Ki az, aki sosem vásárolt még lemezt csupán azért, mert megtetszett a borítója?
Az Abbey Road albumon található kép legalább annyira beleégett az elmúlt fél évszázad köztudatába, mint maga a Beatles zenéje. A Rolling Stones Sticky Fingers című albumának borítóján Andy Warhol egy férfi ágyékát ábrázoló híres fotója szerepel, de a zenekar többi albumához készített fotót a világ számos elsőrangú fotósa is többek között David Bailey, Hiro, Annie Leibovitz és Robert Frank.
Több, mint 400 ikonikus lemezborító látható a Capa Központ június 15-én nyíló Total Records – Lemezborítók: fotográfia és zene című kiállításán. A tárlat a fotó- és képzőművészet nagyágyúit sorakoztatja fel Andy Warholtól Yoko Ono-n, David Bowie-n és Damien Hirst-ön keresztül egészen olyan fotográfiai nagymesterekig, mint Annie Leibovitz, Helmut Newton, vagy a botrányairól méltán híres Larry Clark, akinek a munkáit Magyarországon még nem láthatta a közönség.
„Rengeteg fotós a lemezborítók segítségével került be a köztudatba. A művészi munka megjelenése a tasakokon szinte a kezdetektől azt a célt szolgálta, hogy kifejezze a zene hangulatát, vizuálisan párhuzamot állítson vele” – fogalmazott Serge Vincendet, a kiállítás egyik francia kurátora.
A kiállításon olyan emblematikus vinyl-borítók láthatók, mint például a Beatles Abbey Road című lemezéé (a ma már kultikus kép készítője Iain MacMillan volt), de szerepelnek Andy Warhol legtöbbször polaroid alapú alkotásai (Paul Anka, Donna Summer, Aretha Franklin, a Velvet Underground lemezéhez), a Pink Floydhoz kapcsolódó Hipgnosis tervezőgrafikusainak munkái, vagy Jeff Koons, Anton Corbijn, Annie Leibovitz, Robert Mapplethorpe, Helmut Newton, Larry Clark képei.
Andy Warhol egyik emblematikus műve, a Rolling Stones Sticky Fingers című lemezéhez készült borító, amely egy férfi ágyékát ábrázolja, a tárlat Az erotika évei című részében található. A sokkoló és nem egyszer cenzúrázott lemezborítóra példa John Lennon és Yoko Ono Two Virgins című albumán a két művészt meztelenül ábrázoló fotó, amelyet megjelenésekor barna tasakkal takartak le a boltokban. A brit David Bailey szintén a Stones több lemezéhez mellékelte a fotókat, az amerikai Richard Avedon fekete-fehér portréi láthatón a Simon & Garfunkel, Barbra Streisand lemezein.
Andy Warhol: Rolling Stones „Sticky Fingers”
A tárlaton szereplő lemezborítókon szinte valamennyi fotográfiai stílus megtalálható, köztük természetesen elsősorban a portré, de igen gyakori például a tájkép is.
„A bakelitborítók 30-szor 30 centis négyzetei új távlatokat nyitottak, az ötvenes években sokan úgy gondolták, eljött a pillanat, hogy megmutassák képességeiket. Ez időnként teljes dekadenciához vezetett, de ez csak ritkán fordult elő, a tasakokon látható képekre az a jellemző, hogy szervesen illeszkednek a zene által sugallt életérzésbe” – mondta Serge Vincendet, aki Antoine de Beaupréval és Sam Stourdzéval nemcsak a tárlat kurátora, hanem gyűjtő is, a kiállított lemezek jelentős részének tulajdonosa. A kiállítás magyar társkurátora Csizek Gabriella, a Mai Manó Ház művészeti munkatársa.
A kurátorok nemzetiségével magyarázható, hogy a kiállított borítók között számos francia alkotó munkája szerepel. Közöttük van Jean-Baptiste Mondino, akihez például Björk Debut vagy Prince Lovesexy című lemezének fotói fűződnek, Jean-Paul Goude Grace Jones lemezeit illusztrálta a mozgásra épülő fotókkal, Lucien Clegue pedig hangszerük társaságában örökített meg francia alkotókat. Látható a magyar származású Brassai fotója, amely Rickie Lee Jones Pirates című lemezéhez készült.
A tárlat anyaga azt is megmutatja, milyen utóélete lehet egy-egy borítónak. Elvis Presley első, 1956-ban megjelent albumának betűtípusát és színeit használta később a punk egyik alapvetése, a Clash London Calling című 1979-es lemezéhez, Frank Zappa a Beatles Bors őrmesterét figurázta ki We Are Only In It For The Money című albumán, az említett Abbey Road című Beatles-lemez mintájára készült Red Hot Chili Peppers EP borítófotóján pedig utóbbi zenekar tagjai meztelenül kelnek át a híres zebrán, zoknival péniszükön.
Komoly anyag mutatja be a tárlaton a legendás dzsesszkiadók (Blue Note, ECM, ESP) jellegzetes borítóit, köztük Frank Wolff fekete-fehér képeit, amelyeket a Blue Note számára készített. „A vizualitás nagyon fontos a gyűjtő számára, a letöltéssel elérhető zene pedig sajnos megöli a borítókat. Olyat mindenesetre nem tapasztaltam, hogy rossz zenéhez jó borító készült volna” – mondta Serge Vincendet.
A Total Records – Lemezborítók: fotográfia és zene című kiállítás október 2-ig látható a Nagymező utcai Capa Központban.
