétek fellépni egyszer?
Jó pár brit és európai fesztiválon játszunk idén, többek között a Bestivalon és a No6 Fesztiválon is. Ahol mindenképpen szeretnénk egyszer majd fellépni, az a Montreux Jazz fesztivál. Talán kicsit furán hangzik, de számos legendás koncertet rögzítettek ezen a fesztiválon, például a Talk Talk 1986-os fellépését is. Emellett olyan sok különleges helyre szeretnénk eljutni, ahányra csak lehet!
Milyen terveitek vannak 2014-re az album megjelenésén kívül? Láthat titeket a magyar közönség a közeljövőben?
Jó lenne Magyarországra is ellátogatni még idén, reméljük sikerül! Lesz egy kisebb turnénk, és egy különleges élő show-val is készülünk az április 8-i londoni lemezbemutatóra, emellett pedig szeretnénk új dalokat is írni.
Interjú: Rakos Ágnes
