Kívülről nyomasztóan brutalista, belülről egészen más hangulatot fest a londoni Barbican betonlakótelep élete

Az 1965 és 1976 között Londonban épült Barbican Estate nagyon megosztotta a szakembereket és a városlakókat egyaránt. A létesítményt a háborúban elpusztult Cripplegate-negyed helyén hozták létre. Már neve alapján („Nyomorékok kapuja”) sem volt a legelitebb negyede a városnak, így jó lehetÅ‘ség volt valami egészen újat alkotni: a negyed 2000 lakásában ma 4000 ember él.

A tervező a Chamberlinn, Powell and Bon iroda volt, az épületegyüttesben pedig nem csak lakások találhatók: itt épült meg a Barbican Centre, Európa legnagyobb előadóművészeti központja és London Város Múzeuma, egy lányiskola és egy művészeti iskola is. A területen áll egy gótikus templom is, a St. Giles Cripplegate is, a lakótelep zord külseje mellé pedig rengeteg zöld került: parkok, szökőkutak, tavak, éttermek és kávézók teszik élhetőbbé a betondzsungelt.

A brutalista stílusban épült lakótelepen él Anton Rodriguez fotós is, aki egyrészt imád itt lakni, másrészt erős kíváncsiság hajtotta, hogy megismerje szomszédait és élettereiket. Szenvedélyét és hivatását kombinálva lakóháza iránti érdeklődésével egy stílusos fotóprojektbe vágott, melynek keretében bekéretőzött a szomszédos lakásokba, hogy fotóival megörökítse azt, ami a kíváncsi szemeknek kívülről egyáltalán nem látszik. Végül a telep 22 lakását feltárva Anton fotói ragyognak a hihetetlen belső terekben úszó napfénytől, amikben nagyrészt londoni kreatívok élnek (közülük is kiemelkedően sok építésszel), akik mind rajongói a Barbican-létnek.

James és Lucy egyik barátja már korábban beköltözött a Barbican egyik lakásába, amikor először látogatták meg őt, hatalmas irigység lett úrrá rajtuk. Akkor döntötték el, hogy ők is itt akarnak élni:

Sophy Twohig 12 évesen látta először az orbitális betonközösséget, akkor megfogadta, hogy egyszer élni is fog benne:

Mark és David már 14 éve éve élnek együtt otthonukban. Az építészpár leginkább a brutalista, klasszikus modernista stílusáért, a lakótelep kertjeiért, és természetesen a művészeti központ közelsége miatt kedveli jelenlegi otthonát:

Came Japánból költözött Londonba, amikor felvették az egyetemre. Először egy barátjával költözött a házba, végül csak ő maradt, mivel képtelen elszakadni attól az érzéstől, hogy úgy éljen, mintha lakása egy üdülőfaluban lenne:

Max és Hannah mindketten tervezők, és elmondásuk szerint naponta megélik és használják lakóövezetük vizuális inspirációját:

Caroline Párizsból érkezve találta meg otthonát Londonban, öt éve él a zordnak tűnő épületegyüttes egyik lakásában, ahol a konyha a kedvenc helyisége:

James Webb szintén építész, és esze ágában sincs máshová költözni, a Barbican nagy rajongója ő is:

Alex egy designügynökség kreatív igazgatója, Hayley pedig dadus, emellett hidegen préselt gyümölcslevek készítésével foglalkozik. 2015-ben költöztek a Barbicanbe, legfÅ‘képp azért, mert „ez maga a nyugalom szigete a nyüzsgÅ‘ nagyvárosban”:

Anton Rodriguez Németországban született, Liverpool nÅ‘tt fel, és jelenleg Londonban, a Barbicanben él. Portréfotózás mellett a divatanyagai is készültek a Analogfolk és Cereal magazinoknak. ElsÅ‘ személyes projektje a „Barbican Residents” címen bemutatott könyv, ami már megvásárolható a Barbican hivatalos webshopján keresztül.

[via CreativeBoom]

Címkék: london, beton, lakás, fotósorozat, Barbican, Anton Rodriguez, Barbican Residents, brutalizmus, brutalista építészet, építészet, fotógyűjtemény