Izomlazító pszichedelikusok – Temples: Sun Structures
A duóként induló, majd kvartetté alakuló Temples már 2012-ben felhívta magára a figyelmet, ám a bemutatkozó albumra idén februárig kellett várni. Aztán a Sun Structures olyan lemezzé avanzsálódott, amelyről most már el lehet mondani: a brit srácok eddigi stúdióban való időzését elnézzük, és megköszönjük nekik a minőségi munkát.
2012 nyara nagy dolgokat indított el néhányak számára: egy brit városban, Ketteringben két zenész, James Bagshaw és Tom Warmsley közös munkára adta a fejét, és nekiálltak dalokat szerezni.
Előadó: Temples
Cím: Sun Structures
Kiadó: Heavenly Records
Kiadás éve: 2014
Honlap: www.templestheband.com
Értékelés: 9/10
A YouTube-on megosztott, egyébként csak úgy házilag rögzített felvételek eljutottak a Heavenly Recordshoz, és már 2012 végén megjelenhetett a Shelter Song. Az akkor még nem is igazán együttesként létező duó már azelőtt kapott fellépési lehetőségeket, hogy egyáltalán képesek lettek volna előadni dalaikat a színpadon akkori felállásukban. Ezen hamar változtattak, és nemsokára maguk mellé vették Sam Tomst a dobok mögé és Adam Smitht a billentyűkhöz, így végre elkezdhették terjeszteni a hírüket a koncertekkel.
Bemutatkozó albumuk megjelenését február 10-re tűzték ki, és a Sun Structures jött, látott, győzött. A premier előtt jócskán szivárogtatták a dalokat klipekkel vagy épp élő felvételekkel, de a teljes képről csak pár hete hullt le a lepel. A pszichedelikus rock műfajában kalandozó britek egy abszolút hallgató- és rádióbarát dalcsokorral örvendeztették meg a népet, ezzel is garantálva maguknak az így széles körben elérhető rajongókat. És ugyan valóban sokáig érlelték a Sun Structurest, a végeredmény mégis azt sugallja, megérte: 12 darab vöröslő, érett almát szakíthattak le képzeletbeli gyümölcsfájukról, melyet gondosan művelt kertjükben ápoltak mindezidáig.
A Temples debütálása fokozatosan kúszik be a dobhártyáinkba, és dalról dalra ugorva egyre csak azt vesszük észre magunkon, hogy bólogatunk. Bólogatunk, majd dölöngélünk, majd felállnánk, csukott szemmel forgolódnánk és elszabadulnánk, netán még kortárs színdarabok táncmozdulataihoz hasonló trükkökre vetemedne testünk minden porcikája, önkéntelenül. Szó nincs arról, hogy teljesen újat hozna a Temples a pszichedelikus rock műfajába, de egyszerűen és sikeresen ébresztették fel a kifinomult és slágeres gitárzene kedvelőinek szunnyadó vulkánját. Mert a rajongók hada kitört, és a kritikusok is javarészt pozitívan fogadták a hömpölygő pszichedéliát.
Ezek a brit srácok jól tudták, hogy nem feltétlenül van szükség elnyújtott, a végtelenség érzetét gerjesztő elszállásokra, hanem érdemes kicsivel korlátoltabb, hallgatóbarátabb dalhosszokba fojtani a kreativitást. Ennek köszönhetően nagyon jól adagolják az izomlazító dallamokat fülbemászó slágerekbe beépítve, és ide most fel is lehetne sorolni több mint az album felét (élen a Test of Time-mal és a The Guesserrel). Akadnak azért instrumentális, vad kalandozások is a torzított, éteri gitározás mezsgyéjén: a Sand Dance vagy az A Question Isn’t Answered csodás betétekkel hagy minket szájtátva, ám az igazi elszállás a címadó Sun Structures riffjein keresztül sugárzik ránk. Bár James Bagshaw orgánuma nem fogja megváltani a világot, de hangszíne annyira lazán s egyben tökéletesen simul az általa (illet Tom Warmsley által) kreált, álomszerű dallamuniverzumhoz, hogy tippre kétségtelenül behódolnánk neki, és a hegyes orrú bőrcipője elé vetnénk magunkat, ha így kívánná.
Egy alig egyórás lemez éppen időben érkezett ezekbe a szürke februári hétköznapokba, és teljes mértékben képes volt kiragadni a tespedt téli hangulatból. Alapos ismerkedés után leginkább egy nyári fesztivál vágyálmát gerjeszti a Sun Structures, ahol laza nyári cuccokban, csukott szemmel lehet pörögni, átszellemülve igazi szabad akaratú hippivé. Azonban végigpörgetve ezt a Temples-albumot, már csak egy kérdés maradt: hát miért nincs már nyár???
